A Belügyminisztérium állítja, a közbetegek továbbra is használhatják a Hévízi-tavat

  • narancs.hu
  • 2025. január 3.

Belpol

A Népszava értesülései szerint a kórház is a Magyar Turisztikai Ügynökség alá tartozó céghez kerül.

Továbbra is hozzáférhetnek a Hévízi-tó gyógyító erejéhez a közfinanszírozott betegek – közölte a Népszavával a Belügyminisztérium.

Ahogy arról elsőként Narancs.hu beszámolt, az év utolsó Magyar Közlönyében megjelent egy módosítás, amely szerint visszavonnak egy kormányhatározatot, ami a fürdővárosban tervezett fejlesztésekről és felújításokról szól. Az eredeti, tavaly előtti döntéssel a Hévízgyógyfürdő turisztikai célú vagyonelemeinek – beleértve a hévízi gyógytó, valamint a Hotel Spa Hévíz – üzemeltetését a Magyar Turisztikai Ügynökség (MTÜ) által irányított cégre bízták. A gyógyfürdőt és a mellette működő kórházat mindaddig a Belügyminisztérium által felügyelt Szent András Reumakórház üzemeltette. Az addig szerves egységben működő kórházat és annak egészségügyi szolgáltatásait tehát leválasztották a gyógyfürdőről és a tóról.

Egy 2023-as rendelet előírta, hogy a Hévíz Gyógyfürdő Üzemeltető és Fejlesztő Zrt. a kórházzal köteles együttműködni és gondoskodnia kell a megfelelő működtetésről. Ez van abban a pontban is, amit most visszavontak, azaz formailag már nem feladata a Turisztikai Ügynökségnek, hogy együttműködjön a kórházzal.

A Népszava más forrásból úgy értesült, a kormány mostani rendeletével lényegében a korábbi telekmegosztást szüntette meg.

Várhatóan a mostani döntésnek lesz folytatása, az egyik lehetséges következmény, hogy maga a kórház is a Magyar Turisztikai Ügynökség alá tartozó céghez kerül. Ez utóbbihoz azonban további jogszabály módosításra is szükség lenne.

A lap érdeklődésére a mostani döntéssel kapcsolatban a Belügyminisztérium azt írta: „az intézkedések semmilyen szinten és módon nem érintik a közfinanszírozott betegellátást. A kórház betegei számára továbbra is elérhetőek lesznek mindazok az ellátások, amelyek eddig is biztosítottak voltak.”

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.