Magyar Narancs: Már több mint egy éve készen volt az idén májusban megjelent lemez anyaga. Változtattál valamit rajta ez alatt az idő alatt?
Frenk: Nem, nem változtattam. Így is már annyit gyúrtam, folyamatosan alakítottam a számokat, hogy egy idő után már eljött az a pont, amikor tényleg be kellett fejezni. Nyilvánvalóan megvolt az oka annak, hogy ennyi ideig tartott a megjelenés, például nem tudtam elmenni egy nagyobb stúdióba, ez kicsit hallatszik is a lemezen, de ettől függetlenül azt gondolom, hogy a legtöbbet hoztuk ki a lemezből, és egy nagyon jó hangmérnökkel dolgoztam.
MN: Volt olyan, amit most tudatosan máshogy akartál csinálni az első lemez tapasztalataiból okulva?
F: Természetesen - ez főként a szövegekre és a felvételi metódusra volt igaz. Jobban összeraktam magamban az egész lemezanyagot, és sokkal konkrétabb volt a koncepció, mint az elsőnél. Zeneileg is más lett.
MN: És hangszerelésileg is: bejöttek a képbe a fúvósok.
F: Mindig is szerettem a fúvós hangszereket, régen nagyon sok soulzenét hallgattam, és régi vágyam volt, hogy legalább egyszer csináljak egy olyan lemezt, amin hangsúlyos szerepet kapnak a fúvósok. Valószínűleg a következőn már egy hang sem lesz belőlük, mert ezt rendesen telepakoltam velük. Egyébként gyerekkoromban nagyon sok Zappát hallgattam, és most megint elkezdtem a lemezeit hallgatni a felvételek előtt, és szerintem innen jött, hogy legyen benne fúvós vagy xilofon, egy kis marimba. Persze ez nem tudatos volt, csak kis részben van zappás hangulata a lemeznek.
MN: Azzal az elég blőd hasonlattal szoktak jellemezni téged, hogy te vagy a "Kárpát-medence David Bowie-ja", de azért nyilván más zenész, zenekar is hatott rád. Neked mit jelent a popzene?
F: A popzene az a Beatles, ott kezdődik és ott is végződik valahol. 'k letették azt, amiből aztán mindenki építkezik a mai napig, most itt a harmóniamenetre, énekdallamra, a zene-szöveg egységre gondolok. Bár a Beatlesnél eleinte nem volt lényeges a szöveg, csak akkor kezdett el fontossá válni, amikor elkezdtek drogozni meg Bob Dylant hallgatni.
MN: A szövegek miatt sok kritikát kaptál az előző lemeznél.
F: Egyet tisztázni kell: én nem vagyok Lovasi András, Kiss Tibor vagy Bérczesi Róbert. Elegem van már abból, hogy mindig Hiperkarma- vagy Quimby-szövegekkel példálóznak nekem - az az igazság, hogy nekem ilyen a világom, én így fogalmazok. Lehet szeretni, nem szeretni.
MN: Átnézetted azért a szövegeket Bérczesi Robival?
F: Egy-kettőt megmutattam neki, ő is mindig megmutatja nekem a zenéit és a szövegeit is. Szóval mi folyamatosan ellátjuk egymást hasznos tanácsokkal.
MN: Azt nem tudod elképzelni, hogy a jövőben Bérczesi írjon neked szöveget?
F: Nem, nem hiszem.
MN: Mindkét lemezeden ott van a városi éjszakák hangulata, de nekem úgy tűnik, hogy míg az első lemezen keményen benne vagy ebben a miliőben, addig az újon már kívülállóként tekintesz rá.
F: Amikor felvettem ezt a lemezt, akkor azért már erősen változó időszakban voltam - persze ez nem jelenti azt, hogy megtértem volna. Nem voltam rehabon. Viszont amikor a dalokat írtam, akkor még benne voltam ezekben az élethelyzetekben, de ha a kívülállást érzed benne, az azért is lehet, mert vannak olyan számok, amik másokról szólnak, csak egyes szám első személyben. De azért ezeket én átéltem, nincs kamuzás a lemezen. Ez az album a Szívzörejek folytatása, erre vannak is utalások a szövegekben. Ezt a két anyagot én egységes dolognak szántam, ami után egy teljesen más lemez következik majd. A legfontosabb új utakat keresni, mert mindig ugyanazt csinálni, az nagyon unalmas: sok zenekar beleesik ebbe a hibába, egyszerűen nem tudnak kitörni abból, amivel sikeresek lettek, és pont ettől behal az egész. Aztán lesz belőle a végén egy nosztalgia, amikor mindenki azért jár a koncertekre, hogy a régi számaikat hallgassa. Na, én ezt nem szeretném.
MN: A honlapodon is szerepel, hogy ezzel a lemezzel most lezárult egy korszak.
F: Igen, ez a magánéletemre is vonatkozik, most sokkal jobban vagyok. Iszonyú mocskosnak éreztem magam abban az időben, amikor ezek a dalok születtek, és azt gondolom, hogy ez most kicsit megszűnt. Letisztultabb lettem, és teljesen másképp látom a világot. Azt gondolom, hogy nem lehet tovább ragozni azt, amiről e lemez dalai szólnak. Szerelemről, szexről és éjszakáról már nem tudok többet írni, és nem is kell szerintem. Nyilván benne lesznek ezek a dolgok a következő dalaimban is átvitt értelemben, de nem akarok már erre hangsúlyt tenni. Ez a lemez túl őszinte és túl konkrét, túlságosan szókimondóak a szövegek, és ez szerintem nagyon sok embert taszít. Túl obszcén a maga költői formájában - nyilván nem káromkodok, de a téma obszcén, és ezzel nagyon sok ember nem tud azonosulni.
MN: Nem tartasz attól, hogy nehéz lesz kitörni abból a szerepből, amit már ismer a közeged?
F: A rock 'n' roll az rock 'n' roll, tökmindegy, hogy nagyvárosi éjszakákról énekelsz vagy bármi másról. Ha benned van a rock 'n' roll, akkor gyakorlatilag mindegy, hogy milyen szerepjátékot játszol el. Nem hiszem, hogy ebből ne tudnék kitörni a jövőben.
MN: Volt egy interjú a velvet.hu-n 2007-ben, amelyben úgy írtad le magad, hogy undergroundnak túlságosan pop, popnak túlságosan underground az, amit csinálsz. Ezt továbbra is fenntartod?
F: Szerintem ez változni fog a jövőben, de ez a lemez még mindig valahol a kettő között van. Mondjuk én nem akarok popprodukció lenni. Amikor megjelent az első lemez, akkor még a Viva TV-n is lenyomtak olyan zenéket, mint az enyém. Emlékszem, hogy a Viva Cometen jelöltek legjobb klip és legjobb új előadó kategóriájában. Belekóstoltam az úgynevezett hazai "pop" világába, jártam be interjúzni hozzájuk, és rájöttem, hogy ez iszonyatosan hazug, és ebben én egy percig se akarok részt venni. Az emberek, a mosolyuk, a beszédük mind hazugság, még ha ők maguk nem is tudnak róla. Nem akarom minősíteni őket, de az őszinteségnek nagyon kis csíráját láttam ott, abban a világban. Azt gondolom, hogy az undergroundban - most nevezzük úgy, hogy underground, jelentsen bármit is - sokkal őszintébb, emberibb és pozitívabb hozzáállást látok a másikkal való viszonyban, és ez zeneileg is igaz. Látszik valakin, hogy a pénz mozgatja vagy az alkotási kedv, vagy az, hogy olyat tegyen le az asztalra, amit esetleg tíz év múlva is meghallgatnak.
MN: A harmadik lemezzel már elkezdtél foglalkozni?
F: Már írom a harmadik lemezt, nagyon sok zene van és szövegfoszlányok. Most úgy érzem, hogy az underground irányába fog menni a dolog zeneileg és szövegileg is. Nyilván akkor tudok majd erről beszélni, ha meglesz az új lemez, de valami mélyebb, sokkal kísérletezőbb dolgot szeretnék. Olyan hangzást szeretnék kialakítani, ami még nincsen, de sokkal egyszerűbb formában. Például nagyon sok bluesos szám lesz, torzított gitárokkal, egyszerűbb gitárzene, most ilyenem van. Nem tudom, mi fog kisülni belőle.
MN: A Volkova Sisters hogy jelent meg az életedben?
F: Kovács Geri (a Volkova Sisters gitárosa - H. M.) hívott, úgy kerültem ebbe a zenekarba. Felmerülhet a kérdés, hogy ha ezt tudom csinálni, akkor a Hiperkarmát miért nem, de ez egy teljesen más dolog: a Volkova Sistersben felfedeztem valami újat, érdekeset, ami engem is inspirál. Bár még nem nagyon koncertezünk, ősszel valószínűleg megjelenik egy lemez.
MN: Mi az, ami vonz a zenekarban?
F: Az, hogy sok különböző stílusú zenész van benne, és iszonyú "dark" a zene, ami nagyon tetszik, szóval hihetetlenül izgalmas a zene és a hangzás is, még nem hallottam ilyet. Mindig is ez motivált, mindig olyan dolgokat akartam csinálni, amit más nem csinál. És ez a titka a zenei fejlődésnek.
MN: A Budapest Bárból kiindulva nem tervezed azt, hogy készíts egy lemezt egy adott előadónak vagy korszaknak szentelve? Onnan jutott eszembe, hogy a szintén a Budapest Bárban szereplő Szalóki Ági nemrég készített egy Karády-lemezt.
F: Olyan lemezben nem gondolkodtam még, hogy kiválasztok egy előadót, de az a dolog nagyon érdekel, hogy egy korszakot feldolgozzak. Szeretnék majd egy olyan lemezt csinálni, aminek az lenne a címe, hogy "Régi idők zenéje", és az összes múlt századi kedvencemet elővenném, és elénekelném egy szál gitárral vagy zenekari kísérettel. Lenne benne Elvis Presley, Frank Sinatra és még sok mindenki. Hasonló felfogásban képzelném ezt el, mint amit Johnny Cash csinált az utolsó lemezein. Nem tudom, hogy megvalósítom-e, ez még csak talonban van.
