vaklárma

Százegyszerre is hiába

Film

A február a szerelem hónapja, feltehetően azért, mert ez ér véget a leggyorsabban.

Persze ez nem igaz, mert a szerelem mindent túlél. Minket is. Amikor már aktívan szeretnénk belepusztulni az érzésbe, az egyszeriben előbújik túlromantizált, rózsaszín jelmezéből, hogy megmutassa, valójában végig csak egy önkényes túlélési ösztön volt, amely jót kacag a gazdatesten, majd megragadja az ing­gallérjánál, és arccal a sárban ráncigálja el a következő nagy Ő-ig. És mindig nyer. Pedig amikor újra mosolyogni kezdünk a felugró üzeneteken, a felettes énünk, a barátaink és az izommemóriából begörcsölő gyomrunk (a pillangók, ahogy mondják) egyszerre csapnak a homlokukra. Nem csoda, hogy képtelenek vagyunk megakadályozni, hogy a történelem megismételje önmagát, ha nemhogy egy rezsimnek, de egy közepesen ronda valakinek is újra és újra el tudjuk hinni a propagandaszövegeit.

Természetesen nem kell ennyire tragikusan Adyra venni a figurát, van a szerelemnek jó oldala is. A gazdaságot például remekül mozgásban tartja, a Valentin-nappal pedig az év végi ünnepek utáni pangást – és a novemberi születésszámokat – is felpezsdíti. Ehhez nyújt segítséget a mozi, mely készségesen kínálja ilyenkor a témába vágó tartalmakat. Kezdi mindjárt a már címével is a fentiekre figyelmeztető A szerelem fáj, egy romantikus akcióvígjáték, amely február 6-tól érhető el a mozikban. A film főszereplője egy tankönyvi lúzernek látszó ingatlanos, aki azonban nem kevés meglepetést és titkot rejteget. Lezártnak hitt bérgyilkos múltja keresi, és – mivel a film mottója, hogy a múltaddal nem szakíthatsz – minden bizonnyal meg is találja. Ha a látottak elsőre önöknek is a Gyilkos járatot juttatják az eszükbe, nem kell mindjárt lappangó rasszizmus miatt önvizsgálódniuk, nem (csak) a verekedős ázsiai szereplők generálják az asszociációt, hanem az is, hogy a két filmet ugyanaz a produkciós cég készítette, amelyik ráadásul még számos más, jól sikerült akcióvígjátékot (Senki; A kaszkadőr) is jegyez. A trailerből ítélve egy izgalomtól, vértől és humortól sem mentes popcornmozi vár a filmre ellátogató párokra, de egy ilyet megnézni nem kifejezetten női vágy, így ellenszolgáltatást sem igazán várhatnak érte a férfiak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Egyetemes gyávaság

A gyermekvédelminek csúfolt törvény utóhatása borzolta a kedélyeket az elmúlt hetekben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Június közepén, még a Pride – azóta tudjuk: több százezres – vonulása előtt cikket jegyzett a Hvg360 felületén az egyetem Pszichológiai Intézetének három oktatója.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.