Így legkésőbb szeptember 1-jén megérkeznek a halloween hangulatát idéző ilyen-olyan horrorfilmek. Aki leeresztette a felfújhatós medencét, pakolhatja is ki a tököket az ajtó elé. Gyilkosság, vér és jumpscare… Talány, hogy miért éppen az a faj akar ennyire rettegni, amelyik leginkább törte magát, hogy minél kevesebb oka legyen rá. Két lábra áll, civilizációt épít, felküzdi magát a táplálkozási lánc csúcsára, aztán beül augusztus 15-től a moziba, az Alien: Romulusra, hogy megnézze, ahogy nem létező zöld vérű, nyáladzó lények raknak tojást emberek gyomrába. Persze kevés bizsergetőbb érzés van egy vaklármánál, így a biztonság pozíciójából megélt félelem könnyen adhat olyan löketet, amitől úgy érezzük, hogy élünk, annak kockázata nélkül, hogy valóban megtennénk. De az is lehet, hogy csak a nosztalgia, az édes gyermekkor ízének keresése vesz rá minket az ilyesmire, hiszen úgy vagyunk szocializálva, hogy kiskorunktól kötelező része az életünknek a félelemkeltés, például a gyerekeket megfőző boszorkányok és a farkas gyomrában egymásra találó rokonok esti meséink szerves részei.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
