lemez - OZZY OSBOURNE: SCREAM

  • - vincze -
  • 2010. július 8.

Zene

Nincs irigylésre méltó helyzetben a hatodik ikszet taposó Ozzy, akit elsődlegesen a Black Sabbathból, másodlagosan a denevérfej-leharapó, tragédiákkal terhelt szólókorszakából, harmadrészt pedig csetlő-botló valóságshow-szereplőként ismerünk. Még ha pályafutásának legjobb lemezét készíti is el Scream címmel, a hozzá kapcsolódó koncertkörúton az emberek akkor is csak a csúcskorszak lezárásának számító No More Tearsig bezárólag akarnak tőle dalokat hallani, és az újabb témákat előre megjósolhatóan legfeljebb udvarias taps fogadja majd Budapesten is az ősszel.
Nincs irigylésre méltó helyzetben a hatodik ikszet taposó Ozzy, akit elsõdlegesen a Black Sabbathból, másodlagosan a denevérfej-leharapó, tragédiákkal terhelt szólókorszakából, harmadrészt pedig csetlõ-botló valóságshow-szereplõként ismerünk. Még ha pályafutásának legjobb lemezét készíti is el Scream címmel, a hozzá kapcsolódó koncertkörúton az emberek akkor is csak a csúcskorszak lezárásának számító No More Tearsig bezárólag akarnak tõle dalokat hallani, és az újabb témákat elõre megjósolhatóan legfeljebb udvarias taps fogadja majd Budapesten is az õsszel. Valahol hasonló helyzetben van a Motörhead is, õk viszont relatíve sûrûn dobnak össze egy-egy görcsös modernkedéstõl mentes, stílushû anyagot, amelyrõl néhány dalt bármikor eljátszhatnak. Az újabb kori Ozzy-lemezeken viszont érezni a megfelelési kényszert, ami egy nagypapakorú rocklegendától egyáltalán nem egészséges, és ettõl válik az emberben kérdésessé a 91 utáni komplett Ozzy-életmû létjogosultsága.

A Scream tökéletesen beleillik ebbe a képbe, és nem csak azért, mert Ozzy lecserélte a majd' húsz éven át mellette harcoló Zakk Wylde gitárost a görög származású és jóval heavy metalosabban játszó "csodagyerekre", Gus G.-re. A végeredmény egyenes folytatása a 2007-es Black Rainnek: mûanyag hangzású, vélhetõen komoly stúdiómunkával összehegesztett anyag, amelyen néhány kiváló dal azért természetesen megtalálható, de összességében az egész felejthetõ. Az elsõ kislemez, a Let Me Hear You Scream igazi állat Ozzy-nóta - organikusabb hangzással persze még jobb lenne -, a második csúcspont a tök fölösleges, akusztikus intróra épülõ, ám meglepõen Wylde-os riffel és némi modernkedõs szaggatással operáló Diggin' Me Down, a harmadik pedig a hasonló szellemben fogant I Want It More. A többi üres hokizás csupán, de három dalnál többet úgyse játszanak a turnén a Screamrõl, és ha szerencsénk van, pont ez a három lesz az.

Epic/Sony, 2010

***

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.