lemez - OZZY OSBOURNE: SCREAM

  • - vincze -
  • 2010. július 8.

Zene

Nincs irigylésre méltó helyzetben a hatodik ikszet taposó Ozzy, akit elsődlegesen a Black Sabbathból, másodlagosan a denevérfej-leharapó, tragédiákkal terhelt szólókorszakából, harmadrészt pedig csetlő-botló valóságshow-szereplőként ismerünk. Még ha pályafutásának legjobb lemezét készíti is el Scream címmel, a hozzá kapcsolódó koncertkörúton az emberek akkor is csak a csúcskorszak lezárásának számító No More Tearsig bezárólag akarnak tőle dalokat hallani, és az újabb témákat előre megjósolhatóan legfeljebb udvarias taps fogadja majd Budapesten is az ősszel.
Nincs irigylésre méltó helyzetben a hatodik ikszet taposó Ozzy, akit elsõdlegesen a Black Sabbathból, másodlagosan a denevérfej-leharapó, tragédiákkal terhelt szólókorszakából, harmadrészt pedig csetlõ-botló valóságshow-szereplõként ismerünk. Még ha pályafutásának legjobb lemezét készíti is el Scream címmel, a hozzá kapcsolódó koncertkörúton az emberek akkor is csak a csúcskorszak lezárásának számító No More Tearsig bezárólag akarnak tõle dalokat hallani, és az újabb témákat elõre megjósolhatóan legfeljebb udvarias taps fogadja majd Budapesten is az õsszel. Valahol hasonló helyzetben van a Motörhead is, õk viszont relatíve sûrûn dobnak össze egy-egy görcsös modernkedéstõl mentes, stílushû anyagot, amelyrõl néhány dalt bármikor eljátszhatnak. Az újabb kori Ozzy-lemezeken viszont érezni a megfelelési kényszert, ami egy nagypapakorú rocklegendától egyáltalán nem egészséges, és ettõl válik az emberben kérdésessé a 91 utáni komplett Ozzy-életmû létjogosultsága.

A Scream tökéletesen beleillik ebbe a képbe, és nem csak azért, mert Ozzy lecserélte a majd' húsz éven át mellette harcoló Zakk Wylde gitárost a görög származású és jóval heavy metalosabban játszó "csodagyerekre", Gus G.-re. A végeredmény egyenes folytatása a 2007-es Black Rainnek: mûanyag hangzású, vélhetõen komoly stúdiómunkával összehegesztett anyag, amelyen néhány kiváló dal azért természetesen megtalálható, de összességében az egész felejthetõ. Az elsõ kislemez, a Let Me Hear You Scream igazi állat Ozzy-nóta - organikusabb hangzással persze még jobb lenne -, a második csúcspont a tök fölösleges, akusztikus intróra épülõ, ám meglepõen Wylde-os riffel és némi modernkedõs szaggatással operáló Diggin' Me Down, a harmadik pedig a hasonló szellemben fogant I Want It More. A többi üres hokizás csupán, de három dalnál többet úgyse játszanak a turnén a Screamrõl, és ha szerencsénk van, pont ez a három lesz az.

Epic/Sony, 2010

***

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.