Könyv

Metrón Debrecenbe

Térey János: Szodomában kövérebb a fű

Kritika

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Szerzői jogi okokból ez a terv nem valósulhatott meg, külön-külön azonban mindhárom dráma megjelent. A most kiadott gyűjteményes kötetben az Asztalizene és a Jeremiás… mellett két későbbi dráma, az Epifánia királynő (2017) és a szerző halála előtt nem sokkal született címadó mű, a Szodomában kövérebb a fű (2019) olvasható.

A keletkezésük között eltelt tíz év a fókusz elmozdulását mutatja. Bár a Szodoma… is áthallásos, a kortárs magyar valóság számos eleme megjelenik benne, bibliai kiindulópontja azonban általánosabb az első korszak drámáihoz képest. Az Epifánia… pedig, amelyben egy matriarchális társadalom jelenik meg, ahogy Térey János maga mondta róla, egyáltalán nem kortárs és nem magyar. Annyiban azonban mégis az, hogy a nemi szerepek kérdése, a lehetséges női és férfi viselkedésmintázatok központi szerepet kapnak benne, csak éppen fordított előjellel, mint ma nálunk: itt a férfiak vannak kizárólag nemző szerepre kárhoztatva, és az örökölt uralkodói szerepben a királynőnek kellene megtalálnia a helyét.

Az Asztalizene által befogott fénykör a legszűkebb. Budán, a Királyhágó téren játszódik, egy elegáns étteremben. 2006 telén vagyunk, túl az augusztus 20-i infernális viharon és az őszödi beszéd utcai harcokban lecsapódó következményein. Ide azonban csak mindezek visszhangja hallatszik fel, a belbudai értelmiségi elit helye ez, presztízsharcok és szerelmi viszályok közege. Társalgási dráma, olvasmánynak is finom, mint belehallgatni egy kávéházi beszélgetésbe. (Ha kritikus énünk tiltakozik is a drámák állandó pofozógépe, az ellenszenves, lúzer kritikus elmaradhatatlan szerepeltetése ellen.) Húsz évvel a mű keletkezése után lehet azon is gondolkodni, hol lehetnek ma az időközben ötvenes-hatvanassá korosodott szereplők, és hol van az az egyszerre jómódú és művelt társadalmi réteg, amelyik megengedheti magának, hogy drága éttermekbe járjon, miközben fejből idézi Petrarca Daloskönyvét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.