vaklárma

Családi okok

Film

Mozi, mozi, mozi

Ha azt a mondatot hallják, hogy „ünnepekkor végig nálunk lesz a teljes család, itt is alszanak”, azt minek neveznék: ígéret vagy indíték? Nehéz belegondolni, hogy akadnak olyanok, akiknek az utóbbit jelenti. (Hiszen ki akarna napokig egy levegőt szívni az egész pereputtyal?) Létezik-e tehát tágabb értelmezési tartománnyal rendelkező szó a „család”-nál? Természetesen a filmművészetnek is kifogyhatatlan forrása, Mildred Pierce-t, Caesart, a védelmező majmot, Charlie-t, a majmot a családban, és a Corleonékat ez a laza, de elszakíthatatlan szál köti össze. A következő hetekben is emelt óraszámban hivatkoznak majd „családi okokra” az alkotók (egy részük feltehetően) azt remélve, hogy e varázsige hallatán a néző jó fej tesitanár módjára legyint majd az esetleges hibákra.

Szinte kínos is mindjárt egy ennyire bevágó példával élni, de a július 25-én mozikba érkező Treasure című családi filmben egy lány a 90-es évek posztkommunista Lengyelországába látogat el a holokausztot túlélő apjával, hogy feltúrja annak múltját, miközben a papa (Stephen Fry) a maga angol humorával hárítja majd az asszertív (hogy tenyérbe mászót ne mondjunk) szerepekben megismert Lena Dunham kérdéseit. Bár ezzel a szereposztással talán ok sem lesz rá, ember legyen a talpán, aki becsmérelni meri majd a láthatóan minden irányból alaposan bevédett, kulcsszavakkal operáló végterméket.

Ki hinné, hogy épp egy nagy költségvetésű agymenés jár majd közel a család esszenciájának hű megragadásához, afféle szitokszóként hivatkozva rá? A Deadpool szintén július 25-én mozikba érkező új részét viszont csak az nézze meg, aki az előzőket szerette. Egy harmadik részt általában csak megbocsátani lehet, ám aki szerette az első kettőt, az szinte bármit megbocsátana az ezúttal Rozsomákkal kiegészült harmadiknak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.