A 2018-as országgyűlési választás kampányában a Fidelitas Kerítésbontók címmel plakátkiállítás-sorozatot rendezett az ország 18 településén. A közterületi megjelenések alkalmával a Fidesz ifjúsági társszervezete csak néhány településen kötött közterület-használati szerződést, és csupán egyetlen helyen fizetett a közterület használatáért. Ennek több oka is van. Az egyik, hogy a választási eljárásról szóló, a kampánytevékenységeket is szabályozó törvény pontatlan, ezért többféle jogértelmezésre ad lehetőséget. Cikkünk a konkrét ügy feltárásán túl elemzi a 2018-as kampányidőszak idején hatályos törvényi szabályozást, valamint az idén szeptember 1-jétől életbe lépett új törvényt. Utóbbi amellett, hogy nem javítja ki a pontatlanságokat, új rendelkezéseivel törvényi hátteret biztosít az ellenzék közterületi plakátmegjelenéseinek „betiltásához” a kampányidőszakban, és megszüntetheti a választási plakátok eddigi esélyegyenlőségét.
Eltérő jogértelmezések, azonos következmények
A Fidelitas 2018. február 21-én nyitotta meg Kerítésbontók című plakátkiállítását Budapesten, az V. kerületben. A korábbi „Soros-bábozós” kampányt is jegyző Nemcsik Mátyás szerkesztésében megvalósult plakátokon ezúttal ellenzéki politikusok fotói és nekik tulajdonított határkerítés-ellenes mondatok szerepeltek.
A Fidesz választási, illetve a kormány migránsozó kampányához illeszkedő plakátok március 26-ig, azaz még kampányidőszakban bejárták az országot. A 18 települést érintő politikai akció során a Fidelitas csupán egy városban, a fideszes Szita Károly polgármester vezette Kaposváron fizetett díjat a közterület használatáért, a többi helyen nem. Egy másik település más miatt számít kivételnek: Ajkán Schwarz Béla MSZP-s polgármester a megnyitó napján elbontatta a kiállítást a közterület-használati szerződés hiányára hivatkozva. E két esetet leszámítva a többi település területkezelője tudomásul vette a plakátok megjelenését, és csak egy-két helyen került sor közterület-használati szerződés megkötésére, illetve engedély kiadására. Ezt az érintett települések területkezelőinek küldött közérdekű adatigénylések nyomán tudjuk.
| ||
A polgármesteri hivatalok képviselőinek, jegyzőinek, illetve a – jellemzően önkormányzati tulajdonú – területkezelő cégek válaszaiból az is kiderült, hogy többféleképpen értelmezték a törvényhelyeket. Volt, ahol általánosságban az akkor hatályos, a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvényre, volt, ahol a törvényben szereplő „választási plakátra”, végül volt, ahol a „választási gyűlés” fogalmára hivatkoztak, amikor a plakátok engedély- és díjmentességét, valamint a szerződéskötés szükségtelenségét indokolták. Olyan területkezelők is voltak, akik tévesen a Kúria korábbi, erre az esetre nem alkalmazható döntéseit idézték, vagy olyan törvényre hivatkoztak, amelynek hatálya a választási eljárásról szóló törvény alá tartozó esetekre akkor még nem terjedt ki. (Az idén október 1-jén életbe lépett gyülekezési törvény hatálya már a választási eljárásról szóló törvényben szabályozott gyűlésekre is kiterjed.) Pedig ha már a Kúria döntéseiről van szó, a területkezelők találhattak volna relevánsabb végzést is, ami segítette volna őket a jogalkalmazásban (lásd keretes írásunkat). Ennek ellenére csak néhány olyan település akadt, ahol a terület kezelője önálló hirdetőberendezésként értelmezte a Fidelitas plakátjait tartó, saját lábon álló – épülethez vagy építményhez nem kapcsolódó – szerkezetet.
A törvény legnagyobb hiányossága, hogy nem definiálja megfelelően a benne szereplő fogalmakat. A konkrét ügyben így a helyi területkezelők maguk dönthették el, hogy az adott megjelenést milyen kampánytevékenységnek minősítik, vagyis választási plakátnak, választási gyűlésnek vagy önálló hirdetőberendezésnek tekintik-e.
Ez azért gond, mert míg a választási plakát kihelyezése, illetve a választási gyűlés szervezése – kevés megkötéssel – bejelentés és engedély nélkül történhetett, ráadásul díjmentesen, addig az önálló hirdetőberendezés kihelyezését (akkor is és most is) a törvény a helyi, önkormányzati rendeletek hatáskörébe utalja, utóbbiak pedig akár közterület-használati szerződést és díjfizetést is előírhatnak. A Fidelitas plakátkiállítás-sorozatának jellemzően fideszes vezetésű települések adtak otthont, és túlnyomó többségüknél nem önálló hirdetőberendezésként értelmezték a plakátok kihelyezését. A teljesség kedvéért érdemes megjegyezni, hogy az érintett települések közül több helyen – bár nem erre hivatkoztak a terület kezelői – a helyi rendelet engedte volna az önálló hirdetőberendezésen megjelenő plakátok szerződés, engedély, bejelentés és díjfizetés nélküli kihelyezését, vagy pedig egyáltalán nem szabályozta a kérdést.
Ám a kaposvári eseten kívül is, ahol díjat fizettettek a Fidelitas-szal, több olyan település is ingyenes helyszínt biztosított a kampánynak, ahol a helyi rendelet az önálló hirdetőeszköz kihelyezésekor szerződéskötést és/vagy díjfizetést ír elő.
Bár jó néhány területkezelő a választási plakát törvényben szereplő fogalmára hivatkozva hagyta a Fidelitas számára az engedély és bejelentés nélküli megjelenést, a választási eljárásról szóló törvény egyértelmű: ez a „jogosultság” csak a jelölteket és a jelölő szervezeteket illeti meg – a Fidelitas azonban nem tartozott ebbe a körbe. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, a törvény szövege ezúttal is pontatlan: nem tisztázza, milyen engedély vagy bejelentés szükséges a plakátok „készítéséhez”. Maga a szóhasználat is furcsa, hiszen a „plakátkészítést” ily módon egy törvény sem szabályozza.
Az adatszolgáltatásnak eleget tévő területkezelők kisebb csoportja a választási eljárásról szóló törvényben ugyancsak szereplő választási gyűlés fogalmára hivatkozott a közterület-használati szerződés és díj elengedésénél. A törvény ugyan nem egyértelműsíti, mit ért választási gyűlésen – de csak nagyon erős fantáziával tekinthetjük annak a többnapos plakátkihelyezést, amikor a „gyűlés” szervezője csupán egy pár perces sajtótájékoztató erejéig tartózkodik a helyszínen, az azt követő napokon (!) viszont nem.
A jövő elkezdődött
Összességében tehát megállapíthatjuk: miután a régi/új törvény pontatlan, a helyi rendeletek pedig többnyire nincsenek összhangban vele, vagy akár ellent is mondanak neki, az önálló hirdetőberendezések kihelyezése sokszor szabályozatlan. A hatalom helyi képviselőinek, illetve a területek kezelőinek viszont a törvényi pontatlanságok lehetőséget adnak a politikai érdeküknek megfelelő jogértelmezésre is.
A szeptember 1-jén hatályba lépett, módosított választási eljárásról szóló törvény nemhogy nem teremt tisztább helyzetet a fent vizsgált kérdésekben, de tovább növeli a politikai indíttatású beavatkozás lehetőségét. A jelenlegi hatalom ugyanis „az állami és önkormányzati tulajdonban lévő dolgokon” – így többek között a villanyoszlopokon és a buszmegállókon is – ezentúl csak úgy engedi választási plakát elhelyezését, ha a vagyonkezelő előzetes írásos hozzájárulást ad ehhez. Vagyis ezzel a lépéssel a saját maga által kinevezett és/vagy a tőle egzisztenciálisan függő önkormányzati és állami vagyonkezelők kezébe adja a választási plakátok kihelyezésének engedélyezési jogát – ráadásul anélkül, hogy meghatározná az engedélyezés szempontrendszerét.
Ez, bárki legyen is hatalmon, aggályos. A jelenlegi helyzetben pedig, amikor a közterületi hirdetési felületek meghatározó részét amúgy is Fidesz-barát cégek kezelik, ez az intézkedés akár azzal is járhat, hogy az ellenzéki választási plakátok és politikai hirdetések teljesen kiszorulnak a közterületekről. Mindenesetre hamarosan főpróba: 2019-ben európai parlamenti és önkormányzati választások lesznek Magyarországon.
| Adatgyűjtés
A cikkben szereplő adatok és információk az önkormányzatoknak és/vagy a területkezelőiknek küldött közérdekű adatigénylésekre adott válaszokból és önkormányzati rendeletekből származnak. A közérdekű adatigényléseinkre három település területkezelője nem válaszolt sem a törvényben előírt határidőn belül, sem cikkünk megjelenéséig. Az időben első, budapesti kiállítás megnyitóját követően e-mailben megkerestük a plakátokon felelős kiadóként feltüntetett Fidelitast is, de nem reagáltak a kérdéseinkre. |
| A Kúria végzése az LMP ügyében
A 2018-as kampányidőszakban a Kúria döntést hozott egy másik – az általunk vizsgálthoz hasonló – kampánytevékenység ügyében. Az LMP és Szekszárd önkormányzata közötti jogvitát eldöntő végzésében a Kúria kifejtette: meg kell különböztetni a választási kampányt szolgáló önálló hirdetőberendezést a rajta lévő választási plakáttól. Vagyis hiába van az önálló hirdetőberendezésen választási plakát, az eszköz kihelyezését akkor is a törvény 144. § (6) bekezdésében megnevezett jogszabályok, azaz a területhasználatot szabályozó önkormányzati rendeleteknek megfelelően kell végrehajtani. Ebben az ügyben egyébként az egyik részt vevő fél számára sem okozott gondot az önálló hirdetőberendezés fogalmának értelmezése. Olyannyira nem, hogy a jogvita során az LMP nem az eszköz kihelyezésére vonatkozó helyi rendelet jogosságát vagy a területhasználati szerződés szükségességét kérdőjelezte meg, hanem a hatósági eljárás, illetve az elbírálás időtartamát nehezményezte. |
