Film

A bosszú jogán

  • 2012. május 12.

Film

Egy thrillert két dolog tesz eladhatóvá. Vagy a jó sztori, amelyben minden autós üldözés, minden torkolattűz a fordulatos történet kibontakozását szolgálja; van felderítendő rejtély, vannak feltáruló összefüggések - egyszóval a film modellezni képes egy világot, ahol az emberi törekvések, indulatok, érdekek valóságosak. Vagy pedig van egy(-két) magával ragadó színész, aki, még ha nem művel is emberfeletti dolgokat, csak néz, csak hallgat, de mindent elhiszünk neki - főleg azt, hogy az ő törekvései, indulatai, érdekei is valóságosak.

Most sztori ugyan van, de a színész hiányzik. Roger Donaldson egyszeri fogyasztásra alkalmas mozijában a tehetetlen rendőrség és a kijátszható jogrendszer ellenében egy titokzatos szervezet veszi kezébe az ítélkezést New Orleansben. Egykori áldozatok hozzátartozóinak kínál gyors bosszút a rendőrség által futni hagyott vagy nevetséges bírói ítélet után markukba röhögő tetteseken - egy később teljesítendő szívességért cserébe. Egymás bántalmazóit öldösik ekképpen a sértettek, kalákában mintegy - míg a szerveződés egyik alvezére nem gondolja úgy, hogy a róluk adatokat gyűjtő újságírót és más ártatlan embereket is "ki kell iktatni".

Itt lép a képbe az egyszerű középiskolai angoltanár, aki a feleségén esett erőszak után elfogadja a szervezet szolgáltatását (a támadó rövid úton esedékes megöletését), ám cserébe neki is ölnie kellene. Csakhogy a pedofilnak hitt célszemély valójában az említett oknyomozó újságíró. A gond az, hogy a gyilkosos piramisjátékba keveredett figurát az erősen leszálló ágban lévő Nicolas Cage a tőle megszokott darabossággal, számítógépes játékok figuráihoz is gyenge arcjátékkal és mozgáskultúrával oldja meg. Hitele nincs, hülye akciófilmekben (legutóbb: Féktelen harag) megtűrt modorosságai erősen csökkentik az értékét ennek az ún. társadalmi mondanivalót egyébként nem nélkülöző produktumnak.

Forgalmazza a Budapest Film

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.