A váci után a kaposvári püspök is bocsánatot kért a fiataloktól a papok által elkövetett zaklatásokért

  • narancs.hu
  • 2024. december 15.

Belpol

Havonta egy – kenyéren és vizen töltött – böjti napot kér a katolikus vezető azoktól, akik az egyház megtisztulását szeretnék.

Egy héttel azután, hogy Marton Zsolt váci püspök bocsánatot kért a papok által elkövetett zaklatásokért, most Varga László kaposvári püspök is mindazoknak a gyerekeknek és fiataloknak a bocsánatát kérte, „akiket bántalmazás ért egyházi személyek részéről” – írja a hvg.hu a Magyar Kuríron megjelent levél nyomán.

„Imádkozzunk a gyógyulásukért és azért, hogy képesek legyenek kiengesztelődni Istennel és bántalmazóikkal, és megtalálják helyüket az Egyház szeretetközösségében! Imádkozzunk azokért is, akik ezeket a bűnöket elkövették, hogy bűnbánatot tartva, megtérve megtapasztalhassák Isten irgalmas szeretetét!” – írta a püspök.

Azt is hozzátette, hogy böjtre hívja az embereket az egyház megtisztulásáért: havonta egy napot kenyéren és vízen töltve, eközben egy órás szentségimádással, imával vagy Biblia-olvasással tölthet, aki így szeretne kiállni „a kölcsönös figyelem, a tisztelet és a szolidaritás kultúrájának növekedéséért az egyházban és a világban” – írja a püspök.

Mint arról lapunk is beszámolt, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye december 5-én közleményt adott ki a Magyar Kurír katolikus hírportálon, amely szerint „bejelentés érkezett az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Gyermek- és Ifjúságvédelmi Szolgálatához egy fővárosi plébános ellen. A Válasz Online úgy értesült, hogy a kormány által tavaly kitüntetett Pajor Andrásról, a zuglói Kassai téri templom plébánosáról van szó, akit a ministránsfiúk szisztematikus „betörésével”, megalázásával; hatalommal, tekintéllyel való visszaéléssel vádolnak.

A kormány a plébánost tevékenységéért tavaly március 15-e alkalmából a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével tüntette ki. Az indoklásban külön kiemelték Pajor ifjúságnevelésben vállalt szerepét. 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Kilátástalanul

A tömött tokiói metróknál és a csúcsforgalomnál egy rémisztőbb van: mikor magunk maradunk egy aluljáróban. Bármelyik pislogó lámpa mögötti kanyarban ott lapulhat egy rém – vagy jegyellenőr! –, a hidegen ásító csempék pedig egyetlen pillanat alatt fullasztó börtönné változhatnak.

A csavar

Gösta Engzell a II. világháború éveiben (is) hivatalnok volt a svéd külügyminisztérium jogi osztályán, ha hinni lehet a filmnek, az alagsorban, közvetlenül a kétes állapotú szennyvízcsatornák szomszédságában, egy emiatt jogosan panaszkodó, kis létszámú stáb főnökeként.

Az ara kivan

Maggie Gyllenhaal dühös, és majd szétfeszítik a határozott tézisek. A mennyasszony! e két érzés nyomait viseli magán a leghatározottabban; feszül a varratoknál, majd kibuggyan belőle a sok vitriol.

Elég, ha röhögünk?

Évek óta következetesen építi drMáriás azt a vizuális univerzumot, amelyben történelmi figurák, kortárs politikusok, popkulturális ikonok és fiktív szereplők keverednek egy groteszk társadalmi panorámában. A most bemutatott anyag az életműnek egy újabb, sűrített fejezete. Egyszerre provokáció és diagnózis, összegzés a kerek számok mentén (Máriás 60/Tudósok 40), ugyanakkor reagálás a mára.

Antropomorf univerzum

A művész 2014-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem grafika szakán, több csoportos és egyéni kiállítása is volt már. 2017-ben elnyerte az Év grafikája díjat, és ugyanezen évben Jagicza Patríciával közösen készített nagy méretű gumicukornyomata is díjat nyert a Miskolci Grafikai Triennálén.

Illúziók, realista keretben

Van a világtörténelemnek egy kényelmes morális olvasata: nagy háborúk és nagy békék váltják egymást, nagyhatalmak emelkednek fel és buknak meg, a kisebb államok pedig sodródnak a hullámverésben, majd a demokrácia győzedelmeskedik.

Itt éreztük magunkat otthon

Hol volt eddig a társadalom, hogy az elmúlt tizenkét hónapban hirtelen évtizedes sztorik kezdtek hatni rá elementáris erővel? Mire véljük ezt a ráébredést? És számít, hogy vannak, akik már húsz éve erről beszéltek?