vaklárma

Családi okok

Film

Mozi, mozi, mozi

Ha azt a mondatot hallják, hogy „ünnepekkor végig nálunk lesz a teljes család, itt is alszanak”, azt minek neveznék: ígéret vagy indíték? Nehéz belegondolni, hogy akadnak olyanok, akiknek az utóbbit jelenti. (Hiszen ki akarna napokig egy levegőt szívni az egész pereputtyal?) Létezik-e tehát tágabb értelmezési tartománnyal rendelkező szó a „család”-nál? Természetesen a filmművészetnek is kifogyhatatlan forrása, Mildred Pierce-t, Caesart, a védelmező majmot, Charlie-t, a majmot a családban, és a Corleonékat ez a laza, de elszakíthatatlan szál köti össze. A következő hetekben is emelt óraszámban hivatkoznak majd „családi okokra” az alkotók (egy részük feltehetően) azt remélve, hogy e varázsige hallatán a néző jó fej tesitanár módjára legyint majd az esetleges hibákra.

Szinte kínos is mindjárt egy ennyire bevágó példával élni, de a július 25-én mozikba érkező Treasure című családi filmben egy lány a 90-es évek posztkommunista Lengyelországába látogat el a holokausztot túlélő apjával, hogy feltúrja annak múltját, miközben a papa (Stephen Fry) a maga angol humorával hárítja majd az asszertív (hogy tenyérbe mászót ne mondjunk) szerepekben megismert Lena Dunham kérdéseit. Bár ezzel a szereposztással talán ok sem lesz rá, ember legyen a talpán, aki becsmérelni meri majd a láthatóan minden irányból alaposan bevédett, kulcsszavakkal operáló végterméket.

Ki hinné, hogy épp egy nagy költségvetésű agymenés jár majd közel a család esszenciájának hű megragadásához, afféle szitokszóként hivatkozva rá? A Deadpool szintén július 25-én mozikba érkező új részét viszont csak az nézze meg, aki az előzőket szerette. Egy harmadik részt általában csak megbocsátani lehet, ám aki szerette az első kettőt, az szinte bármit megbocsátana az ezúttal Rozsomákkal kiegészült harmadiknak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.