Tánc

Artus: 100 ölelés

  • Sisso
  • 2012. október 28.

Színház

Az Artus 100 ölelés című évadnyitó előadása szívmelengető emlékmű lehet, ha végképp felszántják és bevetik majd sóval a hazai független táncszínházi szcéna alkotóhelyeit. Arról szól, amire a legnagyobb szükség van manapság: az apró szilánkokra tört szeretetet, törődést, megbecsülést igyekszik helyreállítani mindenféle romantikus önsajnálat nélkül, a keleti kultúrák kegyetlen etikai kódexeit megidézve, szembeállítva azt a modern kori humanizmussal. Debreceni Márton rendező-koreográfus, a darab egyik táncosa azt a hagyományt viszi tovább, amit Goda Gábor, az Artus vezetője húsz-egynéhány évvel ezelőtt elkezdett. Nem törődik a műfaji korlátokkal, vakmerően dolgozik szöveggel, meghökkentő színpadi installációkkal és anyagokkal, valamint élő kortárs zenésszel Lukács Miklós cimbalomművész személyében. A tánc egymásba fűződő kontakt mozdulatok sora, aminél plasztikusabban ölelést és annak hiányát kifejezni nem lehet, a zene improvizatív, egyszerre születik a mozdulatokkal a színpadon, így válnak láthatóvá a zaklatott hangsorok.

Koncert, tánc és képzőművészet szürreális egymásba kapaszkodása ez, ami idézi a Nagy József-féle Jel Színház hangulatát. Úgy tűnik, a nyolcvanas évek nagy "táncgenerációja" lázadásának szintézise valósul meg annak szépségeivel és zsákutcás idealizmusával együtt. Valamiféle tiszteletadás és megörökítés, ám ahogy Nagy Csilla tánc közben levedli a menyasszonyi ruhát, vagy éppen feledhetetlenül szép, hínárhajú, tejben úszó sellővé változik, ez a boldogságlátomás úgy lép át a nyomasztó jelenen, és próbálgatja a jövő lepkeszárnyait.

Artus Stúdió, szeptember 21.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.