Nagy vállalás. Térey János monumentális drámai költeményét a születése óta eltelt húsz évben mindössze kétszer állították színpadra. Pontosabban nem is színpadra, hiszen az első, mára legendássá vált bemutatója Mundruczó Kornél rendezésében és a Krétakör előadásában a Sziklakórházban volt 2004-ben. Akkor Rába Roland játszotta Hagent, aki aztán 2014-ben az SZFE-n rendezett belőle vizsgaelőadást NIBELUNGbeszéd címmel. Vagyis – ahogy ezt a mostani színlap is megemlíti – a székesfehérvári a darab első kőszínházi bemutatója. És ez meg is látszik a látványvilágon. Ilyen technikát és ennyi pénzt kőszínházban is ritkán tudnak egy előadásba beletenni, független színháznál pedig elképzelhetetlen.
A Vígszínház színpada tágas teret ad a hatalmas, tologatható falaknak, amelyekre folyamatosan vetítenek. Néha szinte egy 3D-s moziban érezhetjük magunkat. Lelkes Botond rendkívül látványos videói hol hangulati hátteret adnak a színpadon látottakhoz, hol kiegészítik azt, sokszor azonban pusztán illusztrálják az elhangzottakat. A falak mozgatásával jelzik a különböző helyszíneket, a kintet és a bentet, át lehet rendezni mögöttük a következő jelenethez a színpadot, és arra is lehetőséget adnak, hogy ebben az ármányok uralta világban mindenki megfigyelhető és kihallgatható legyen. Benedek Mari jelmezeire is folyamatosan rá kell csodálkozni. A színésznők arany és ezüst szettekben csillognak-villognak, szinte valamennyi jelmez a női szexualitást hangsúlyozza, és amikor nem – mint Gerda (Decsi Edit) szürke, zárt kosztümje –, egy idő után ott is kiderül, hogy mégis. Ennyi felsliccelt szoknyából kivillanó, forrónadrágban feszülő, mozgással hangsúlyozott női combot ritkán látni egy előadásban. A férfiak öltözete visszafogottabb, a legdecensebb a fekete öltönyt, fehér inget viselő Hagené (Gáspár Sándor).
A képzeletbeli Wormsba, ebbe az üzlet és pénz irányította metropoliszba helyezett történet Wagner Istenek alkonya című tetralógiájára épül, ezt gyúrja össze a posztmodern világtapasztalattal egy „katasztrófajátékká” (ahogy Térey a művét nevezte). Siegfried itt egy óriáscég tulajdonosa, Brünnhildének galériája van, a házasságok pedig az üzleti érdek mentén köttetnének, hiszen a gyűrű, a RING a Rajnai Ipar Nyereség Garantált betűszava. Akié a gyűrű, azé a hatalom és a haszon. A darabban benne van a megírást mindössze három évvel megelőző 2001. szeptember 11. lenyomata, a mai néző azonban úgy érezheti, hogy Térey sokat megsejtett az azóta eltelt húsz év történéseiből is.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
