vaklárma

Százegyszerre is hiába

Film

A február a szerelem hónapja, feltehetően azért, mert ez ér véget a leggyorsabban.

Persze ez nem igaz, mert a szerelem mindent túlél. Minket is. Amikor már aktívan szeretnénk belepusztulni az érzésbe, az egyszeriben előbújik túlromantizált, rózsaszín jelmezéből, hogy megmutassa, valójában végig csak egy önkényes túlélési ösztön volt, amely jót kacag a gazdatesten, majd megragadja az ing­gallérjánál, és arccal a sárban ráncigálja el a következő nagy Ő-ig. És mindig nyer. Pedig amikor újra mosolyogni kezdünk a felugró üzeneteken, a felettes énünk, a barátaink és az izommemóriából begörcsölő gyomrunk (a pillangók, ahogy mondják) egyszerre csapnak a homlokukra. Nem csoda, hogy képtelenek vagyunk megakadályozni, hogy a történelem megismételje önmagát, ha nemhogy egy rezsimnek, de egy közepesen ronda valakinek is újra és újra el tudjuk hinni a propagandaszövegeit.

Természetesen nem kell ennyire tragikusan Adyra venni a figurát, van a szerelemnek jó oldala is. A gazdaságot például remekül mozgásban tartja, a Valentin-nappal pedig az év végi ünnepek utáni pangást – és a novemberi születésszámokat – is felpezsdíti. Ehhez nyújt segítséget a mozi, mely készségesen kínálja ilyenkor a témába vágó tartalmakat. Kezdi mindjárt a már címével is a fentiekre figyelmeztető A szerelem fáj, egy romantikus akcióvígjáték, amely február 6-tól érhető el a mozikban. A film főszereplője egy tankönyvi lúzernek látszó ingatlanos, aki azonban nem kevés meglepetést és titkot rejteget. Lezártnak hitt bérgyilkos múltja keresi, és – mivel a film mottója, hogy a múltaddal nem szakíthatsz – minden bizonnyal meg is találja. Ha a látottak elsőre önöknek is a Gyilkos járatot juttatják az eszükbe, nem kell mindjárt lappangó rasszizmus miatt önvizsgálódniuk, nem (csak) a verekedős ázsiai szereplők generálják az asszociációt, hanem az is, hogy a két filmet ugyanaz a produkciós cég készítette, amelyik ráadásul még számos más, jól sikerült akcióvígjátékot (Senki; A kaszkadőr) is jegyez. A trailerből ítélve egy izgalomtól, vértől és humortól sem mentes popcornmozi vár a filmre ellátogató párokra, de egy ilyet megnézni nem kifejezetten női vágy, így ellenszolgáltatást sem igazán várhatnak érte a férfiak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.