Még hónapok vannak hátra a december 5-i bemutatójáig, de a Jay Kelly című netflixes mozi máris az év egyik legjobban várt filmjévé vált. Nem is csoda: rendezője az a négy Oscarra jelölt Noah Baumbach, akit főleg penge forgatókönyveiről (Barbie), elmés vígjátékairól (Amerikai álomlány, A 40 az új 20) és hatásos drámáiról (Házassági történet, amelyet újabban farkasok ijesztegetésére használnak) ismerünk, főszereplői pedig George Clooney és Adam Sandler lesznek.
A Jay Kelly egy Cary Grant-szerű sztárról és menedzseréről szól majd, akiknek élete fordulóponthoz érkezik. Mint a lenti előzetesben is látható, a fiktív Jay Kellyt azzal vádolják, hogy mindig csak önmagát alakítja a vásznon. „Tudod milyen nehéz önmagadat adnod? Próbáld csak meg!” – válaszolja erre. A csavar az a dologban, hogy magát Cary Grantet is gyakran érte az a vád, hogy nem is színészkedik, csak önmagát alakítja, de ugyanezt szokta megkapni Adam Sandler is szinte minden vígjátékánál (az ő karrierjéről bővebben a Hubie, a halloween hőse kapcsán értekeztünk), csakúgy, mint George Clooney, akinek nevével tényleg egybeforrt ez a sármos, egzisztencialista válságban lévő, de még így is hűvösen macsós perszóna.
Clooney – gyaníthatóan a film promóciójának részeként – még rá is játszott erre a Cary Grant-es Jay Kelly-figurára. „Az emberek azt mondják, hogy csak magamat játszom? Leszarom. Nem sok korombeli férfi játszhat olyan komédiákban, mint az Ó, testvér, merre visz utad?, majd csinálhatja meg a Michael Claytont vagy a Szirianát. Ha mindez azt jelenti, hogy mindig magamat játszom, azt tényleg leszarom. Próbáltad már magadat játszani? Baromi nehéz dolog” – ismételte meg szinte szó szerint a fenti, a filmben is elhangzó sort Clooney a Vanity Fairnek adott interjújában.
George Clooney-t talán túlzás egydimenziós színésznek nevezni, az azonban tagadhatatlan, hogy legismertebb szerepei az Egek urától kezdve az Ocean’s-sorozaton át az Utódokig nagyjából egy kaptafára készültek. Ami persze nem biztos, hogy baj: a világ egyik legismertebb színészeként ő már nem akar, és nem is feltétlenül kell neki kockázatokat vállalnia. Szereplőtársát a Jay Kellyben, Adam Sandlert nem szokás vele egy polcon emlegetni, az elmúlt években azonban egyre többször merészkedett számára addig ismeretlen terepre: a tőle megszokott bugyuta vígjátékokat (Gyagyás gyilkosság, Hubie, a halloween hőse, Happy, a flúgos golfos 2.) rendszeresen egy-egy drámai szerep (Csiszolatlan gyémánt, Mindent egy lapra, Az űrhajós) követte. Mindkettejükre igaz azonban, hogy azért válhattak világsztárokká, mert ki tudtak alakítani egy könnyen meghatározható filmes karaktert, amit aztán üzembiztosan hoztak, újra és újra – ez pedig, mint Clooney fenti mondatai is bizonyítják, egyáltalán nem könnyű dolog.
Clooney, Sandler, Cary Grant – rajtuk kívül is akadnak bőven világsztárok, aki jobbára csak saját magukat játsszák, és piszok jól meg is élnek ebből. Íme közülük néhány:
Ryan Reynolds
Nagyszájú, tökös, beszólogató figura, akiben azért maradt némi irónia. Ismerős? A leírás Reynolds filmográfiájának 90 százalékát lefedi, neki pedig elég ugyanazt a pimasz vigyort felöltenie mindegyik filmjében. Mindez 10-15 évvel ezelőtt még valóban frissnek hatott: a prosztó konyhai alkalmazottakat bemutató Ezt jól kifőztük!, a bájosan romantikus Mindenképpen talán, vagy a Testcsere épp Reynolds humora miatt működött. Sőt, ezt a playboy-figurát a kisujjából kirázta az olyan mellékszerepekben is, mint amit az Adventureland – Kalandparkban láthattunk. A csúcsra egyértelműen a 2016-ban induló Deadpoollal jutott fel (miután előtte 5 évvel egy másik szuperhősfigurával, a Zöld Lámpással beégett, a 2009-es metaszuperhősfilmje, a Ryan Reynolds, a képzelt szuperhős pedig gyakorlatilag visszhang nélkül tűnt el).
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
