vaklárma
vaklárma cikkei
Ó, testvér, merre visz az utam?
Mit szólnának, ha valaki kötelezné önöket, hogy mától az ételen, pénzen, földön, de még a nőn is osztozzanak a szomszéddal? És még legyenek is hálásak érte!
Százegyszerre is hiába
A február a szerelem hónapja, feltehetően azért, mert ez ér véget a leggyorsabban.
Félregombolt ünneplő
Az ünnepek közeledtével mindannyian visszakívánkozunk a karácsony és a várakozás mágikus idejébe, amikor gyerekkorunkban az egész lakás fényárban úszott, almás pite illata szállt a levegőben, és gondosan becsomagolt ajándékok sorakoztak a szaloncukortól roskadó fa alatt.
Megjátszott organizmus
Csak azt tudjuk megtenni, ami belénk van programozva, ez pedig nem csak az utódaink, de a teremtőnk képét is körvonalazza.
Papok, fiúk és a többiek
Olykor nem is az ítélet, hanem az odáig vezető út számít igazán (vagy hogy is mondaná ezt Móricka).
Kicsik és nagyok
A társadalmi olló pengéinek vészes távolodását felhozni már szinte infantilis törekvés, tehetősek, gazdagok, egyenlőbbek mindig is lesznek, de az átlagpolgár sem marad eszköz nélkül.
Fejben járó bűn
Ahogy felsejlik az ősz, és a nyárban hivatalosan sem marad semmi eladható, a világ (főként a vele azonosított Amerika) elkezdi ráhangolni a képlékeny néplelket a következő nagy merchandising hullámra.
