vaklárma

Félt, fél és félni fog

Film

Ó, elnyomás, társadalmunk örökmozgójának motorja, te.

Az egyenlőség jól hangzó ideája épp olyan kolbász az emberiség elé belógatott horgászbot végén, mint például a boldogság. Elérni képtelenek vagyunk, arra viszont jó, hogy folyamatosan hajtson minket előre egy olyan cél felé, amiért nem tudunk nem küzdeni. Pedig ha létezik is, hosszan nem tudjuk fenntartani, maximum abban reménykedhetünk, hogy egyszer a mi fiunk, a népé ül majd odafent. Aztán ezzel is hogy’ jártunk legutóbb… Szóval az elnyomással szemben összesen nagyjából két lehetőségünk van: félni kitörni belőle és félni benne maradni. Lehet válogatni. De nem olyan komor a kép, amikor rájövünk, hogy ez is az előnyünkre válik. Az ember testi túlélését féltve anyagi, aztán látva, hogy azt is elveszik, szellemi párnacihákba rejtve menti át az értékeit. Mindazt a családi örökséget, gondolatot, tudást és reményt, amelyet mi már nem tudunk átjuttatni, a művészet gond nélkül eljuttatja bárhová. És hát ki emlékszik arra a nácira, aki végül megtalálta rejtekhelyén Anne Frankot vagy a felügyelőre, aki megfenyegette Ivan Gyenyiszovicsot az ébresztőnél? Ellenben a könyvek örökre fennmaradnak, úgyhogy amíg van félelemkeltés, van túlélés is.

Ennek bizonyítéka a január 23-án mozikba érkező A brutalista, mely film ráadásul kiválóan demonstrálja az elnyomás állandó jellegét is. Tóth László egy (fiktív) magyar építész, aki a II. világháború után Amerikába menekül, és innen szokott indulni a sikersztori: a zsenit felfedezik, megkapja a neki kijáró elismerést, dollár, kóla, hamburger. Arról már ritkábban szól a fáma, hogy mi van akkor, ha ott is kihasználják, ahová menekül a szerencsétlen. A Lászlót befogadó amerikai mágnás a bevándorlóra mint kedvének fenőkövére tekint, ha úgy tetszik, szenzációként, ha úgy, névtelen senkiként bánik vele, László pedig nem tud mit tenni, hiszen a hazafutás nem opció. A monumentálisnak ígérkező drámában a félig magyar, (tehát) szenvedni nagyon tudó Adrien Brody alakít majd feltehetően Oscar-esélyest, de ezen túlmenően is inkább a képi világával fog lenyűgözni minket a film, így mindenképpen moziban érdemes megnézni. Még ha a 3 óra 30 perces játékidő nem is erre ösztönözne.

Talán épp a háborús filmek miatt van, hogy a nagybetűs, állami szintű elnyomásról, fenyegető tányérsapkák, vaskos szövetkabátok és ma már csak múzeumban látható tankok jutnak eszünkbe, pedig nincs okunk efféle nosztalgiával gondolni a jelenségre. Az elnyomás itt van velünk, iPhone-t használ, gluténmentesen eszik és Twitter-posztokat ír. Ez itt és most történik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.