vaklárma

Félregombolt ünneplő

Film

Az ünnepek közeledtével mindannyian visszakívánkozunk a karácsony és a várakozás mágikus idejébe, amikor gyerekkorunkban az egész lakás fényárban úszott, almás pite illata szállt a levegőben, és gondosan becsomagolt ajándékok sorakoztak a szaloncukortól roskadó fa alatt.

Ha ezt egyszer megéljük, utána egész életünkben hajszolni vagy legalábbis hiányolni fogjuk, hiszen ez a varázslat – mint mindegyik – addiktív, ám mint minden függőség, hosszú távon ez is fenntarthatatlan. Később felnőttként próbálgatjuk még visszahozni, de idővel kénytelenek vagyunk belátni, hogy az egész nem is varázslat volt, hanem puszta vérverejték. Anyáink tésztadagasztással, aprót kuporgató ajándékbeszerzéssel telt negyedik műszakja. Szerencsére a tévé és a mozi mindent megtesz, hogy visszarepítsen minket a meghitt ünnepi hangulatba, a végtelenített Reszkessetek, betörők!-ismétlések mellett például remek filmet adnak a családon belüli erőszakról.

Ha önök nem az alacsonyan szálló pofonokra és a csehovilag fenyegető kenyérvágó késekre asszociálnak a karácsonyi hangulatról, akkor tekintsék magukat szerencsésnek, mert sokaknak nem adatik efféle privilégium. Ilyen például a Miénk lesz a holnap háromgyerekes anyja, akinek a férje mindjárt egy istenes pofonnal indítja a reggelt. Ilyen rutinban nincs szükség kávéra, a hálátlan Delia mégsem értékeli, sőt nem átall kételkedni, hogy egyáltalán jól van-e ez így. Pedig a férje nem veri azért minden nap – már amióta az apja tanácsolta neki, hogy inkább ritkábban püfölje el, de akkor erősen, nehogy hozzászokjon. A január 2-ától a mozikban látható neorealistának tűnő dramedy Itália legnézettebb filmje lett tavaly, ráadásul egyértelmű feminista üzenete mellett is remek szórakozásnak tűnik, elvégre több ezer olasz nem tévedhet.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.

Vörös posztó

Ismertem valakit, aki egy stroke-ból kigyógyulva különös mellékhatással élt tovább: azt mondta, amit gondolt. Jót, rosszat, mindenkinek bele a szemébe, rosszindulat, számítás és óvatoskodás nélkül. Nehéz volt vele találkozni, mindig ott volt a veszély, hogy mint egy kegyetlen tükörben, hirtelen meglátjuk valódi önmagunkat. De jó is volt vele találkozni, mert ha megdicsért valakit, az illető biztos lehetett benne, hogy úgy is gondolja.

Szeplőtelen fogantatás mai köntösben

Bullshit munkahelyen vesztegelsz, ahol ráadásul csip-csup kiszolgáló feladatokkal is téged ugráltatnak, csak azért, mert nő vagy? Kézenfekvő menekülési útvonalnak tűnik, hogy elmész „babázni”. Persze ha nincs férjed vagy barátod, a dolog kicsit bonyolultabb – de korántsem lehetetlen.

Realista karikatúrák

Tizenkilenc kortárs szerző írta meg, mit jelentett az elmúlt egy-két évtizedben Magyarországon felnőni. Változatos a névsor: van pályakezdő és többkötetes író, eddig elsősorban költőként vagy gyerek- és ifjúsági könyvek szerzőjeként ismert alkotó is.

Jövő idő

A politikai pártokat nem szokás szeretni Magyarországon, mi tagadás, a pártok adtak s adnak is okot erre jócskán.