Az egyik, amelyiknek az urnájában nincs semmi, direkt arra utazik, hogy bevigyék a román rendőrök, mert ha beviszik, akkor a Nyirő hamvait tartalmazó valódi urna, az urnaurna, az Ur-urna kicsúszik a rendőrök markából. És még az is lehet, hogy az igazi urna az igazi hamvakkal el is jutott a temetés helyett tartott ökumenikus istentiszteletre. Itt ugyanis az urna-összeesküvés másik kulcsfigurája, Szőcs Géza gyanús cekkert tartott a lábánál, lehet, hogy abban figyelt Nyirő, de lehet, hogy nem, az államtitkár-költő talányosan nem nyilatkozott erről. A halott végignézte a saját áltemetését, és most valahol várja az igazit, Szőcs bőröndjében, esetleg az lesz, hogy Nyirőt ezentúl rendszeresen újratemetik, ha a politikai körülmények úgy kívánják; vagy ha a magyar állam valamely tisztségviselője egy jóleső gyűlöletpartit akar szervezni magának.
Mindez, legyen adott esetben bármennyire perverz és gyerekes, akár az ellenállás, az elnyomással és az igazságtalansággal szembeni dac, az igaz ügy és a hazafiság győzelme is lehetne; ismerünk (újra)temetéseket, amelyek ilyenek voltak.
De ez nem az. Azt viszont bízvást nevezhetjük európai unikumnak, hogy a magyar kormány és a magyar országgyűlés Hitlernek, Goebbelsnek és a Harmadik Birodalomnak az utolsó pillanatig kitartó híve és apologétája mellett kíván tüntetni, a hitelesített náci mellett, akinek még 1944 végén is az volt a legnagyobb gondja, hogy a nyilaskormány képes lesz-e megszervezni a katonai ellenállást, és ehhez milyen segítséget nyújtanak majd a németek. Ilyen a mesében sincs, és ez még a saját múltjával váltakozó kimenetelű küzdelmet folytató Kelet-Európában is elképzelhetetlen. Az Orbán-kormány ideológiai tejtestvére, Jaroslaw Kaczynski pártja éppenséggel a varsói felkelés (egyébként szintén problematikus) heroizálásával és a felkelés múzeumának létrehozásával tette le az antifasiszta garast kormányzása idején. Továbbá. Bár az 1990 utáni horvát politika viszonya a nácik bábállamához, az usztasa rezsimhez legalábbis kétséges volt, de Dinko Sakicot, Jasenovac egykori lágerparancsnokát mégiscsak a Tudjman-kormány vitette haza Argentínából és állíttatta bíróság elé; és amikor valakiknek feltűnt (konkrétan a Feral Tribune c. spliti hetilapnak), hogy az országban túl sok utca van elnevezve a Mile Budak nevű íróról, az usztasa kormány miniszteréről, 2003-ban a konzervatív Sanader-kormány intézkedett az utcanevek megváltoztatásáról. Továbbá. Mi leszünk az utolsók, akik bármi szépet látnak abban, hogy a szerb kormány Dragoljub "Draza" Mihajlovic, a II. világháború örve alatt folyó jugoszláviai etnikai háborúk kipróbált mészárosának rehabilitálásán gondolkodik - de Mihajlovic és csetnikjei mégiscsak (jobbára) a nácik ellen harcoltak, az ő oldalukon csak alkalmilag; és a náci kollaboráns szerb kormányfő, Milan Nedic tisztára mosása nem szerepel a szerb állam agendáján.
A hülye rizsák, hogy így válasszuk szét Nyirő "irodalmi munkásságát" a politikaitól, meg hogy mindenkinek joga van ott nyugodni, ahol a végakaratában meghagyja, csak azt az evidens tényt akarják elfedni, hogy a magyar állam - néhány elvetemült hivatalnoka közreműködésével - rehabilitálja a magyar nácizmust. Hisz az újratemetés az élőknek szól, mert a halottak meg vannak halva, ennélfogva kurvára nem érdekli őket, hol vannak eltemetve; és Nyirő székelyföldi újratemetése szót sem érdemelne, ha nem a magyar állam támogató részvételével zajlana. Szőcsnek talán ez az egész szörnyű cirkusz csak valami költői játék, performansz, amiért persze megengedhetetlenül nagy árat fizet, de a poézis iránt kevéssé fogékony Kövérnek és alsóbb beosztású tettestársaiknak még ennyi, ilyen sovány mentsége sincs. Nem érdekes, hogy Nyirő náci volt - nem is beszélnek róla, fel sem merül mint probléma. Nem érdekes, hogy még az Orbán-rezsim saját értelmezése szerint is az volt - hiszen a saját alaptörvényük mondja azt ki, hogy a magyar állam 1944. március 19-én elveszítette cselekvőképességét, és Nyirő az ez után felállt náci kollaboráns rezsimnek volt egy csavarja. Nyirő a miénk, mert... Miért is? A legfurcsább az egész történetben, hogy nincs indok arra, miért takar fel Nyirő mögé és adja meg neki a végtisztességet a magyar állam. Azért nincs, mert a valódi motiváció kimondhatatlan (legalábbis egyelőre). Ja, mert szerette a székelyeket, mert székely volt, és mert a székelyek a legigazabb magyarok - és mert megfelelő hőfokon gyűlölte a románokat, a kommunistákat, a zsidókat, ami persze ennek a szeretetnek csak a szükségszerű másik oldala. Ez a nemzetfelfogás, vagy inkább ez a nacionalista patológia, amely szerint csak akkor lehetsz jó magyar, ha eléggé gyűlölöd a románokat, a zsidókat, a kommunistákat, az oroszokat, bárkit, akit gyűlölni a haza érdekei épp megkívánnak, nem engedi látni Kövérnek és Szőcsnek, hogy mit művelnek valójában. És az elvakultságnak és a magába fordultságnak ez a bizarr paroxizmusa teszi a Nyirő-temetést azzá, ami. Az antifasiszta európai közmegegyezés felrúgásává kifelé; és gonosz fenyegetéssé befelé, amit jó lesz magára vonatkoztatni mindenkinek, aki a gyűlöletükben nem osztozik.
