De amíg a nagy kereslet miatt nem tudják leszállítani, valahogy túl kell élni. Például úgy, hogy beszélsz róla, mitől is lettél irigy mások tökéletes(ebb)nek tűnő családjára és életére. Az előadás ugyanis, amelyből (s amelynek a színház honlapján szereplő ajánlójából) a fenti idézet származik, túlnyomórészt nem is az irigységről, hanem családi és családon kívüli traumákról szól, rendhagyó formában.
Csábi Annát szenvedélyesen érdeklik a női témák. Rendezett már előadást a perinatális veszteségekről, az anya-lány-anyós kapcsolatokról, a kisgyerekes szülői létről. Az irigység nemektől független érzés, attól azonban, hogy az előadásban három nő játszik három nőalakot, mégiscsak a női nézőpont a domináns. Az előadás közben néhányan ki is mennek, és ők egy kivétellel mind férfiak. Feltehetően nem erre a műfajilag nehezen behatárolható, néha sokkoló színpadi történésre számítottak, bár a színlap korrekt módon felkészít a „felkavaró és megrendítő” tartalmakra.
Igaz, egy kedélyes, a nézőket megszólító beszélgetéssel indulunk. Ágens (Gyimesi Ágnes Andrea) nagyon ért ehhez, keresetlen természetességgel kérdez, reagál. A díszlet (amelyet elmondásuk szerint a Temuról rendeltek) a maga műanyag gagyiságában egy ironikus mennyország, ahol Csábi Anna figurája kétballábas tündérként tüsténkedik. Ágens egy varietébe illő csillogó estélyiben, Szorcsik Kriszta hol tüllszoknyában, hol férfias öltönyben jön-megy és (ki)beszél. Vagy éppen énekel. Az előadás szövege eklektikus, a köznapi, ékesen cifrázott beszéd mellett versek, valamint Ágens dalszövegei váltakoznak (dramaturg Sándor Júlia).
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
