képregény - ALEKSANDAR ZOGRAF: ELHASZNÁLT VILÁG

  • - klór -
  • 2010. július 8.

Zene

A világhírű szerb képregényalkotó második magyar nyelvű kötetében is kétoldalas, "képnovella" jellegű munkákban tudósít egotripjeiről - olykor-olykor minisorozatot alkotva egy-egy hosszabb, többoldalas ábrázolást-leírást igénylő történet esetén. Zograf képregény-narratívája alapvetően verbális meghatározottságú (ezért talán nem ártott volna egy gördülékenyebb fordítás), a rajzok inkább afféle "kísérőjelenségnek", majdhogynem illusztrációs funkciójúnak tűnnek föl. A képi síkon jellemzően nem nagyon történik más, mint amit a szövegekből megtudunk, azaz rendszerint nem él a képek önálló narrációs lehetőségeivel, holott az egyszerű, "iskolás" rajzstílus, az elnagyolt, aránytalan figurák, a "szőrös" kontúrok és az "oldschool", monokróm színezés különösen alkalmas erre.
A világhírû szerb képregényalkotó második magyar nyelvû kötetében is kétoldalas, "képnovella" jellegû munkákban tudósít egotripjeirõl - olykor-olykor minisorozatot alkotva egy-egy hosszabb, többoldalas ábrázolást-leírást igénylõ történet esetén.

Zograf képregény-narratívája alapvetõen verbális meghatározottságú (ezért talán nem ártott volna egy gördülékenyebb fordítás), a rajzok inkább afféle "kísérõjelenségnek", majdhogynem illusztrációs funkciójúnak tûnnek föl. A képi síkon jellemzõen nem nagyon történik más, mint amit a szövegekbõl megtudunk, azaz rendszerint nem él a képek önálló narrációs lehetõségeivel, holott az egyszerû, "iskolás" rajzstílus, az elnagyolt, aránytalan figurák, a "szõrös" kontúrok és az "oldschool", monokróm színezés különösen alkalmas erre. Azonban vitathatatlan, hogy e rajzok hangulatteremtõ ereje óriási, és kiválóan illeszkednek a szerzõ "talált tárgyaihoz" - Zograf jó érzékkel ismeri fel, mi mindenbõl lehet egy-egy oldalpárnyi képregényt alkotni, legyen az saját utazási élménye, a félmúlt ideológiai-államszervezeti berendezkedésének hízelgõ, ám sci-fibe illõ tudományos fantazmagória, az antikváriumban vásárolt régi könyv vagy folyóirat egy-egy részlete, bolhapiacon fellelt, aláíratlan verskézirat vagy épp egy privát napló. Mindezeket rokonszenves humorral, olykor gyermeki rácsodálkozással, és mindig óriási empátiával, szeretetteli figyelemmel kezeli és alakítja saját mûvévé.

A legkedvesebb momentum egy talán akaratlan párhuzam: a kötet elején szereplõ ravennai útibeszámoló utolsó rajzán egy üres szék látható, mely a leginkább tetszett az alkotónak "Jézus jelenései közül", míg az utolsó oldal budapesti élménybeszámolójának záróképe szintén egy szék: miközben a Gödör Klubban egy Bada Dada-emlékestre készültek az Opál Színház tagjai, egy lufi repült be, és telepedett le ama székre.

Fordította: Halmos Ádám. Nyitott Könyvmûhely, 2010, 147 oldal, 2680 Ft

****

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.