lemez - THE BLACK DOG: MUSIC FOR REAL AIRPORTS

  • - minek -
  • 2010. július 15.

Zene

Ken Downie azok közé tartozik, akik bő két évtizeddel ezelőtt megalapozták a brit elektronikus zene (annak is kereső-kutató oldalága) nemzetközi hírnevét. A Black Dog Production (melyet Downie 1995-ig együtt csinált az utóbb Plaid néven elhíresült Andy Turner-Ed Handley-duóval) régi felvételei ma is keresett cikkek a gyűjtők piacán, de az alapító, a ma már csak egyszerűen The Black Dog néven szereplő Ken továbbra sem nyugszik.
Ken Downie azok közé tartozik, akik bõ két évtizeddel ezelõtt megalapozták a brit elektronikus zene (annak is keresõ-kutató oldalága) nemzetközi hírnevét. A Black Dog Production (melyet Downie 1995-ig együtt csinált az utóbb Plaid néven elhíresült Andy Turner-Ed Handley-duóval) régi felvételei ma is keresett cikkek a gyûjtõk piacán, de az alapító, a ma már csak egyszerûen The Black Dog néven szereplõ Ken továbbra sem nyugszik.

Új produkcióját Martin és Richard Dusttal, a Dust Science kiadó alapítóival közösen jegyzi. A cím alapján az sem volna meglepõ, ha az alkotók Eno hetvenes évekbéli úttörõ jelentõségû ambient zenei kísérleteit folytatnák tovább - ám a politikai-gazdasági helyzet meg az általános zeitgeist miatt módfelett pesszimista trió sokkal sötétebb nyersanyagot pakolt az albumra (szívük joga: a repterekrõl amúgy sem mindenkinek az ellazulás, a kellemes zsibbadás jut az eszébe). Az egyes tételek már címükben is leképezik egy balul sikerült üzleti repülõút stációit a becsekkolástól az útlevél- és csomagellenõrzésen és a sorozatos késéseken át a keserû érkezésig. Persze jól tesszük, ha minden állomáshoz egy-egy gondosan megválasztott, kifejezõ atmoszférájú hangkulisszát képzelünk el, pontosan elrendezett hangmintákkal és sötét szintifutamokkal. Az ütemtelenül suhanó részeket egyre gyakrabban váltja fel határozott, technoid kattogás: a ritmusok kialvatlan szemeken dörömbölnek, a basszusok aljasul lopóznak a váróteremben vagy a reptéri shopban motozó átszálló utas fülébe. Rokonszenves és elgondolkodtató lemez - nem csak turistáknak ajánlott.

Soma/Neon Music, 2010

**** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.