Film

Keleti nyugalom - Marigold Hotel

  • 2012. június 10.

Film

Nincs új, még az indiai nap alatt sem. Egyfelől van az a vígjátéki szubzsáner, amely valamely közeg Potemkin-falu voltának lelepleződéséből nyeri poénjait;

Ez most egy egzotikusnak reklámozott, lakói fejére omlani készülő szálloda, ami nem nyújtja a meghirdetett szolgáltatások egyikét sem, ám lelkes és ifjú igazgatója nem szűnik traktálni vendégeit a közeljövőben megvalósuló, radikális fellendülést biztosító terveivel. Nem egy primitív és pénzéhes Zimmer Feri, hanem egy bizonyítási vágytól égő ködevő. Vállalkozása történetesen az artisztikusan nyüzsgő, fénylő és szagló Dzsaipurban, Rádzsasztán fővárosában kínálja hátralévő éveik bearanyozását aránylag módos angol nyugdíjasoknak.

Ez tehát a másik szubzsáner: időskori melankóliával kereskedő tragikomikus merengés. Kellően virulens és/vagy jó humorú, szeretni való, bölcs szereplők egy térben, ahol vicces és szomorú dolgok egyaránt megesnek - ügyesen adagolva az édest és keserűt, hogy még a finnyásabb nézőket se zavarja a tehetős angolok hányattatásainak szembeötlően giccses volta.

Mivel a direktori székben megbízható szakember, John Madden (Szerelmes Shakespeare) terelgeti a kiváló színészgárdát két, aránylag kellemes órán át - olyanokat, mint Judi Dench, Maggie Smith, Tom Wilkinson vagy Bill Nighy, akik nyilván a mangócsatni receptjét is úgy adnák elő, hogy elállna tőle a lélegzetünk -, végül be kell látnunk a film amúgy falvédőre is csak pironkodva varrható vezérgondolatának értelmét. A végén minden jóra fordul, tehát ha valami nem jó, annak még nincs vége.

Forgalmazza az InterCom

Neked ajánljuk