lemez - OZZY OSBOURNE: SCREAM

  • - vincze -
  • 2010. július 8.

Zene

Nincs irigylésre méltó helyzetben a hatodik ikszet taposó Ozzy, akit elsődlegesen a Black Sabbathból, másodlagosan a denevérfej-leharapó, tragédiákkal terhelt szólókorszakából, harmadrészt pedig csetlő-botló valóságshow-szereplőként ismerünk. Még ha pályafutásának legjobb lemezét készíti is el Scream címmel, a hozzá kapcsolódó koncertkörúton az emberek akkor is csak a csúcskorszak lezárásának számító No More Tearsig bezárólag akarnak tőle dalokat hallani, és az újabb témákat előre megjósolhatóan legfeljebb udvarias taps fogadja majd Budapesten is az ősszel.
Nincs irigylésre méltó helyzetben a hatodik ikszet taposó Ozzy, akit elsõdlegesen a Black Sabbathból, másodlagosan a denevérfej-leharapó, tragédiákkal terhelt szólókorszakából, harmadrészt pedig csetlõ-botló valóságshow-szereplõként ismerünk. Még ha pályafutásának legjobb lemezét készíti is el Scream címmel, a hozzá kapcsolódó koncertkörúton az emberek akkor is csak a csúcskorszak lezárásának számító No More Tearsig bezárólag akarnak tõle dalokat hallani, és az újabb témákat elõre megjósolhatóan legfeljebb udvarias taps fogadja majd Budapesten is az õsszel. Valahol hasonló helyzetben van a Motörhead is, õk viszont relatíve sûrûn dobnak össze egy-egy görcsös modernkedéstõl mentes, stílushû anyagot, amelyrõl néhány dalt bármikor eljátszhatnak. Az újabb kori Ozzy-lemezeken viszont érezni a megfelelési kényszert, ami egy nagypapakorú rocklegendától egyáltalán nem egészséges, és ettõl válik az emberben kérdésessé a 91 utáni komplett Ozzy-életmû létjogosultsága.

A Scream tökéletesen beleillik ebbe a képbe, és nem csak azért, mert Ozzy lecserélte a majd' húsz éven át mellette harcoló Zakk Wylde gitárost a görög származású és jóval heavy metalosabban játszó "csodagyerekre", Gus G.-re. A végeredmény egyenes folytatása a 2007-es Black Rainnek: mûanyag hangzású, vélhetõen komoly stúdiómunkával összehegesztett anyag, amelyen néhány kiváló dal azért természetesen megtalálható, de összességében az egész felejthetõ. Az elsõ kislemez, a Let Me Hear You Scream igazi állat Ozzy-nóta - organikusabb hangzással persze még jobb lenne -, a második csúcspont a tök fölösleges, akusztikus intróra épülõ, ám meglepõen Wylde-os riffel és némi modernkedõs szaggatással operáló Diggin' Me Down, a harmadik pedig a hasonló szellemben fogant I Want It More. A többi üres hokizás csupán, de három dalnál többet úgyse játszanak a turnén a Screamrõl, és ha szerencsénk van, pont ez a három lesz az.

Epic/Sony, 2010

***

Figyelmébe ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.