Az autómentes nap legjobb programja minden évben a színházi évadnyitó (most éppen: TeARTrum) fesztivál, amikor a színháziak befurakodnak az egész évben újabb és újabb helyeken felbukkanó egyenkézművesek és egyenkolbászosok standjai mellé. A kulturális intézmények lehetőséget kapnak, hogy játékosabb formában is megmutassák magukat a közönségnek, és egy hatalmas új réteget is megszólítsanak, aztán jobb esetben el is hitessék velük, hogy színházba járni a legjobb dolog a világon.
Csakhogy Magyarországon színház és marketing nem ápol egymással túl jó viszonyt: a legtöbben mindmáig nem tudtak kitalálni semmilyen ötletesebb és hatékonyabb önreklámozási formát, mint a szórólap-osztogatást és az 5-10 százalékos jegyárkedvezményt - ami pont annyit közöl a potenciális nézővel, hogy "semmi olyat nem gondolunk sem a következő premierünkről, sem saját színházunkról, amit ne lehetne kifejezni pár művész nevével és egy mű címével". És nem a pénzhiányról van szó: egy-egy játékos vetélkedő, a színészek ötletes performanszai, a színház valamely "részének" kipróbálhatósága vagy egy új bemutató világának tematikus megidézése nem kerülne semmibe. De idén minden eddiginél kevesebb jó ötlet színesítette a szombati Andrássy úti andalgást, és ennek csak egy - noha igen látványos - eleme volt az Új Színház korábban szokásos gigantikus térinstallációjának eltűnése, és a helyette kiköltöző jelentéktelen asztalka. Valakinek volt utcai előadásra alkalmas műsora - mint a Momentánnak vagy a táncosoknak -, de a legtöbben a gyerekfoglalkoztatókban vélték felfedezni a tökéletes megoldást, vagy abban, hogy színészek és igazgatók is a közönség rendelkezésére álltak (noha többnyire inkább a standok hátuljába bújva).
Igaz, a legrosszabb színházi utcafesztivál is jobb, mint a legjobb karácsonyi vásár - de ettől nem fog több ember színházba járni.
Andrássy út, szeptember 22.
