úgy tartják, a kastély (fiát elvesztve öngyilkossá lett) úrnőjének boldogtalan lelke visszajár, s ahol megjelenik, ott nem marad el az erőszakos gyermekhalál. Brrr! És tényleg: szegény Kipps úrnak szerfelett borzalmas borzalmakkal kell szembenéznie. De nem hátrál, mert nem hátrálhat: munkáját veszítené el, pedig fel kell nevelnie félárva porontyát.
Rájár a rúd Daniel Radcliffe-re, e bátor jogász alakítójára is. Most, hogy Harry Potter összes kalandja véget ért, s nem kapkodnak a kiérdemesült varázslótanoncért sem egyéni hangú művészfilmesek, sem kasszasikeres romkomok sztárcsinálói, kénytelen elvállalni minden baromságot. Így ezt is, amiben, ha épp nem pókhálós folyosókon óvakodik, egyik kezében pislákoló gyertyával, másikban magasra emelt baltával (melynek szellemekkel szembeni hatékonyságáról nem vagyok teljesen meggyőződve), vagy büdös mocsárban búvárkodik oszló hullák után, akkor kénytelen színészi eszközeit részben tekintete ajzottságának folytonos reprodukálására, részben dikciójának fojtottságára korlátozni. Brrr! És tényleg: szegény Radcliffe úrnak teljes odaadással kell elővezetnie a komolyságot ebben az ijesztgetésre alapuló üzleti vállalkozásban (amelynek végtelenül direkt ún. motívumaiból a műfaj iránt divatosan elfogult kritikus bizonyára összeábrándozna valami mély értelmű szimbólumrendszert). De nem hátrál, mert nem hátrálhat: ismertségét veszítené el, ha ölbe tett kézzel várna valami értelmes feladatra.
Pedig lehet, hogy meg tudna felelni neki.
A Budapest Film bemutatója
