Nem félnek politizálni – Évadnyitó a Katona József Színházban

  • Kovács Bálint
  • 2013. augusztus 21.

Színház

„A színháznak azonnal reagálnia kell a társadalmi jelenségekre. A politizálás nem azt jelenti, hogy egy előadásban név szerint felismerhető egy politikus, hanem azt, hogy a színház élesen gondolkodik a közéletben való létezéséről” – Máté Gábor szavai jellemzik a Katona József Színház következő évadát, amelyet ma mutatott be az igazgató.

Ahogy az igazgató fogalmaz, „véletlenül úgy alakult”, hogy a következő katonás évad jó része a múlttal, a történelemmel és a jelenkor társadalmi-politikai problémáival való szembenézésről (is) fog szólni. Ilyen lesz az első nagyszínpadi bemutató, Kárpáti Péter új, jelenleg még több munkacímen futó drámája is (Ultonia vagy Hungary vagy Hángeri), amely a kitántorgó, elvándorló magyarokról beszél majd, Bagossy László rendezésében.

A Katona Klub Hátra arc! című elődásából

A Katona Klub Hátra arc! című előadásából

Fotó: Dömölky Dániel

Egy cseppet sem lesz vidámabb a témája Máté Gábor rendezésének a Kamrában: a Vörös című bemutató a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatával készül koprodukcióban. Az előadás arra tesz kísérletet, hogy szemtanúk és leszármazottak vallomásai alapján fessen képet a bevonuló magyar csendőrség 1942-es újvidéki razziáját két évvel később követő súlyos megtorlásról, amely több tízezer magyar áldozatot követelt. Amint Máté elmondta, tényleges koprodukcióról van szó, azaz a Vörös mindkét városban folyamatosan repertoáron lesz (odaát októbertől, itt novembertől látható), „így a mi színészeink kipróbálhatják, milyen lehet határon túliként játszani”.

Eleddig ismeretlen, most készülő drámaszöveget dolgoz majd fel Gothár Péter is a Kamrában: a rendező Németh Gáborral ír adaptációt Rubin Szilárd Aprószentek című, az 1953–54-es törökszentmiklósi gyermekgyilkosság-sorozatról (az eseményekről háromrészes cikkben itt, itt és itt számoltunk be) szóló művéből. A katonás adaptáció címe Ahol a farkas is jó lesz.

A Katona nagyszínpadán Ascher Tamás Gorkij A nap fiai című drámájának Radnai Annamária általi új fordítását (Fényevők) rendezi meg, Zsámbéki Gábor pedig Beckett klasszikusát, a Godot-ra várvát, benne az idén a társulathoz igazolt Kulka Jánossal – akiről Máté Gábor elmondta: utoljára talán Haumann Péter szerződtetése volt annyira inspiráló a társulat számára, mint most az övé. (Kulka ebben az évadban csak egy szerepet játszik, mert a nemzeti színházas szerződésének megszűnése és a katonás aláírása között már megannyi szereplésre felkérték, amelyeket igazi úriember nem mond le.)

A Kamra második bemutatója is koprodukció lesz, mégpedig a Budapest Bábszínházzal: Caryll Churchill Az iglic című darabját Tengely Gábor rendezi. A koprodukcióknak egyébként, mint hozzátette, meglehetősen praktikus szerepük is van: mivel a Katona kis színház, kezdenek nem elférni a repertoáron lévő előadások díszletei és jelmezei, így nagyon hasznos, ha Az iglicéi a Bábszínház raktárát terhelik majd, a Vörösre pedig legalább a jelmezek felét a szabadkaiak hozzák magukkal.

A Katona Klub Hátra arc! című elődásából

A Katona Klub Hátra arc! című előadásából

Fotó: Dömölky Dániel

A Kamra utolsó bemutatójával is folytatja a múlttal és egyéb kellemetlen dolgokkal való szembenézések sorát: az április végi nagy dobás Peter Weiss Marat/Sade-jának előadása lesz, Dömötör András rendezésében.

Folytatódik a Katona ifjúsági programja, a diákokat megmozgató Katona Klub is, amelynek első bemutatója Robert Merle Az üvegfal mögött című, a hatvannyolcas diáklázadásokról szóló regénye nyomán készül – hangsúlyosan reflektálva az elmúlt év budapesti diákmegmozdulásaira. Kovács D. Dániel egyetemi rendezőhallgató bemutatójáról szólva Máté elmondta: fontos, hogy hasonló témákról beszéljenek azzal a generációval is, amelynek szülei még nem a szabadságban éltek. „Nem irigylem a most felnövő generációt: nincs mintájuk arról, hogy mivé válhatnak” – sóhajtott az igazgató. A Sufnin kívül elsősorban majd osztálytermekben látható előadáson (amely ezzel a Katona első tantermi színházi projektje lesz) kívül a Sufniban rendezi vizsgaelőadását Székely Kriszta is Beckett Szép napok című műve alapján, Szirtes Ági főszereplésével.

Amint a szemfülesebbek összeszámlálhatták, a nagyszínpadon idén csak három premier lesz, nem is véletlenül. Máténak több oka van a nézőszámokról való panaszkodásra: a Ferenciek tere kaotikus felújítása sem tesz jót a nézői lelkesedésnek, és ma már 25-30 előadás után eldől egy-egy előadás sorsa (érdemes-e tovább játszani, vagy sem), míg korábban egy nagyszínpadi klasszikus esetében nem is lehetett kérdés a minimum hetvenes előadásszám. Máté beszámolt arról a problémáról, hogy sokakban rögzült az a téveszme, hogy a Katonába eleinte úgysem lehet jegyet kapni, ráérnek majd később megnézni – de a „majd később”-ig sokszor már szégyenszemre fél házzal megy egy-egy szerencsétlenebbül járt előadás. Aminek viszont mindenki örül, hogy az új előadó-művészeti törvény révén a Katonának jövőre minimális, valamivel több mint 20 millió forinttal nagyobb lesz a költségvetése, amiből hosszú-hosszú idő után először még némi fizetésemelésre is futotta a munkatársak körében. „Azért nem kell azt hinni, hogy most már minden rendben van – mondja az igazgató –, nincs arról szó, hogy most már méltó pénzt kapnának a színészek. Csak valamivel többet, mint eddig.”

A színház társulata és egy civil zsűri szavazatai alapján az idei évadkezdésen is átadták a Vastaps Alapítvány díjait a színház művészeinek. A díjazottak a következők:

  • Legjobb rendezés: Zsámbéki Gábor (A nép ellensége)
  • Legjobb női főszereplő: Ónodi Eszter (Mártírok)
  • Legjobb férfi főszereplő, megosztva: Bán János (Rükverc), Tasnádi Bence (Mártírok)
  • Legjobb női mellékszereplő: Rezes Judit (A nyaralás)
  • Legjobb férfi mellékszereplő: Dankó István (Mártírok)
  • Különdíj: Bodnár Erika (Magyarmesék)

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.