Ha ezt egyszer megéljük, utána egész életünkben hajszolni vagy legalábbis hiányolni fogjuk, hiszen ez a varázslat – mint mindegyik – addiktív, ám mint minden függőség, hosszú távon ez is fenntarthatatlan. Később felnőttként próbálgatjuk még visszahozni, de idővel kénytelenek vagyunk belátni, hogy az egész nem is varázslat volt, hanem puszta vérverejték. Anyáink tésztadagasztással, aprót kuporgató ajándékbeszerzéssel telt negyedik műszakja. Szerencsére a tévé és a mozi mindent megtesz, hogy visszarepítsen minket a meghitt ünnepi hangulatba, a végtelenített Reszkessetek, betörők!-ismétlések mellett például remek filmet adnak a családon belüli erőszakról.
Ha önök nem az alacsonyan szálló pofonokra és a csehovilag fenyegető kenyérvágó késekre asszociálnak a karácsonyi hangulatról, akkor tekintsék magukat szerencsésnek, mert sokaknak nem adatik efféle privilégium. Ilyen például a Miénk lesz a holnap háromgyerekes anyja, akinek a férje mindjárt egy istenes pofonnal indítja a reggelt. Ilyen rutinban nincs szükség kávéra, a hálátlan Delia mégsem értékeli, sőt nem átall kételkedni, hogy egyáltalán jól van-e ez így. Pedig a férje nem veri azért minden nap – már amióta az apja tanácsolta neki, hogy inkább ritkábban püfölje el, de akkor erősen, nehogy hozzászokjon. A január 2-ától a mozikban látható neorealistának tűnő dramedy Itália legnézettebb filmje lett tavaly, ráadásul egyértelmű feminista üzenete mellett is remek szórakozásnak tűnik, elvégre több ezer olasz nem tévedhet.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
