Zene

Mindent túlélő náci háborús bűnösök, a mágikus erők által életre keltett Raszputyin szerzetes és a világ elpusztítására törő ősi istenek mutáns békahadserege: válogatott gonosztevők egy mindennél irtóztatóbb terv szolgálatában. Csak a Paranormális Kutató és Védelmi Hivatal munkatársai, főként kulcsemberük, Hellboy, a földöntúli erejű háziasított démon tartóztathatja fel őket. A moziból már jól ismert vörös monstrum végre eredeti műfajában is bemutatkozik a hazai közönségnek, a legjobb formájában, szerelmi szál nélkül.

Ken Downie azok közé tartozik, akik bő két évtizeddel ezelőtt megalapozták a brit elektronikus zene (annak is kereső-kutató oldalága) nemzetközi hírnevét. A Black Dog Production (melyet Downie 1995-ig együtt csinált az utóbb Plaid néven elhíresült Andy Turner-Ed Handley-duóval) régi felvételei ma is keresett cikkek a gyűjtők piacán, de az alapító, a ma már csak egyszerűen The Black Dog néven szereplő Ken továbbra sem nyugszik.

A Suicidal Tendenciest akkor is nagy húzás volt elhoznia a frissen a Nyugati térre költözött West Balkán legénységének, ha ez a Suicidal már nem teljesen az a zenekar, amely akkora kultuszt teremtett Magyarországon is úgy tizennyolc-húsz évvel ezelőtt. V. Á.

A Hiperkarma egykori dobosa (eredeti nevén Torma Gábor) idén májusban jelentette meg második lemezét Nagyvárosi éjszakák címmel. Második otthonaként működő törzshelyén, a Gödör Klubban ennek apropóján beszélgettünk vele. - hm -

Itt az ideje, kedves olvasó, hogy számot vessél önmagaddal, mi tetszett jobban A hét szamurájban: az-e, amíg összetrombitálta a főhős maroknyi csapatát, vagy az, amikor már dúlt a hirig? - ts -

Az ismert politikai ponyvaíró, Robert Harris eleve Polanskinak írt regényében (a forgatókönyv is közös munka) egy irodalmi néger (Ewan McGregor) elvállalja, hogy egy hónapon belül tető alá hozza a volt brit miniszterelnök emlékiratait, miután a kéziraton dolgozó előző "szellem" állítólag öngyilkos lett. Békés Bálint

A Magyar Nemzeti Galériában egy cím alatt két kiállítást rendeztek, bár a szándék ennek épp az ellenkezője lett volna. A földszinti kiállítóterem egyik felében az olasz "született futurista", Fortunato Depero életművéből válogattak, folytatólagosan pedig a magyar avantgárd művészet futurista jellegét igyekeztek kimutatni. Kürti Emese

Autofiction - ez a magyar címváltozatnál jobban aligha lefordítható szófabrikáció a japán Kanehara Hitomi 2006-os regényének eredeti címe. Auto-, azaz a szerzőről szól, és fiction, mert ennek ellenére fiktív. Kovács Bálint

Pénteken elhunyt Jerry Lee Lewis, akire egy korábbi interjúnkkal emlékezünk.

Nincs irigylésre méltó helyzetben a hatodik ikszet taposó Ozzy, akit elsődlegesen a Black Sabbathból, másodlagosan a denevérfej-leharapó, tragédiákkal terhelt szólókorszakából, harmadrészt pedig csetlő-botló valóságshow-szereplőként ismerünk. Még ha pályafutásának legjobb lemezét készíti is el Scream címmel, a hozzá kapcsolódó koncertkörúton az emberek akkor is csak a csúcskorszak lezárásának számító No More Tearsig bezárólag akarnak tőle dalokat hallani, és az újabb témákat előre megjósolhatóan legfeljebb udvarias taps fogadja majd Budapesten is az ősszel.

Csoda egy szerzet ez a Dávid Veron. Vidéki boltoskisaszszony létére járatja a Nyugatot, a feketét keserűen issza, krónikus Ady-rajongásban szenved, és kerékpárral közlekedik.

Nem az a lényeg, testvér, hogy honnan jöttél, nem is az, hogy merre tartasz. Mert, ami Santino Corleone szakismeretei szerint a személyfelvonó, az Stephen Kingnek a személygépkocsi: halálos csapda.

A világhírű szerb képregényalkotó második magyar nyelvű kötetében is kétoldalas, "képnovella" jellegű munkákban tudósít egotripjeiről - olykor-olykor minisorozatot alkotva egy-egy hosszabb, többoldalas ábrázolást-leírást igénylő történet esetén. Zograf képregény-narratívája alapvetően verbális meghatározottságú (ezért talán nem ártott volna egy gördülékenyebb fordítás), a rajzok inkább afféle "kísérőjelenségnek", majdhogynem illusztrációs funkciójúnak tűnnek föl. A képi síkon jellemzően nem nagyon történik más, mint amit a szövegekből megtudunk, azaz rendszerint nem él a képek önálló narrációs lehetőségeivel, holott az egyszerű, "iskolás" rajzstílus, az elnagyolt, aránytalan figurák, a "szőrös" kontúrok és az "oldschool", monokróm színezés különösen alkalmas erre.

A "minden egész eltörött" meghökkentőnek éppen nem mondható, viszont az élet folyása által továbbra sem fölülírt üzenetének tolmácsolása az üdvösséghez talán nem elég, egy kellemes, ismételten is meghallgatható lemez vezérfonalaként viszont elégséges szolgálatot tehet. (A vonatkozó Ady-verset - Kocsiút az éjszakában - Kamondy Imre és rokonszenves tettestársai egy kissé átszerkesztették, de nem bánkódunk ezen, a szövegnek romlása igen, de baja nem esett, a dal jó lett, ráadásul az az érthetetlen motyorászás a háttérben kifejezetten ügyes mint ötlet, nem kevésbé mint megvalósítás.) Szóval afféle töredezett zene ez, amit a Cabaret Medrano második lemezén hallunk, egy kis ilyen, egy kis olyan, elég sok latin mozzanattal, fanyar hangcsusszanásokkal, meglepő, többnyire ügyes és indokolt ritmikai, stílusbeli váltásokkal.