vaklárma

A víz azúr

Film

Ezzel talán zárul is a nyári filmek szezonja...

A gyerekek az árnyékban pontösszekötőset játszanak a szúnyogcsípéseken, rekordokat döntöget a miniszoknyák okozta közúti balesetek száma, a tévé megkezdte az Ötvös Csöpi-filmek végtelenített vetítését: nyár van. Élmények, utazás, eperillat, szerelem és egyéb hasonló, borítóra illő felsorolások, minden, amivel a földi poklot promózni szokás, holott hőguta, kullancsriadó, mások nyaralós képeinek keserű nézegetése és a tömött busz izzadt üléséhez ragadás jellemzi. Persze nem szabad így hozzáállni, hiszen a nyár az év leg­izgalmasabb időszaka, a permafrosztban hibernálódott halálos vírusokkal együtt ilyenkor az emberi szív is felszabadul, élni vágyik. Vagy jobb híján arra, hogy megnézze, más hogyan csinálja. Itt jön képbe a hűtött moziterem, ahová az is bemenekül a forróság elől, aki amúgy nem rendszeres látogató, klímaszorongás elleni klímakulturálódással növelve a nézettséget. A forgalmazók cserébe ilyenkor igyekeznek témába vágó filmekkel kecsegtetni, hogy megérintve érezzük magunkat olyan tengerparti luxusvakációkról szóló filmeket nézve, amilyenekre mi jó eséllyel nem megyünk.

Vigasztalásképp megkapjuk az augusztus 22-én mozikba kerülő Vészjelzés című pszichológiai horrort, amelynek láttán – kimaradva az efféle kiruccanásokból – mindjárt ujjal mutogathatunk, hogy „na, ezért nem megyünk”. Zoe Kravitz első nagyjátékfilmjében két jobb sorsra érdemes fiatal nő kap meghívást egy multimilliárdos szigetére, hogy ott aztán válogatott finomságokba vessék bele magukat. A lányok feltehetően nem filmnézéssel töltötték az elmúlt éveiket, mert nem tűnik fel nekik, hogy itt a Tűnj el!, A menü, a Végtelen víztükör és a hasonló filmekből jól ismert, tehetősek gusztustalanságait kisembereken levezető embervadászatra megy ki a játék. Egyébként oktatóvideóként sem utolsó a film, tanuljanak csak belőle a gyanútlanul nyaraló fiatalok. Mit mondunk tehát, ha egy milliárdos idegen indokolatlanul kedvesen meghív minket a luxusvillájába? „Köszönjük szépen, nem szeretnénk véres társadalmi szatíra pórul járó főszereplőivé válni!” Persze nem szép dolog az áldozathibáztatás, pláne, hogy a filmben Channing Tatum kígyóskodja be magát a keblekbe, ami nyilván sokakat meggyőzne arról, hogy megéri kockáztatni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.