Díszgalamb-kiállítás Rákospalotán: Begyre megy

szerző
- orosz -
publikálva
2000/3. (01. 20.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Ha máshonnan nem, a Támad a Mars! című filmből tudjuk, hogy a díszgalamb veszélyes üzem, különösen a fehér, olajággal a csőrében. A múlt hét végén a rákospalotai Csokonai Művelődési Házban volt e szépséges madarak seregszemléje, kiszorítva a nyugdíjas párkereső klubot és a helyi bélyeggyűjtő szakkört.

Ha máshonnan nem, a Támad a Mars! című filmből tudjuk, hogy a díszgalamb veszélyes üzem, különösen a fehér, olajággal a csőrében. A múlt hét végén a rákospalotai Csokonai Művelődési Házban volt e szépséges madarak seregszemléje, kiszorítva a nyugdíjas párkereső klubot és a helyi bélyeggyűjtő szakkört.

A sok-sok kalitkára nézve elsőként éppen a békeharcos vonal tűnt fel, nyolcan voltak és csillogtak, mint valami menyasszonyi ruha, de nem nagyon produkálták magukat, pedig állítólag néhány Janis Joplin-számnál még a tollukat is borzolják. A már emlegetett kalitkákon elhelyezett bírálócédulákból viszont az derült ki, hogy míg a szép szembőr előny, a meredek lábak és a gyenge fej annál kevésbé, bár ez utóbbi kissé érthetetlennek tűnt: a díszgalambot nem az eszéért szeretjük.

Rákospalotán legalább száz galamb kellette magát, de a kiállított lények ezzel sincsenek tisztában. Kiderült, repülni sem nagyon tudnak, éppen a zsűri számára fontos jellegzetességek - a hátulról felfelé fésült séró, a tollnadrág, a terjedelmes pávafarok - miatt, sőt elég gyakran előfordultak olyan galambok is, akiknél a fej a madár elejétől jóval beljebb helyezkedik el, és ezáltal a tekintélyes begy légzsákkal keresztezett ütköző vagy egyszerűen vánkos benyomását kelti. Mégis, éppen az ilyen jellegű extrákkal felszerelt példányok voltak a nyerők, akik pedig azzal jöttek, hogy egy díszgalamb nem praktikus, azoknak legyen elég, hogy egy felturbózott példány farka olyan szögben hajlik vissza, hogy naptól, esőtől védve van egy életen át. A zsűri imádta őket.

Eközben a kisebb-nagyobb madarak minderről mit sem sejtve figyelték a vitatkozó vagy élvezkedő galambászokat, és csak két Tipler jött rá, hogy sugdolózással is agyon lehet csapni az időt.

Bár értelemszerűen fajtán belül pontoztak a szakértők, részemről éppen ez az áramvonalas, zsemleszín árnyalatait fehérbe játszó, kicsit gerlére emlékeztető madár lett a favorit. A sugdolózó példány elegáns volt, mint Audrey Hepburn, és romlatlan, mint egy hóember falun. A név kategóriában viszont egyértelműen a Budapesti csapos volt a befutó. Egyszerű vonalvezetés, csillogó szemek. Rafináltabb küllemű társaival ellentétben belőle kinéztem, hogy még repülni is tud.

A teljesség kedvéért: a rendezvényen postagalambok is voltak, de nekik csak a vendégjátékos szerepet osztották le, díjakat nem.

- orosz -

szerző
- orosz -
publikálva
2000/3. (01. 20.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...