vaklárma

Megjátszott organizmus

Film

Csak azt tudjuk megtenni, ami belénk van programozva, ez pedig nem csak az utódaink, de a teremtőnk képét is körvonalazza.

Ha tényleg úgy van, ahogy mondják, és mi a Paradicsomban megkaptunk mindent, honnan jutott eszünkbe fellázadni? Nézzünk rá a gyerekre, aki még totyogni sem tud, de már a földhöz vágja magát ellenkezésében. Önök emlékeznek olyanra, hogy a „Töröm, töröm a mákot” mellett azt is megtanították neki, hogyan kell letépni valakinek a fél arcát, ha az megkéri, hogy vegyen fel egy zoknit? Nem kellett tanítani, programozott fellázadásról van szó. Ez a fejlődés kulcsa. Az egyén megpróbál leválni az elődjéről, hogy túlnőhessen rajta, majd maga is teremtsen valamit. A minta kérlelhetetlenül ismétlődik, eszerint pedig a Skynet-féle gépek lázadása is elkerülhetetlen. Mert hiába szeretjük mi emberek gyökeresen elszeparálni a jót a rossztól, azok bizony elemi szinten osztódnak bennünk, így amihez mi hozzányúlunk, az épp annyira lesz elcseszett, amennyire isteni.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a december 5-én a mozikba érkező Csak lélegezz, amelyben a kihalt Földön egy nő próbál egyedül túlélni. Ebben egyetlen segítsége a Vida nevű mesterséges intelligencia, amely a testi és lelki jóllétét igyekszik bebiztosítani, egész sikeresen. Na, de mindjárt oda az idilli együttélés, amikor a semmiből megjelenik egy másik humanoid, ráadásul egy férfi, aki az utódokra vágyó asszonynak ígéretes élő szövettel tud szolgálni a fémváz helyett. A leírás szerint a két főszereplő különös ménage à trois-ba kezd Vidával, és hát mi demonstrálhatná jobban, hogy az ember a legemberibb hibáit is beleprogramozza a gépekbe, mint egy szerelemféltő AI? Eddig a párunk volt féltékeny, amikor egy üzenet láttán a telefonunkra mosolyogtunk, most a telefonunk lesz féltékeny, amiért a párunkra mosolygunk. Micsoda távlatok nyílnak itt… Mindazonáltal a film nem a dolog erotikus fonalát veszi fel, ennél jóval érdekesebb gondolatokkal hergel, egyebek közt azzal, hogy az emberi faj fenntartása vajon kötelesség, választás vagy egyenesen kártevés-e.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.

Vörösök, proletárok

Annak a fényében, hogy 1990 előtt a párt történetével kizárólag az erre a feladatra delegált MSZMP Párttörténeti Intézet foglalkozott, talán nem meglepő, hogy a kiváló történésznek, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára kutatójának most megjelent munkája az első nem „belülről” érkezett összefoglaló a kommunista eszme és gyakorlat sajátos magyarországi karrierjéről.

Itt a norma

Vannak alapvető bizonyosságai a szuverén magyar életnek, az egyik ilyen például az, hogy az anya nő, az apa férfi. A másik meg az, hogy az asszony nem ember. A harmadik, hogy a medve nem játék.

Járványkezelés 2.

Az Aphthovirus nemzetségbe tartozó FMDV vírus által terjesztett ragály, amely még március elején ütötte fel fejét egy kisbajcsi szarvasmarhatelepen, olyan országot talált telibe, amelyben nemcsak a beteg embernek, de a beteg állatnak sem könnyű a túlélés.

„Kiásni a dinoszauruszt”

Az Anya csak egy van című monodrámájáért Antistigma-díjat kapott, amelyet azoknak a művészeknek ítélnek oda, akik sokat tesznek azért, hogy egy-egy mentális problémát kevesebb előítélet övezzen. Ennek kapcsán a tabuk ledöntéséről, a problémák kimondásának fontosságáról és a színház erejéről beszélgettünk.

Gyávák legyünk vagy szabadok

Hivatalba lépése óta a Donald Trump-adminisztráció vámok sorát vezette be – hivatalosan az Egyesült Államok gazdasági és nemzetbiztonságának megerősítésére. Az efféle lépések sikere és megalapozottsága legalábbis kétséges.

Amerikai álom

Orbán Viktor nagy reményeket fűzött Donald Trump elnökségéhez, ám úgy tűnik, Trumpnak egyelőre elegendő annyi, hogy az EU-ban Magyarország tüske legyen a köröm alatt. Ezen a Danube Institute, a Mathias Corvinus Collegium, a CPAC Hungary kiterjedt, drága kapcsolati hálója sem változtat.