MaNcs 38. évf. 10. sz. (2026-03-04)
Azt nem állíthatjuk, hogy a Trump-kormányzat ne adott volna magyarázatot arra, hogy – Izraellel szövetségben – miért kezdett háborúba Iránnal. Éppenséggel egy kicsit sok indokot is adott, lehet, egy-kettővel kevesebb elég lett volna.
Bár a választás lehetséges kimenetelére vonatkozó vélemények, spekulációk, kinyilatkoztatások jelentékeny hányada alapján azt hihetnénk, hogy voltaképpen már csak az kérdés, hogy kétharmada vagy csupán sima feles többsége lesz-e a Tisza Pártnak a leendő Országgyűlésben, ezúttal képzeljük el azt, hogy Orbán Viktor megnyeri az április 12-i választást.
Április 13-a, hétfő reggel. Még csípős a tavasz, de lassan vége a fűtési szezonnak. Mindenhol kialvatlan emberek, a munkavégzés akadozik. Minden második ember csalódott. Elcsalódott, mondják, elcsalták! Többen szervezni kezdik a kivándorló bulikat. Mások csöndben csomagolnak.
A 19. század elején sokan úgy vélték, hogy a nyelv és az azt beszélő nép között erős, szinte misztikus kapcsolat van.
Hatvanpuszta első számú „idegenvezetője”, a legismertebb korrupcióellenes politikus elindul a budapesti 6-os számú választókerületben, és biztos abban, hogy legyőzi tiszás és fideszes ellenfelét is.
Lehet, hogy törvényes, csak épp nem éri el a célját az a büntetés, amelyet a Mezőkövesdi Járásbíróság szabott ki tárgyalás mellőzésével arra a vadászra, aki egy ember lábát örökre megnyomorította. Ezt most már nemcsak a golyós fegyverrel eltalált ökológus látja így, hanem a legfőbb ügyész is.
A közelgő országgyűlési választások egyik lényeges kérdése, hogy miként és milyen körülmények között választanak a nem az országhatáron belül élő magyar állampolgárok.
Szombat hajnalban az Egyesült Államok és Izrael kiterjedt légicsapásokat indított Irán ellen, s már az első napon likvidálták az iráni legfelső vallási vezetőt. A háború kimenetele és Irán politikai jövője ugyan kérdéses, de a teheráni rezsim negyedszázados aktív regionális politikájának minden bizonnyal vége.
Az Iráni Iszlám Köztársasággal szembeni izraeli fellépés mögött széles konszenzus áll az országban – de vajon meddig? Elemzés Izraelből.
Bukarestben, a román állami balettintézetben diplomázott 1984-ben, majd családjával áttelepült Magyarországra. 2024 óta a Magyar Színházi Társaság (MSZT) elnöke.
A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életének első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.
A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.
A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.
Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.
A lengyel alkotó eddigi legambiciózusabb projektje a Franz – Kafka élete című szabálytalan életrajzi film, amelyben költői, szürrealista töredékekből áll össze a látnoki víziókkal terhelt különc zseni képe. A mű megjelenésünk napjától fut a hazai mozikban.
Tavasszal és nyáron három koncertre biztosan visszatér 11 évnyi csend után a 2000-es évek kultikus zenekara. Az IHM frontembereként Pálinkás Tamás kiégve oszlatta fel a zenekart, most viszont már nemcsak erről beszél vidáman, hanem a saját mentális problémáiról is.
A zsánerfilmek (s különböző alfajaik) legnagyobb baja a viszonylag szűkös jelkészlet.
Az orosz és lett szülőktől származó harmonikaművész komolyan veszi a hangszerét, de néha Piazzolla híres Libertangóját is előadja rajta.
„…másodszorra megnézve egész jóképű – bár lehet, hogy csak azért, mert már ittunk – és hozza három barátját is, akik nyomulnak.”
A boldogult ifjúság valaha (a 90-es évek második felében) igyekvő rappere Scott Caan (The Whooliganz, mármint volt bandájának a neve).
Tíz fiatal és csinos nő egy sivatag közepén álló hatalmas villában ébred, és noha a szebb napokat látott komplexum az első reggelen még nem tűnik a legkényelmesebb lakóhelynek, számtalan lehetőséget tartogat.
Néhány éve a Get Back című dokumentumfilmből kiderült, hogy a banda utolsó két évében Paul McCartney volt a Beatles motorja.
A beszélő nevű Salvador olyan emberként gondol magára, aki nem akar és nem is tehet különbséget embertársai között nem, kor vagy etnikai hovatartozás alapján,
A kaliforniai pop-punk attribútumai az ezredforduló környékén a deszkás nadrág, a tüsire zselézett haj és a csuklószorító voltak.
Az iskolák nem kezelik kellő súllyal a kortárs bántalmazást, pedig a problémák megoldását segítő technikákat a legtöbb pedagógus el tudja sajátítani. A bántalmazó gyerekekre lehet hatni, ha megértetik velük, mit követnek el.
Dr. Szelnár Aladár, a Királyi Magyar Automobil Club (KMAC) vezértitkára száz év múltán is érvényes gondolatokat fogalmazott meg abban az interjúban, amely 1924. április 19-én jelent meg a Színházi Életben. Arról kérdezték, hogy mi fáj a magyar autósoknak.
