olvasópróba

Kell-e paróka a boldogsághoz?

„A dráma és a színház számomra az emberek találkozásáról szól. Odafigyelés és egymásra figyelés, kíváncsiság és nyitottság, amiben a közönség az egyik legfontosabb részt­vevő. Lehetne azt is csinálni, hogy »csak« a klasszikusokat nézzük új köntösben. De a visszajelzések azt mutatják, van igény az újra” – mondta egy interjúban O. Horváth Sári drámaíró.

Írt már darabot arról, hogy Hitler ABBA-t énekel, hogy Nobody Fucks with Madonna, most pedig Dua Lipa hazatalál című drámáját mutatják be a Szkénében. Hogy mire számítson a néző? Az alcím szerint „kétségbeesésre egy részben, aminek talán szép lesz a vége”. A főszereplő, Zsófi története azzal kezdődik, hogy Dua Lipát migránsnak nézték Budapesten, vele meg szakított a barátja. Zsófi kilép a lakásból, a barát búcsúzóul még a kezébe nyomja a szemeteszsákot, ha már úgyis elmegy a kuka mellett, aztán elkezdődik egy road movie, keresztül és kasul Budapesten. Nem véletlen a címekben a sok zenei áthallás. O. Horváth Sári darabjainak ritmusuk, sodrásuk van, gyakran választ női élettörténeteket, és mindig a máról beszél. Bár rendezőként végzett, drámaíróként érte el azt a bravúrt, hogy egymás után három évben az ő darabját választotta a legjobbnak a Színházi Dramaturgok Céhe. A Dua Lipa hazatalált most maga is rendezi. A kétszemélyes előadásban Cserna Lulut és Németh B. Kristófot láthatjuk. Látványtervező: Michac Gábor. (Szkéné Színház, október 24.)

Pass Andrea szintén drámaíró és rendező egy személyben, köréje szerveződött a Dante Casino nevű alternatív színházi csoport. Folyamatosan kísérleteznek, fiatalokat mentorálnak, az alkotási folyamat legalább akkora hangsúlyt kap, mint az előadás. A Covid idején így született meg a Hangosan lépek és visszhangzik az Oktogon című, igen sikeres előadásuk. Most a Jurányiban Pass a saját darabját rendezi Itt, ott és mindenhol címmel. A darab a Budapest150 drámapályázatra született, akkor még Polaroid volt a címe, és II. díjban részesült. Az átdolgozott változat a színlap szerint „zenés körúti road movie fiatal felnőtteknek, és az ő ügyeikre nyitott egyéb korú érdeklődőknek, trash muppetekkel, a Dante Casino színészeivel és vendégekkel”. Az előadás a kapunyitási pánikban szenvedő fiatalok kérdései köré épül: „Mit váltsak valóra? Vannak egyáltalán álmaim? Szeretnék-e … mit is? … Bármit? Vajon képes leszek megvalósítani? Képes leszek a … bármire? Vagy jó minden úgy, ahogy van? Ki vagyok én valójában? Egy szivacsba zárt szív, ami szüntelen dobog? Tudom egyáltalán, hogy mit akarok? Vagy be­érem azzal, hogy egyszerűen csak boldog vagyok? Itt, ott és mindenhol?” Az előadásban többek között láthatjuk Georgita Máté Dezsőt, Podlovics Laurát, Martinkovics Mátét és Szalay Bencét. (Jurányi Ház, október 29.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.