vaklárma

Kicsik és nagyok

Film

A társadalmi olló pengéinek vészes távolodását felhozni már szinte infantilis törekvés, tehetősek, gazdagok, egyenlőbbek mindig is lesznek, de az átlagpolgár sem marad eszköz nélkül.

Övé a mennyek országa mellett az ön­ámítás minden ereje is. A kisember ugyanis bármit megtesz, csakhogy ne kelljen belátnia, hogy kimarad a jóból. Elvégre idelent zajlik a valódi élet, tudjuk ezt a társadalmi különbségeket problematizáló azon művészeti alkotásokból, amelyek a nagyobb vásárlói tábornak hízelegve fetisizálják a csóróságot.

„Királynak lenni az mámorító, de mi tudjuk azt, mi az igazi jó” – énekeljük ki az autó lehúzott ablakán egy 10 órás munkanap után sietve hazafelé. De miközben – mint az önelfogadást hirdető újság, amely fogyókúrás receptekkel ostromol – látványosan élvezzük középszerűnél is kiábrándítóbb életszínvonalunkat, folyamatosan igyekszünk ki is törni belőle. A lottó a materialisták istenhite, a kisember talán utolsó esélye. Ha nem is nyerünk, legalább minden héten feltehetjük a csiklandozó kérdést, hogy mire költenénk az óriási összeget. És akkor most mindenki bevallhatja magának, hogy hányadikként ugrik fel a listán az a pont, amelyik azt tárgyalja, kinek nem adna belőle. (Hamarabb, mint mondjuk egy állatmenhely támogatása? Hamarabb, ugye? Nem baj – ha már önámító magyarázatok – a pokolban úgyis több az ismerős, ott mindannyian találkozunk.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.