vaklárma

Családi okok

Film

Mozi, mozi, mozi

Ha azt a mondatot hallják, hogy „ünnepekkor végig nálunk lesz a teljes család, itt is alszanak”, azt minek neveznék: ígéret vagy indíték? Nehéz belegondolni, hogy akadnak olyanok, akiknek az utóbbit jelenti. (Hiszen ki akarna napokig egy levegőt szívni az egész pereputtyal?) Létezik-e tehát tágabb értelmezési tartománnyal rendelkező szó a „család”-nál? Természetesen a filmművészetnek is kifogyhatatlan forrása, Mildred Pierce-t, Caesart, a védelmező majmot, Charlie-t, a majmot a családban, és a Corleonékat ez a laza, de elszakíthatatlan szál köti össze. A következő hetekben is emelt óraszámban hivatkoznak majd „családi okokra” az alkotók (egy részük feltehetően) azt remélve, hogy e varázsige hallatán a néző jó fej tesitanár módjára legyint majd az esetleges hibákra.

Szinte kínos is mindjárt egy ennyire bevágó példával élni, de a július 25-én mozikba érkező Treasure című családi filmben egy lány a 90-es évek posztkommunista Lengyelországába látogat el a holokausztot túlélő apjával, hogy feltúrja annak múltját, miközben a papa (Stephen Fry) a maga angol humorával hárítja majd az asszertív (hogy tenyérbe mászót ne mondjunk) szerepekben megismert Lena Dunham kérdéseit. Bár ezzel a szereposztással talán ok sem lesz rá, ember legyen a talpán, aki becsmérelni meri majd a láthatóan minden irányból alaposan bevédett, kulcsszavakkal operáló végterméket.

Ki hinné, hogy épp egy nagy költségvetésű agymenés jár majd közel a család esszenciájának hű megragadásához, afféle szitokszóként hivatkozva rá? A Deadpool szintén július 25-én mozikba érkező új részét viszont csak az nézze meg, aki az előzőket szerette. Egy harmadik részt általában csak megbocsátani lehet, ám aki szerette az első kettőt, az szinte bármit megbocsátana az ezúttal Rozsomákkal kiegészült harmadiknak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.