vaklárma

Családi okok

Film

Mozi, mozi, mozi

Ha azt a mondatot hallják, hogy „ünnepekkor végig nálunk lesz a teljes család, itt is alszanak”, azt minek neveznék: ígéret vagy indíték? Nehéz belegondolni, hogy akadnak olyanok, akiknek az utóbbit jelenti. (Hiszen ki akarna napokig egy levegőt szívni az egész pereputtyal?) Létezik-e tehát tágabb értelmezési tartománnyal rendelkező szó a „család”-nál? Természetesen a filmművészetnek is kifogyhatatlan forrása, Mildred Pierce-t, Caesart, a védelmező majmot, Charlie-t, a majmot a családban, és a Corleonékat ez a laza, de elszakíthatatlan szál köti össze. A következő hetekben is emelt óraszámban hivatkoznak majd „családi okokra” az alkotók (egy részük feltehetően) azt remélve, hogy e varázsige hallatán a néző jó fej tesitanár módjára legyint majd az esetleges hibákra.

Szinte kínos is mindjárt egy ennyire bevágó példával élni, de a július 25-én mozikba érkező Treasure című családi filmben egy lány a 90-es évek posztkommunista Lengyelországába látogat el a holokausztot túlélő apjával, hogy feltúrja annak múltját, miközben a papa (Stephen Fry) a maga angol humorával hárítja majd az asszertív (hogy tenyérbe mászót ne mondjunk) szerepekben megismert Lena Dunham kérdéseit. Bár ezzel a szereposztással talán ok sem lesz rá, ember legyen a talpán, aki becsmérelni meri majd a láthatóan minden irányból alaposan bevédett, kulcsszavakkal operáló végterméket.

Ki hinné, hogy épp egy nagy költségvetésű agymenés jár majd közel a család esszenciájának hű megragadásához, afféle szitokszóként hivatkozva rá? A Deadpool szintén július 25-én mozikba érkező új részét viszont csak az nézze meg, aki az előzőket szerette. Egy harmadik részt általában csak megbocsátani lehet, ám aki szerette az első kettőt, az szinte bármit megbocsátana az ezúttal Rozsomákkal kiegészült harmadiknak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”