Rudas Dóra

A világháborúról szóló művek sora végeláthatatlan, ám a téma lefedettsége igencsak aránytalan, az erdélyi zsidók soája például meglehetősen alultárgyalt volt korábban.

A prostik (vagy ha ragaszkodunk a képzési jegyzék szerinti megnevezéshez: szexmunkások) életét feldolgozó filmek és előadások olyan provokatívak, nem igaz?

Két dologért vagyunk a világon: lenyűgözni és lenyűgöződni.

A mese akkor jó, ha minél inkább az olvasóról szól, és persze mindig kell bele főgonosz, akibe az elaludni képtelen néző a lappangó félelmeit projektálhatja, hogy a hős kardját kivonva leszámolhasson vele.

Az Emilia Pérez a filmkészítés állatorvosi lova is lehetett volna, de a vad alapötlet, az életszerűtlen történet és a musicalforma ellenére filmélményként mégis szórakoztató. 

Ma már nem is az a kérdés, hogy tudnak-e újat mutatni a streaming termékek, maximum annyit várunk tőlük, hogy legalább a már ismert elemek vegyítésében, hígításában szolgáljanak némi meglepetéssel. 

Mit szólnának, ha valaki kötelezné önöket, hogy mától az ételen, pénzen, földön, de még a nőn is osztozzanak a szomszéddal? És még legyenek is hálásak érte!

A február a szerelem hónapja, feltehetően azért, mert ez ér véget a leggyorsabban.

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Ó, elnyomás, társadalmunk örökmozgójának motorja, te.