vaklárma

Félregombolt ünneplő

Film

Az ünnepek közeledtével mindannyian visszakívánkozunk a karácsony és a várakozás mágikus idejébe, amikor gyerekkorunkban az egész lakás fényárban úszott, almás pite illata szállt a levegőben, és gondosan becsomagolt ajándékok sorakoztak a szaloncukortól roskadó fa alatt.

Ha ezt egyszer megéljük, utána egész életünkben hajszolni vagy legalábbis hiányolni fogjuk, hiszen ez a varázslat – mint mindegyik – addiktív, ám mint minden függőség, hosszú távon ez is fenntarthatatlan. Később felnőttként próbálgatjuk még visszahozni, de idővel kénytelenek vagyunk belátni, hogy az egész nem is varázslat volt, hanem puszta vérverejték. Anyáink tésztadagasztással, aprót kuporgató ajándékbeszerzéssel telt negyedik műszakja. Szerencsére a tévé és a mozi mindent megtesz, hogy visszarepítsen minket a meghitt ünnepi hangulatba, a végtelenített Reszkessetek, betörők!-ismétlések mellett például remek filmet adnak a családon belüli erőszakról.

Ha önök nem az alacsonyan szálló pofonokra és a csehovilag fenyegető kenyérvágó késekre asszociálnak a karácsonyi hangulatról, akkor tekintsék magukat szerencsésnek, mert sokaknak nem adatik efféle privilégium. Ilyen például a Miénk lesz a holnap háromgyerekes anyja, akinek a férje mindjárt egy istenes pofonnal indítja a reggelt. Ilyen rutinban nincs szükség kávéra, a hálátlan Delia mégsem értékeli, sőt nem átall kételkedni, hogy egyáltalán jól van-e ez így. Pedig a férje nem veri azért minden nap – már amióta az apja tanácsolta neki, hogy inkább ritkábban püfölje el, de akkor erősen, nehogy hozzászokjon. A január 2-ától a mozikban látható neorealistának tűnő dramedy Itália legnézettebb filmje lett tavaly, ráadásul egyértelmű feminista üzenete mellett is remek szórakozásnak tűnik, elvégre több ezer olasz nem tévedhet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.