Díszgalamb-kiállítás Rákospalotán: Begyre megy

  • - orosz -
  • 2000. január 20.

Tudomány

Ha máshonnan nem, a Támad a Mars! című filmből tudjuk, hogy a díszgalamb veszélyes üzem, különösen a fehér, olajággal a csőrében. A múlt hét végén a rákospalotai Csokonai Művelődési Házban volt e szépséges madarak seregszemléje, kiszorítva a nyugdíjas párkereső klubot és a helyi bélyeggyűjtő szakkört.

Ha máshonnan nem, a Támad a Mars! című filmből tudjuk, hogy a díszgalamb veszélyes üzem, különösen a fehér, olajággal a csőrében. A múlt hét végén a rákospalotai Csokonai Művelődési Házban volt e szépséges madarak seregszemléje, kiszorítva a nyugdíjas párkereső klubot és a helyi bélyeggyűjtő szakkört.

A sok-sok kalitkára nézve elsőként éppen a békeharcos vonal tűnt fel, nyolcan voltak és csillogtak, mint valami menyasszonyi ruha, de nem nagyon produkálták magukat, pedig állítólag néhány Janis Joplin-számnál még a tollukat is borzolják. A már emlegetett kalitkákon elhelyezett bírálócédulákból viszont az derült ki, hogy míg a szép szembőr előny, a meredek lábak és a gyenge fej annál kevésbé, bár ez utóbbi kissé érthetetlennek tűnt: a díszgalambot nem az eszéért szeretjük.

Rákospalotán legalább száz galamb kellette magát, de a kiállított lények ezzel sincsenek tisztában. Kiderült, repülni sem nagyon tudnak, éppen a zsűri számára fontos jellegzetességek - a hátulról felfelé fésült séró, a tollnadrág, a terjedelmes pávafarok - miatt, sőt elég gyakran előfordultak olyan galambok is, akiknél a fej a madár elejétől jóval beljebb helyezkedik el, és ezáltal a tekintélyes begy légzsákkal keresztezett ütköző vagy egyszerűen vánkos benyomását kelti. Mégis, éppen az ilyen jellegű extrákkal felszerelt példányok voltak a nyerők, akik pedig azzal jöttek, hogy egy díszgalamb nem praktikus, azoknak legyen elég, hogy egy felturbózott példány farka olyan szögben hajlik vissza, hogy naptól, esőtől védve van egy életen át. A zsűri imádta őket.

Eközben a kisebb-nagyobb madarak minderről mit sem sejtve figyelték a vitatkozó vagy élvezkedő galambászokat, és csak két Tipler jött rá, hogy sugdolózással is agyon lehet csapni az időt.

Bár értelemszerűen fajtán belül pontoztak a szakértők, részemről éppen ez az áramvonalas, zsemleszín árnyalatait fehérbe játszó, kicsit gerlére emlékeztető madár lett a favorit. A sugdolózó példány elegáns volt, mint Audrey Hepburn, és romlatlan, mint egy hóember falun. A név kategóriában viszont egyértelműen a Budapesti csapos volt a befutó. Egyszerű vonalvezetés, csillogó szemek. Rafináltabb küllemű társaival ellentétben belőle kinéztem, hogy még repülni is tud.

A teljesség kedvéért: a rendezvényen postagalambok is voltak, de nekik csak a vendégjátékos szerepet osztották le, díjakat nem.

- orosz -

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.