Tánc

Artus: 100 ölelés

  • Sisso
  • 2012. október 28.

Színház

Az Artus 100 ölelés című évadnyitó előadása szívmelengető emlékmű lehet, ha végképp felszántják és bevetik majd sóval a hazai független táncszínházi szcéna alkotóhelyeit. Arról szól, amire a legnagyobb szükség van manapság: az apró szilánkokra tört szeretetet, törődést, megbecsülést igyekszik helyreállítani mindenféle romantikus önsajnálat nélkül, a keleti kultúrák kegyetlen etikai kódexeit megidézve, szembeállítva azt a modern kori humanizmussal. Debreceni Márton rendező-koreográfus, a darab egyik táncosa azt a hagyományt viszi tovább, amit Goda Gábor, az Artus vezetője húsz-egynéhány évvel ezelőtt elkezdett. Nem törődik a műfaji korlátokkal, vakmerően dolgozik szöveggel, meghökkentő színpadi installációkkal és anyagokkal, valamint élő kortárs zenésszel Lukács Miklós cimbalomművész személyében. A tánc egymásba fűződő kontakt mozdulatok sora, aminél plasztikusabban ölelést és annak hiányát kifejezni nem lehet, a zene improvizatív, egyszerre születik a mozdulatokkal a színpadon, így válnak láthatóvá a zaklatott hangsorok.

Koncert, tánc és képzőművészet szürreális egymásba kapaszkodása ez, ami idézi a Nagy József-féle Jel Színház hangulatát. Úgy tűnik, a nyolcvanas évek nagy "táncgenerációja" lázadásának szintézise valósul meg annak szépségeivel és zsákutcás idealizmusával együtt. Valamiféle tiszteletadás és megörökítés, ám ahogy Nagy Csilla tánc közben levedli a menyasszonyi ruhát, vagy éppen feledhetetlenül szép, hínárhajú, tejben úszó sellővé változik, ez a boldogságlátomás úgy lép át a nyomasztó jelenen, és próbálgatja a jövő lepkeszárnyait.

Artus Stúdió, szeptember 21.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.