vaklárma

Félregombolt ünneplő

Film

Az ünnepek közeledtével mindannyian visszakívánkozunk a karácsony és a várakozás mágikus idejébe, amikor gyerekkorunkban az egész lakás fényárban úszott, almás pite illata szállt a levegőben, és gondosan becsomagolt ajándékok sorakoztak a szaloncukortól roskadó fa alatt.

Ha ezt egyszer megéljük, utána egész életünkben hajszolni vagy legalábbis hiányolni fogjuk, hiszen ez a varázslat – mint mindegyik – addiktív, ám mint minden függőség, hosszú távon ez is fenntarthatatlan. Később felnőttként próbálgatjuk még visszahozni, de idővel kénytelenek vagyunk belátni, hogy az egész nem is varázslat volt, hanem puszta vérverejték. Anyáink tésztadagasztással, aprót kuporgató ajándékbeszerzéssel telt negyedik műszakja. Szerencsére a tévé és a mozi mindent megtesz, hogy visszarepítsen minket a meghitt ünnepi hangulatba, a végtelenített Reszkessetek, betörők!-ismétlések mellett például remek filmet adnak a családon belüli erőszakról.

Ha önök nem az alacsonyan szálló pofonokra és a csehovilag fenyegető kenyérvágó késekre asszociálnak a karácsonyi hangulatról, akkor tekintsék magukat szerencsésnek, mert sokaknak nem adatik efféle privilégium. Ilyen például a Miénk lesz a holnap háromgyerekes anyja, akinek a férje mindjárt egy istenes pofonnal indítja a reggelt. Ilyen rutinban nincs szükség kávéra, a hálátlan Delia mégsem értékeli, sőt nem átall kételkedni, hogy egyáltalán jól van-e ez így. Pedig a férje nem veri azért minden nap – már amióta az apja tanácsolta neki, hogy inkább ritkábban püfölje el, de akkor erősen, nehogy hozzászokjon. A január 2-ától a mozikban látható neorealistának tűnő dramedy Itália legnézettebb filmje lett tavaly, ráadásul egyértelmű feminista üzenete mellett is remek szórakozásnak tűnik, elvégre több ezer olasz nem tévedhet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.