SZÍNHÁZI MELLÉKLET - olvasópróba

Akinek nem bűne…

Színház

Tatabányán a Bűn és bűnhődéssel kezdik az októbert, és ez a tematika határozza majd meg az egész évadukat, amelyben a súlyosabb műfajok mellett krimi és komédia is színpadra kerül.

Hegymegi Máté rendező először dolgozik a társulattal, a Dosztojevszkij-művel – színészként – már volt két színpadi találkozása. Nagy kihívás egy monumentális regényt színpadra átdolgozni, és a néző számára befogadható hosszúságúra gyúrni, ezért az előadáshoz Garai Judit dramaturggal új szövegkönyvet írtak. Egy interjúban elmondta, hogy érdeklik azok a helyzetek, amelyekben a kiszolgáltatottság dühe, az önérzetesség aránytalan bosszúhoz vezet: „Raszkolnyikov az anyagi helyzete miatt kénytelen otthagyni az egyetemet. A pénztelensége, a lakhatási problémái és főként az igazság­érzete a lázadás felé tolja, gyilkol. A dühe jogos, de a bosszúja aránytalan, és az alanyával is célt téveszt. Kérdés, hogyan juthat el idáig az ember, és milyen érzelmi állapotokon megy keresztül a gyilkosságot megelőzően, majd azt követően. Ezt a küzdelmet vizsgálja Dosztojevszkij, amit szeretnék hangsúlyozni az áldozatok, Lizaveta és a zálogosnő kiemelt jelenlétével.” Raszkolnyikovot Csabai Csongor játssza, akit tavaly Hamletként láthattak a helyi nézők. A zálogosnő Egri Márta, Lizaveta Barna Lilla lesz, Szonya szerepében pedig a frissen végzett Erdős Lili mutatkozhat be Tatabányán. (Jászai Mari Színház, október 4.)

De mi van akkor, ha a bűnt talán el sem követték, vagy ha mégis, inkább azok, akik mást bűnnel vádolnak? Arthur Miller drámáját, A salemi boszorkányokat gyakran játsszák a hazai színpadokon. Most egy különleges feldolgozásba, a Salem című színházi társasjátékba kapcsolódhatnak be a nézők a Jurányi Házban. Ez az este elsősorban azoknak ajánlható, akik nem ragaszkodnak a passzív nézői pozícióhoz. A Freeszfe előadása a boszorkányperek világába kalauzol. Az alaptörténet szerint egy békés közösségben fiatal lányokat vádolnak meg méregkeveréssel és gyilkossággal, ők pedig azzal védekeznek, hogy a gonosz furakodott be közéjük. „Az előadás a csoportnyomás, a pletyka és a kollektív félelem mechanizmusait vizsgálja egy bírósági peren keresztül. A nézők mindvégig aktív alakítói a történetnek. Mint a törvényszék tagjai, hozhatnak döntéseket, szavazhatnak a történet folytatásáról. A vádlottak sorsának alakulása pedig csak az ő ítéletükön múlik” – áll a színlapon. Az átiratot Kocsonya Zsófi rendező és Horváth Panna dramaturg készítették. (Jurányi Ház, október 10.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.