Színház

Sötét és szenvedélyes séta

Anyaszínház: A kékszakállú herceg vára

Kritika

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Az előadásnak ez egy tizenöt év után felújított változata, eredetileg a Várkert Bazárban játszották, ott is sétálószínházi formában. Tizenöt év egy házasságban vagy bármilyen kapcsolatban is hosszú idő, a herceg és Judit története pedig ebben a feldolgozásban lehetne egy hosszú házasság metaforája is. Ez akkor juthat a néző eszébe először, amikor a kínzókamrában Judit egy vasalóval és más háztartási eszközökkel vív kilátástalan küzdelmet. A kincseskamra egy gardrób, szép ruhákkal és csipkékkel. Menszátor Héresz Attila rendezése azonban nem esik bele a könnyed és trendi megfeleltetések csapdájába, ezek a helyszínek is hordoznak magukban annyi elemeltséget és költőiséget, hogy ezt elkerülje. Összhatásában sötét és szenvedélyes előadást rendezett, amelybe azért egy ponton a humort is hagyja beszivárogni, és éppen ott, amikor az alapvetően prózai előadásban mégiscsak megidézik Bartók szellemét. A herceg elsőre elhiszi, hogy Judit nem tudja, ki az a Bartók Béla, hogy aztán az asszony – miközben könnyedén hintázik – magabiztosan sorolja fel a bartóki életmű legfontosabb állomásait.

Menszátor Héresz Attila és Fantoly Nikolett párosa nagyon jól működik. Érezhető, hogy Menszátor Héresz Attila hercegének rezzenéstelen arca, hallgatása, tömbszerűsége nem kegyetlenséget vagy nemtörődömséget, hanem kapcsolódásra való képtelenséget, védekezést, a kitárulkozástól való félelmet rejt. Fantoly Nikolett arca éppen ellenkezőleg: érzékeny mimikával jelenít meg nagyon különböző lelki állapotokat anélkül, hogy túlzásokba esne vagy ismételné önmagát. Az ő út­ja látványosabb, színesebb. Több eszközt is kap hozzá, Kántor Kata koreográfiáját például. Mindjárt a nyitójelenetben a nézők sorfala között lépnek be a várba, pontosabban a herceg belép, Judit pedig körülötte keringve, rá fonódva, róla leválva táncol, előrevetítve azt az egyenlőtlen felállást, amelyben ő a kezdeményező, a cselekvő, a herceg pedig a védekező, passzív fél. A fegyvertermi jelenet – ahol könyvekből áll össze a herceg fegyvertára – teljes egészében a mozgásra épül.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.

„Nem gondolom, hogy Mészáros Lőrinc át tudna állni”

A 2010 utáni kormányzati gyakorlat mélyreható változásokat hozott a honi tulajdonviszonyokban, ami nem csupán államosításokban, hanem az állami vagyon nyomott áron vagy ingyenes szétosztogatásában nyilvánult meg. Az e folyamatot nemrég akadémiai előadásban, illetve megjelenés előtt álló szaktanulmányban elemző közgazdásszal beszélgettünk.

„Azt álmodtam, hogy filmet írok”

Rövidfilmjei az egész világon sorra nyerték a díjakat. Első nagyjátékfilmjét, a nemzetközi koprodukcióban készült Tegnapot Locarnóban mutatták be 2018-ban – állami támogatást azóta sem kapott, így most kerülőúton, kisfilmről kisfilmre lépeget. Ennek első darabját, a No.3 (The Spectacle)-t az idén mutatták be Cannes-ban, ahol egyetlen magyar alkotásként versenyzett.

„Az aktuális énedet kell elfogadnod”

A Futni mentem című filmet tavaly több mint 700 ezer néző látta a moziban. A mű alkotói most új romantikus vígjátékkal jelentkeznek: a Szenvedélyes nők egy nagymama-anya-lánya hármas kalandjairól szól. Ez a film is állami támogatás nélkül készült. A főszereplővel erről és a hollywoodi unokatestvéréről beszélgettünk, de eljutottunk a Liza, a rókatündérben játszott ikonikus szerepéhez is.