vaklárma

Kicsik és nagyok

Film

A társadalmi olló pengéinek vészes távolodását felhozni már szinte infantilis törekvés, tehetősek, gazdagok, egyenlőbbek mindig is lesznek, de az átlagpolgár sem marad eszköz nélkül.

Övé a mennyek országa mellett az ön­ámítás minden ereje is. A kisember ugyanis bármit megtesz, csakhogy ne kelljen belátnia, hogy kimarad a jóból. Elvégre idelent zajlik a valódi élet, tudjuk ezt a társadalmi különbségeket problematizáló azon művészeti alkotásokból, amelyek a nagyobb vásárlói tábornak hízelegve fetisizálják a csóróságot.

„Királynak lenni az mámorító, de mi tudjuk azt, mi az igazi jó” – énekeljük ki az autó lehúzott ablakán egy 10 órás munkanap után sietve hazafelé. De miközben – mint az önelfogadást hirdető újság, amely fogyókúrás receptekkel ostromol – látványosan élvezzük középszerűnél is kiábrándítóbb életszínvonalunkat, folyamatosan igyekszünk ki is törni belőle. A lottó a materialisták istenhite, a kisember talán utolsó esélye. Ha nem is nyerünk, legalább minden héten feltehetjük a csiklandozó kérdést, hogy mire költenénk az óriási összeget. És akkor most mindenki bevallhatja magának, hogy hányadikként ugrik fel a listán az a pont, amelyik azt tárgyalja, kinek nem adna belőle. (Hamarabb, mint mondjuk egy állatmenhely támogatása? Hamarabb, ugye? Nem baj – ha már önámító magyarázatok – a pokolban úgyis több az ismerős, ott mindannyian találkozunk.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.