vaklárma

A víz azúr

Film

Ezzel talán zárul is a nyári filmek szezonja...

A gyerekek az árnyékban pontösszekötőset játszanak a szúnyogcsípéseken, rekordokat döntöget a miniszoknyák okozta közúti balesetek száma, a tévé megkezdte az Ötvös Csöpi-filmek végtelenített vetítését: nyár van. Élmények, utazás, eperillat, szerelem és egyéb hasonló, borítóra illő felsorolások, minden, amivel a földi poklot promózni szokás, holott hőguta, kullancsriadó, mások nyaralós képeinek keserű nézegetése és a tömött busz izzadt üléséhez ragadás jellemzi. Persze nem szabad így hozzáállni, hiszen a nyár az év leg­izgalmasabb időszaka, a permafrosztban hibernálódott halálos vírusokkal együtt ilyenkor az emberi szív is felszabadul, élni vágyik. Vagy jobb híján arra, hogy megnézze, más hogyan csinálja. Itt jön képbe a hűtött moziterem, ahová az is bemenekül a forróság elől, aki amúgy nem rendszeres látogató, klímaszorongás elleni klímakulturálódással növelve a nézettséget. A forgalmazók cserébe ilyenkor igyekeznek témába vágó filmekkel kecsegtetni, hogy megérintve érezzük magunkat olyan tengerparti luxusvakációkról szóló filmeket nézve, amilyenekre mi jó eséllyel nem megyünk.

Vigasztalásképp megkapjuk az augusztus 22-én mozikba kerülő Vészjelzés című pszichológiai horrort, amelynek láttán – kimaradva az efféle kiruccanásokból – mindjárt ujjal mutogathatunk, hogy „na, ezért nem megyünk”. Zoe Kravitz első nagyjátékfilmjében két jobb sorsra érdemes fiatal nő kap meghívást egy multimilliárdos szigetére, hogy ott aztán válogatott finomságokba vessék bele magukat. A lányok feltehetően nem filmnézéssel töltötték az elmúlt éveiket, mert nem tűnik fel nekik, hogy itt a Tűnj el!, A menü, a Végtelen víztükör és a hasonló filmekből jól ismert, tehetősek gusztustalanságait kisembereken levezető embervadászatra megy ki a játék. Egyébként oktatóvideóként sem utolsó a film, tanuljanak csak belőle a gyanútlanul nyaraló fiatalok. Mit mondunk tehát, ha egy milliárdos idegen indokolatlanul kedvesen meghív minket a luxusvillájába? „Köszönjük szépen, nem szeretnénk véres társadalmi szatíra pórul járó főszereplőivé válni!” Persze nem szép dolog az áldozathibáztatás, pláne, hogy a filmben Channing Tatum kígyóskodja be magát a keblekbe, ami nyilván sokakat meggyőzne arról, hogy megéri kockáztatni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.