vaklárma

Félregombolt ünneplő

Film

Az ünnepek közeledtével mindannyian visszakívánkozunk a karácsony és a várakozás mágikus idejébe, amikor gyerekkorunkban az egész lakás fényárban úszott, almás pite illata szállt a levegőben, és gondosan becsomagolt ajándékok sorakoztak a szaloncukortól roskadó fa alatt.

Ha ezt egyszer megéljük, utána egész életünkben hajszolni vagy legalábbis hiányolni fogjuk, hiszen ez a varázslat – mint mindegyik – addiktív, ám mint minden függőség, hosszú távon ez is fenntarthatatlan. Később felnőttként próbálgatjuk még visszahozni, de idővel kénytelenek vagyunk belátni, hogy az egész nem is varázslat volt, hanem puszta vérverejték. Anyáink tésztadagasztással, aprót kuporgató ajándékbeszerzéssel telt negyedik műszakja. Szerencsére a tévé és a mozi mindent megtesz, hogy visszarepítsen minket a meghitt ünnepi hangulatba, a végtelenített Reszkessetek, betörők!-ismétlések mellett például remek filmet adnak a családon belüli erőszakról.

Ha önök nem az alacsonyan szálló pofonokra és a csehovilag fenyegető kenyérvágó késekre asszociálnak a karácsonyi hangulatról, akkor tekintsék magukat szerencsésnek, mert sokaknak nem adatik efféle privilégium. Ilyen például a Miénk lesz a holnap háromgyerekes anyja, akinek a férje mindjárt egy istenes pofonnal indítja a reggelt. Ilyen rutinban nincs szükség kávéra, a hálátlan Delia mégsem értékeli, sőt nem átall kételkedni, hogy egyáltalán jól van-e ez így. Pedig a férje nem veri azért minden nap – már amióta az apja tanácsolta neki, hogy inkább ritkábban püfölje el, de akkor erősen, nehogy hozzászokjon. A január 2-ától a mozikban látható neorealistának tűnő dramedy Itália legnézettebb filmje lett tavaly, ráadásul egyértelmű feminista üzenete mellett is remek szórakozásnak tűnik, elvégre több ezer olasz nem tévedhet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.