vaklárma

Fejben járó bűn

Film

Ahogy felsejlik az ősz, és a nyárban hivatalosan sem marad semmi eladható, a világ (főként a vele azonosított Amerika) elkezdi ráhangolni a képlékeny néplelket a következő nagy merchandising hullámra.

Így legkésőbb szeptember 1-jén megérkeznek a halloween hangulatát idéző ilyen-olyan horrorfilmek. Aki le­eresztette a felfújhatós medencét, pakolhatja is ki a tököket az ajtó elé. Gyilkosság, vér és jumpscare… Talány, hogy miért éppen az a faj akar ennyire rettegni, amelyik leginkább törte magát, hogy minél kevesebb oka legyen rá. Két lábra áll, civilizációt épít, felküzdi magát a táplálkozási lánc csúcsára, aztán beül augusztus 15-től a moziba, az Alien: Romulusra, hogy megnézze, ahogy nem létező zöld vérű, nyáladzó lények raknak tojást emberek gyomrába. Persze kevés bizsergetőbb érzés van egy vaklármánál, így a biztonság pozíciójából megélt félelem könnyen adhat olyan löketet, amitől úgy érezzük, hogy élünk, annak kockázata nélkül, hogy valóban megtennénk. De az is lehet, hogy csak a nosztalgia, az édes gyermekkor ízének keresése vesz rá minket az ilyesmire, hiszen úgy vagyunk szocializálva, hogy kiskorunktól kötelező része az életünknek a félelemkeltés, például a gyerekeket megfőző boszorkányok és a farkas gyomrában egymásra találó rokonok esti meséink szerves részei.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.