A gyerekek az árnyékban pontösszekötőset játszanak a szúnyogcsípéseken, rekordokat döntöget a miniszoknyák okozta közúti balesetek száma, a tévé megkezdte az Ötvös Csöpi-filmek végtelenített vetítését: nyár van. Élmények, utazás, eperillat, szerelem és egyéb hasonló, borítóra illő felsorolások, minden, amivel a földi poklot promózni szokás, holott hőguta, kullancsriadó, mások nyaralós képeinek keserű nézegetése és a tömött busz izzadt üléséhez ragadás jellemzi. Persze nem szabad így hozzáállni, hiszen a nyár az év legizgalmasabb időszaka, a permafrosztban hibernálódott halálos vírusokkal együtt ilyenkor az emberi szív is felszabadul, élni vágyik. Vagy jobb híján arra, hogy megnézze, más hogyan csinálja. Itt jön képbe a hűtött moziterem, ahová az is bemenekül a forróság elől, aki amúgy nem rendszeres látogató, klímaszorongás elleni klímakulturálódással növelve a nézettséget. A forgalmazók cserébe ilyenkor igyekeznek témába vágó filmekkel kecsegtetni, hogy megérintve érezzük magunkat olyan tengerparti luxusvakációkról szóló filmeket nézve, amilyenekre mi jó eséllyel nem megyünk.
Vigasztalásképp megkapjuk az augusztus 22-én mozikba kerülő Vészjelzés című pszichológiai horrort, amelynek láttán – kimaradva az efféle kiruccanásokból – mindjárt ujjal mutogathatunk, hogy „na, ezért nem megyünk”. Zoe Kravitz első nagyjátékfilmjében két jobb sorsra érdemes fiatal nő kap meghívást egy multimilliárdos szigetére, hogy ott aztán válogatott finomságokba vessék bele magukat. A lányok feltehetően nem filmnézéssel töltötték az elmúlt éveiket, mert nem tűnik fel nekik, hogy itt a Tűnj el!, A menü, a Végtelen víztükör és a hasonló filmekből jól ismert, tehetősek gusztustalanságait kisembereken levezető embervadászatra megy ki a játék. Egyébként oktatóvideóként sem utolsó a film, tanuljanak csak belőle a gyanútlanul nyaraló fiatalok. Mit mondunk tehát, ha egy milliárdos idegen indokolatlanul kedvesen meghív minket a luxusvillájába? „Köszönjük szépen, nem szeretnénk véres társadalmi szatíra pórul járó főszereplőivé válni!” Persze nem szép dolog az áldozathibáztatás, pláne, hogy a filmben Channing Tatum kígyóskodja be magát a keblekbe, ami nyilván sokakat meggyőzne arról, hogy megéri kockáztatni.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
