Magyar Narancs: Már fiatalon kutatta az akkoriban marginálisnak tekintett ifjúsági szubkultúrákat: először a csövesek nehezen definiálható csoportját, akiket egykor egyszerre emlegettek jellegzetes zenei orientációjuk miatt, és a marginális helyzetük okán. Miért pont rájuk figyelt fel?
Rácz József: Azt hiszem, leginkább az keltette fel a figyelmemet, hogy a társadalmi reakció rendkívül elítélő volt irántuk, és engem felháborított az, hogy ennyire stigmatizálják őket. Az akkori orvostanhallgató kollégáimmal kezdtünk el ezzel a kérdéssel foglalkozni, hogy utánajárjunk, hogyan is néz ki ez a szubkultúra a valóságban.
MN: A csövesek világát akkoriban is sokan kötötték össze bizonyos szerhasználati problémákkal. Mivel a Nyugaton népszerű szerek akkoriban még kevéssé jelentek meg a piacon (hivatalosan is ez volt az álláspont, hogy hozzánk ezek a dolgok nem jöhetnek be), helyettük voltak a recept nélkül (vagy lopott/hamisított recepttel) elérhető gyógyszerek, az arra való ráivás, meg a szintetikus oldószerek és ragasztószerek inhalálása. És az olcsó alkohol – hiszen a Kádár-korszakban minden alkohol olcsó volt. Nem gátolták önöket abban, hogy ilyen érzékeny témával foglalkozzanak?
RJ: Kétségtelenül létezett akkor egy tilalom, amely szerint ezt nem lehet kutatni, pláne nem lehet ezzel a kérdéssel a sajtóban foglalkozni, de mi orvostanhallgatók voltunk, tehát erről nem tudtunk – a korlátozás is inkább a társadalomtudományokra vonatkozott. Tehát mi igenis kutattuk ezt a világot, találkoztunk velük, meghallgattuk és lejegyeztük, amiket elmondtak nekünk. A tapasztalatainkat pedig le is írtuk – sőt, sokszor elő is adtuk. Legelőször egy orvosi országos tudományos diákköri konferencián, ahol azonnal meg is támadtak minket. Merthogy mi az, hogy drog? A drog szót addig a gyógyszertanból jól ismert gyógyhatású növényre vagy növényi kivonatra használták. Ugyanabban az évben, egy másik országos tudományos konferencián – ez társadalomtudományi volt – viszont első helyezést értünk el. Ez a kettősség is jellemzője volt a kornak.
MN: Akkor éppen ezt minek kellett volna nevezni, kábítószernek?
RJ: Talán bódulatkeltő szernek.
MN: Mikortól lett elfogadott, letagadhatatlan tény a tudományos, szakmai életben, pláne a politikai döntéshozók részéről, hogy márpedig itthon drogprobléma van?
RJ: 1985 körül született egy MSZMP KB-határozat arról, hogy ezt a kérdést tanulmányozni kell, mert ez valós probléma, és onnantól kezdve a sajtóban is ekként kezelték. Ezek után úgy tűnhetett, hogy a 80-as évek második felében robbanásszerűen jelentkezett ez a probléma.
MN: Összefüggésben azzal, hogy nyitottunk a Nyugat felé, sokan látogattak ki kellő kíváncsisággal, de jöttek hozzánk is, és hozták magukkal az anyagokat és velük a problémát?
RJ: Közben egyre több rekreatív célú gyógyszerhasználó volt, megjelent a kodeinszármazékok intravénás használata, ami akkor teljesen új dolog volt, azután bejött a mákgubó, az abból készült máktea, amelynek a fogyasztása súlyosabb helyzeteket teremtett.
MN: Ekkor már Magyarországon is használták szerfogyasztók a szintetikus opioid szereket?
RJ: Ez inkább későbbi fejlemény – nálunk akkoriban morfint használtak inkább, továbbá kodeinszármazékokat, de nemcsak intravénásan, hanem tabletta formájában, hatalmas dózisban – mondjuk 60 tablettát naponta.
MN: A 80-as évek végén már hivatásszerűen foglalkozott kábítószer-fogyasztókkal, akár addikt módon, akár alkalmilag voltak szerhasználók. Milyen keretek között tudta ezt végezni?
RJ: Akkor az MTA Pszichológiai Intézetében dolgoztam, és ott nyílt lehetőségem arra, hogy ezeket a szubkultúrákat vizsgáljam – idővel egyértelműen a szerhasználók kerültek a középpontba, a kutatásaim középpontjába.
MN: Ekkora már nem nagyon beszéltek csövesekről, de aligha tűntek el azok, akik a társadalom peremén élnek, és ilyen-olyan tudatmódosító szereket használnak?
RJ: A nyolcvanas évektől jöttek a skinheadek, punkok és velük folytatódott a történet – részben hasonló, sőt már újabb keletű szerhasználati problémákkal.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
