SZÍNHÁZI MELLÉKLET

Furcsa kézfogás

Városmajori Szemle Off

Színház

A program az idén másodszor egészült ki a színiiskolák találkozójával. A Szemle Off keretében hét színiiskola nyolc előadása mutatkozott be szeptember 8. és 10. között a margitszigeti Kristály Színtérben.

Hogy a színészképző iskolák vizs­ga­elő­adásai egy fesztivál keretében eljussanak egymáshoz és a szélesebb közönséghez, arra több kezdeményezést is láthattunk. Volt ilyen a megboldogult POSZT idején, néhány évig a miskolci színház szervezésében, a kecskeméti SZÍN-TÁR pedig már 15 éve várja a felsőfokú szín­művészeti képzőhelyek előadásait.

A Szemle Off merítése azonban nemcsak az az előbbiekre, hanem a művészeti szakiskolákra és az érettségit követő színészképzésekre is kiterjed. Az előadások után Szőcs Artur rendező és Rusznák András színművész vezetésével lehetett megbeszélni a látottakat.

Ahogy Benkő Nóra, a Városmajori Szabadtéri Színház igazgatója elmondta, a találkozó célja az volt, hogy a színészhallgatók a színházi és politikai megosztottságtól függetlenül megismerkedhessenek egymással, szakmai tapasztalatokban és személyes kapcsolatokban gazdagodjanak. Ez a fajta gazdagodás persze kívülről nem látható, főként nem azonnal, azt viszont a programsorozaton jártunkban-keltünkben láthattuk, hogy a fiatalok szép számmal nézték egymás előadásait, az azok közötti szünetekben pedig élénk beszélgetések folytak a Kristály Színtér melletti presszóban.

Más-más keretek között

A Színház- és Filmművészeti Egyetem két előadással érkezett, abból a praktikus okból, hogy a Funtek Frigyes és Quintus Konrád osztályába járó, jelenleg már negyedéves prózai színművész szakosokat kettéosztották: a Bernarda Alba házában csak színésznők, a Holt költők társaságában (egy kivétellel) csak férfiak játszanak, a szervezők pedig az osztály egyik felét sem akarták megfosztani a fesztiválrészvételtől. Mindkét előadást Funtek Frigyes rendezte.

 
Bernarda Alba háza
Fotók: Színház- és Filmművészeti Egyetem

A Bernarda Alba háza már az első percekben puritán eszközökkel (néhány szék, fekete függönyök, fekete jelmezek), szögletes mozdulatokból felépített nyitókoreográfiával teremti meg azt a rideg, önmagába záródott világot, amelyben az özvegyen maradt és nyolc év gyászra készülő Bernarda a lányaival él. Sikerül átélhetővé tenni a García Lorca-dráma fülledt, indulatokkal és elhallgatásokkal teli, balladai hangulatát. Ha néha túl sok is a hangerő vagy egy-egy gesztus, a zárómonológként felhangzó ballada, az Alvajáró románc egy egységes összképet mutató, impresszív előadást zár le.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.