vaklárma

Fejben járó bűn

Film

Ahogy felsejlik az ősz, és a nyárban hivatalosan sem marad semmi eladható, a világ (főként a vele azonosított Amerika) elkezdi ráhangolni a képlékeny néplelket a következő nagy merchandising hullámra.

Így legkésőbb szeptember 1-jén megérkeznek a halloween hangulatát idéző ilyen-olyan horrorfilmek. Aki le­eresztette a felfújhatós medencét, pakolhatja is ki a tököket az ajtó elé. Gyilkosság, vér és jumpscare… Talány, hogy miért éppen az a faj akar ennyire rettegni, amelyik leginkább törte magát, hogy minél kevesebb oka legyen rá. Két lábra áll, civilizációt épít, felküzdi magát a táplálkozási lánc csúcsára, aztán beül augusztus 15-től a moziba, az Alien: Romulusra, hogy megnézze, ahogy nem létező zöld vérű, nyáladzó lények raknak tojást emberek gyomrába. Persze kevés bizsergetőbb érzés van egy vaklármánál, így a biztonság pozíciójából megélt félelem könnyen adhat olyan löketet, amitől úgy érezzük, hogy élünk, annak kockázata nélkül, hogy valóban megtennénk. De az is lehet, hogy csak a nosztalgia, az édes gyermekkor ízének keresése vesz rá minket az ilyesmire, hiszen úgy vagyunk szocializálva, hogy kiskorunktól kötelező része az életünknek a félelemkeltés, például a gyerekeket megfőző boszorkányok és a farkas gyomrában egymásra találó rokonok esti meséink szerves részei.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.