Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke május 27-én, vasárnap megtisztelte jelenlétével a 31. Úszó Európa Bajnokságot, érmeket adott át, majd elbeszélgetett a sportolókkal, a vezetőkkel, rajtkövekkel és másokkal, például az épülő futballstadion makettjével. Végül így összegezte tapasztalatait: "Ilyen történelmi sikerek kellenek Magyarországnak."
Magyarország harmadik legfőbb közjogi méltósága, Kövér László házelnök a jelzett időpontban, más irányú elfoglaltsága miatt - tarsolyában a hírhedt író gyönge hamvával a Hargita rengetegében bújócskázott a román közlekedési rendőrökkel -, sajnos nem tudta jelenlétével megtisztelni a 31. Úszó Európa Bajnokságot, pedig már csak ő hiányzott tényleg ahhoz, hogy az ország sportokos vezetése komplettül felvonuljon.
Akiben ez mindenféle reminiszcenciákat ébreszt, nem jár rossz úton. A vonatkozó történelemlecke sem túl bonyolult: van egy kis ország, utálja minden szomszédja, és mindenki, aki már hallott valaha róla, de vannak e kis országnak szerfelett éleslátó vezetői, akik erre azt mondják, hogy: báncsák a magyart (naná, a kettős mércéjükkel). Ráadásul ez a kis ország olyan szegény, mint a templom egere, de vannak e kis országnak szerfelett tehetségtelen vezetői, akik az ország dolgainak jobbítása helyett imádnak sikeres sportolókkal (művészekkel) fotózkodni, hátha hullik rájuk valamicske amazok dicsőségéből, hátha elcsórhatnak valamicskét a nép feléjük áradó szeretetéből. Vagy épp a világ feléjük áradó rokonszenvéből.
Persze az olcsó sikerhajhászásnál azért valamivel többről is szó volt a hétvégén Debrecenben. Például Kiss László, az úszók szövetségi kapitánya is összegezte végül a tapasztalatait: "London után is lépést kell tudnunk tartani a világgal. Ebben segíthet Orbán Viktor miniszterelnök úr állásfoglalása, aki személyes beszélgetésünk alkalmával elmondta, hogy minden támogatást megad a magyar úszósportnak." Ámen. Ő. Orbán Viktor. És megad.
Tényleg nem változott itt semmi az elmúlt hatvan évben, hogy verje meg a jóisten! Bizonyos fejekben semmiképpen, s hogy ezen fejek egyike épp az ország miniszterelnökéé, nos, ha finomak akarunk maradni, az semmi jóval nem kecsegtet, nemhogy az olimpiára - ahol őfelsége sportolói immár élesben mérik össze erejüket a világ elitjével -, de az emberek, oh, a hétköznapi emberek életére nézve sem. Csak rosszal.
Mert ezen a ponton szomorú szívvel, de el kell szakadnunk a sport oly izgalmas és sikerekkel teli világától, hiszen Magyarországon két éve minden, de minden ugyanígy működik. Ahelyett, hogy jól átlátható, ellenőrizhető, hatékony rendszereket állítanának fel az ország működőképességének javítására, inkább kilátogat a helyszínre Orbán Viktor (rosszabb esetben valamelyik lakája), és ha tetszésére van, amit tapasztal, miután levonult saját személyes használatra tartott televíziója, egy hátsó szobában becsúsztat az érintett zsebébe néhány forintot. Tán még meg is veregeti az illető vállát: de aztán hozzuk ám az eredményeket, elvtársam!
Kedves miniszterelnök úr, hogyan emlékszik, Rákosinak vagy éppenséggel Farkas Mihálynak bejött-e az ugyanilyen projekt?
