Színház

Sötét és szenvedélyes séta

Anyaszínház: A kékszakállú herceg vára

Kritika

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Az előadásnak ez egy tizenöt év után felújított változata, eredetileg a Várkert Bazárban játszották, ott is sétálószínházi formában. Tizenöt év egy házasságban vagy bármilyen kapcsolatban is hosszú idő, a herceg és Judit története pedig ebben a feldolgozásban lehetne egy hosszú házasság metaforája is. Ez akkor juthat a néző eszébe először, amikor a kínzókamrában Judit egy vasalóval és más háztartási eszközökkel vív kilátástalan küzdelmet. A kincseskamra egy gardrób, szép ruhákkal és csipkékkel. Menszátor Héresz Attila rendezése azonban nem esik bele a könnyed és trendi megfeleltetések csapdájába, ezek a helyszínek is hordoznak magukban annyi elemeltséget és költőiséget, hogy ezt elkerülje. Összhatásában sötét és szenvedélyes előadást rendezett, amelybe azért egy ponton a humort is hagyja beszivárogni, és éppen ott, amikor az alapvetően prózai előadásban mégiscsak megidézik Bartók szellemét. A herceg elsőre elhiszi, hogy Judit nem tudja, ki az a Bartók Béla, hogy aztán az asszony – miközben könnyedén hintázik – magabiztosan sorolja fel a bartóki életmű legfontosabb állomásait.

Menszátor Héresz Attila és Fantoly Nikolett párosa nagyon jól működik. Érezhető, hogy Menszátor Héresz Attila hercegének rezzenéstelen arca, hallgatása, tömbszerűsége nem kegyetlenséget vagy nemtörődömséget, hanem kapcsolódásra való képtelenséget, védekezést, a kitárulkozástól való félelmet rejt. Fantoly Nikolett arca éppen ellenkezőleg: érzékeny mimikával jelenít meg nagyon különböző lelki állapotokat anélkül, hogy túlzásokba esne vagy ismételné önmagát. Az ő út­ja látványosabb, színesebb. Több eszközt is kap hozzá, Kántor Kata koreográfiáját például. Mindjárt a nyitójelenetben a nézők sorfala között lépnek be a várba, pontosabban a herceg belép, Judit pedig körülötte keringve, rá fonódva, róla leválva táncol, előrevetítve azt az egyenlőtlen felállást, amelyben ő a kezdeményező, a cselekvő, a herceg pedig a védekező, passzív fél. A fegyvertermi jelenet – ahol könyvekből áll össze a herceg fegyvertára – teljes egészében a mozgásra épül.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.