Díszgalamb-kiállítás Rákospalotán: Begyre megy

  • - orosz -
  • 2000. január 20.

Tudomány

Ha máshonnan nem, a Támad a Mars! című filmből tudjuk, hogy a díszgalamb veszélyes üzem, különösen a fehér, olajággal a csőrében. A múlt hét végén a rákospalotai Csokonai Művelődési Házban volt e szépséges madarak seregszemléje, kiszorítva a nyugdíjas párkereső klubot és a helyi bélyeggyűjtő szakkört.

Ha máshonnan nem, a Támad a Mars! című filmből tudjuk, hogy a díszgalamb veszélyes üzem, különösen a fehér, olajággal a csőrében. A múlt hét végén a rákospalotai Csokonai Művelődési Házban volt e szépséges madarak seregszemléje, kiszorítva a nyugdíjas párkereső klubot és a helyi bélyeggyűjtő szakkört.

A sok-sok kalitkára nézve elsőként éppen a békeharcos vonal tűnt fel, nyolcan voltak és csillogtak, mint valami menyasszonyi ruha, de nem nagyon produkálták magukat, pedig állítólag néhány Janis Joplin-számnál még a tollukat is borzolják. A már emlegetett kalitkákon elhelyezett bírálócédulákból viszont az derült ki, hogy míg a szép szembőr előny, a meredek lábak és a gyenge fej annál kevésbé, bár ez utóbbi kissé érthetetlennek tűnt: a díszgalambot nem az eszéért szeretjük.

Rákospalotán legalább száz galamb kellette magát, de a kiállított lények ezzel sincsenek tisztában. Kiderült, repülni sem nagyon tudnak, éppen a zsűri számára fontos jellegzetességek - a hátulról felfelé fésült séró, a tollnadrág, a terjedelmes pávafarok - miatt, sőt elég gyakran előfordultak olyan galambok is, akiknél a fej a madár elejétől jóval beljebb helyezkedik el, és ezáltal a tekintélyes begy légzsákkal keresztezett ütköző vagy egyszerűen vánkos benyomását kelti. Mégis, éppen az ilyen jellegű extrákkal felszerelt példányok voltak a nyerők, akik pedig azzal jöttek, hogy egy díszgalamb nem praktikus, azoknak legyen elég, hogy egy felturbózott példány farka olyan szögben hajlik vissza, hogy naptól, esőtől védve van egy életen át. A zsűri imádta őket.

Eközben a kisebb-nagyobb madarak minderről mit sem sejtve figyelték a vitatkozó vagy élvezkedő galambászokat, és csak két Tipler jött rá, hogy sugdolózással is agyon lehet csapni az időt.

Bár értelemszerűen fajtán belül pontoztak a szakértők, részemről éppen ez az áramvonalas, zsemleszín árnyalatait fehérbe játszó, kicsit gerlére emlékeztető madár lett a favorit. A sugdolózó példány elegáns volt, mint Audrey Hepburn, és romlatlan, mint egy hóember falun. A név kategóriában viszont egyértelműen a Budapesti csapos volt a befutó. Egyszerű vonalvezetés, csillogó szemek. Rafináltabb küllemű társaival ellentétben belőle kinéztem, hogy még repülni is tud.

A teljesség kedvéért: a rendezvényen postagalambok is voltak, de nekik csak a vendégjátékos szerepet osztották le, díjakat nem.

- orosz -

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.