lemez - OZZY OSBOURNE: SCREAM

  • - vincze -
  • 2010. július 8.

Zene

Nincs irigylésre méltó helyzetben a hatodik ikszet taposó Ozzy, akit elsődlegesen a Black Sabbathból, másodlagosan a denevérfej-leharapó, tragédiákkal terhelt szólókorszakából, harmadrészt pedig csetlő-botló valóságshow-szereplőként ismerünk. Még ha pályafutásának legjobb lemezét készíti is el Scream címmel, a hozzá kapcsolódó koncertkörúton az emberek akkor is csak a csúcskorszak lezárásának számító No More Tearsig bezárólag akarnak tőle dalokat hallani, és az újabb témákat előre megjósolhatóan legfeljebb udvarias taps fogadja majd Budapesten is az ősszel.
Nincs irigylésre méltó helyzetben a hatodik ikszet taposó Ozzy, akit elsõdlegesen a Black Sabbathból, másodlagosan a denevérfej-leharapó, tragédiákkal terhelt szólókorszakából, harmadrészt pedig csetlõ-botló valóságshow-szereplõként ismerünk. Még ha pályafutásának legjobb lemezét készíti is el Scream címmel, a hozzá kapcsolódó koncertkörúton az emberek akkor is csak a csúcskorszak lezárásának számító No More Tearsig bezárólag akarnak tõle dalokat hallani, és az újabb témákat elõre megjósolhatóan legfeljebb udvarias taps fogadja majd Budapesten is az õsszel. Valahol hasonló helyzetben van a Motörhead is, õk viszont relatíve sûrûn dobnak össze egy-egy görcsös modernkedéstõl mentes, stílushû anyagot, amelyrõl néhány dalt bármikor eljátszhatnak. Az újabb kori Ozzy-lemezeken viszont érezni a megfelelési kényszert, ami egy nagypapakorú rocklegendától egyáltalán nem egészséges, és ettõl válik az emberben kérdésessé a 91 utáni komplett Ozzy-életmû létjogosultsága.

A Scream tökéletesen beleillik ebbe a képbe, és nem csak azért, mert Ozzy lecserélte a majd' húsz éven át mellette harcoló Zakk Wylde gitárost a görög származású és jóval heavy metalosabban játszó "csodagyerekre", Gus G.-re. A végeredmény egyenes folytatása a 2007-es Black Rainnek: mûanyag hangzású, vélhetõen komoly stúdiómunkával összehegesztett anyag, amelyen néhány kiváló dal azért természetesen megtalálható, de összességében az egész felejthetõ. Az elsõ kislemez, a Let Me Hear You Scream igazi állat Ozzy-nóta - organikusabb hangzással persze még jobb lenne -, a második csúcspont a tök fölösleges, akusztikus intróra épülõ, ám meglepõen Wylde-os riffel és némi modernkedõs szaggatással operáló Diggin' Me Down, a harmadik pedig a hasonló szellemben fogant I Want It More. A többi üres hokizás csupán, de három dalnál többet úgyse játszanak a turnén a Screamrõl, és ha szerencsénk van, pont ez a három lesz az.

Epic/Sony, 2010

***

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.