Magyar Narancs: Mi az az önbíráskodás?
Jován László: Egyszerű és régi tényállás, aminek az a lényege, hogy valaki jogos vagy jogosnak vélt igényét erőszakkal vagy fenyegetéssel érvényesíti. Ez az alapeset, ami már önmagában viszonylag súlyos bűncselekmény, egytől öt évig terjedő szabadságvesztés jár érte.
Magyar Narancs: Mennyire gyakori bűncselekmény?
JL: A vagyon elleni erőszakos bűncselekmény kategóriában csúcstartó, majdhogynem a lopással egy szinten van. Ennek az az oka, hogy nem működnek bizonyos állami mechanizmusok, melyek miatt arra kényszerülnek magánemberek, hogy a kezükbe vegyék az irányítást. Saját praxisból tudok eseteket mondani, amikor olyan emberek kerültek bíróság elé, akik soha életükben még a sárgán sem mentek át. Egyes megoldhatatlan helyzetekre nem ad választ a magyar jogi intézményrendszer, és évek után betelt náluk a pohár. A valóban jogos érdekeiket nem, vagy csak nagyon lassan tudták érvényesíteni. Ez az oka annak, hogy az önbíráskodás elszaporodott. Ha csoportosan követnek el valamit, akkor kettőtől nyolc évvel büntethetőek, vagyis kapásból végrehajtandó szabadságvesztést kaphatnak. Ehhez még csak fizikai erőszak alkalmazása sem kell, a határozott felszólítás könnyedén fenyegetésnek minősül.
Magyar Narancs: Igazságtalan a törvény e tekintetben?
JL: Nem a törvény szövegével van baj, mert az ezer éve ilyen, és korábban működött, hanem az igényérvényesítés mechanizmusával. Ezért fogy el a polgárok türelme – azt kell, hogy mondjam, sokszor jogosan. Mesélek egy példát: vidéki kisvárosban betörtek egy dohányboltba. Mindenki tudta a rendőrségen kívül, hogy kik az elkövetők, a sértettek tettek feljelentést, de a hatóság hónapokig meg sem mozdult. Semmit sem tettek. A három érintett, akinek volt anyagi érdekeltsége az ügyben, elkezdett nyomozni, és meg is találták az ellopott dohányárú körülbelül nyolcvan százalékát. Megegyeztek az elkövetőkkel, hogy térítsék meg a kárt, és ennek összegét korrekt módon elszámolták. Nem fenyegettek meg senkit, de hárman voltak kettővel szemben, ezért más minősítéseket érintve eljutottunk odáig a bíróságon, hogy ez önbíráskodás.
Első fokon végrehajtandóra ítélték hármójukat, miközben soha nem volt büntetőügyük, még szabálysértésük sem. A bíróság másodfokon tért észhez, és vette figyelembe egyfelől, hogy a társadalomra nem volt veszélyes az elkövetés, másfelől pedig, hogy állami mulasztás történt. És a rendőrök az önbíráskodókkal jártak el először, a tolvajokkal csak utána! Ha ilyen élethelyezetek alakulnak ki, akkor a bíróság bölcsességén, tapasztalatán múlik mi lesz a kimenetel. Meg kell mondjam, komoly „mutatványokra” volt szükség, hogy felfüggesztett szabadságvesztéssel megússzuk.
Magyar Narancs: Jellemző, hogy nehéz az ilyen ügyekben igazságos ítéletet hozni?
JL: A bírói gyakorlat stabil, azon magatartásokat, hogy jogos vagy jogosnak vélt az elkövetés, illetve történt-e erőszak, el tudja határolni. Egyes esetek rendkívül egyszerűek: ha valaki szét van ütve, hogy fizessen, ott nemigen kell mit vitatni. A fenyegetés körül szokott vita lenni, ugyanis az, hogy ki mit érez fenyegetésnek, az adott szituációtól is függ.
Magyar Narancs: Pár hónappal ezelőtt a kerepesi polgárőrök megfogtak egy problémásnak mondott 12 éves fiút, betették a kocsiba, elvitték a 25 kilométerre található Hévízgyörökre, ahol bántalmazták. Gondolom, ebben az esetben nincs min vitatkozni.
JL: A polgárőrök úgy általában nincsenek tisztában azzal, hogy közhatalmat nem gyakorolhatnak. Mindig átlépik a határt. A saját létüket akarják igazolni az ilyen hülyeségekkel.
Magyar Narancs: És a rendőrség? Kapacitáshiány miatt nem avatkoznak be idejében?
JL: Egyrészt a leterheltség miatt, másrészt az állomány felkészültségével komoly probléma van. Nem bántó szándékkal mondom, én is voltam a testület tagja, van bennem empátia. A fiatalok, a komoly jogi felkészültség nélkül elég bizonytalanok. A dohányboltos eset is azt mutatta, hogy fogalmuk nem volt, mit kellene kezdeni vele. Főleg vidéken ódzkodnak is az intézkedéstől. Mindenki ismer mindenkit, gyakran a rendőr együtt nőtt fel az elkövetővel.
Magyar Narancs: Ha régi a törvény, nem lehetne módosítani, hogy igazodjon az esetekhez?
JL: A törvény az élet próbáját kiállta. A bűnüldözés állami feladat, erőszakmonopólium van, ezzel élni kellene. Képzeljük bele magunkat abba a helyzetbe, hogy ellopják az autónkat, kár ér bennünket, és hónapokig senki nem csinál semmit – nálunk is betelne a pohár. A tényálláson nem kell változtatni; ha hozzáértő szakemberek vizsgálnak egy adott esetet, akkor teljesen világosan lehet döntéseket hozni.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
