Furcsa pénzügyekben érintett a Müpa koprodukciós igazgatója

  • Vári György
  • 2013. szeptember 7.

Belpol

A Művészetek Palotája koprodukciós vezetője, Bátor Tamás előző állásában a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál ügyvezetője volt. A birtokunkba került dokumentumok szerint az általa szerződtetett énekessel honoráriuma 12 százalékát utaltatta vissza saját bt.-je bankszámlájára.
Bátor Tamás

Bátor Tamás

Fotó: MTI – Vajda János

Bátor Tamás a 2001-ben induló Bartók+ Miskolci Operafesztivál szervezésébe kezdettől fogva besegített, majd 2003-tól ő lett a fesztivál ügyvezetője. Természetesen már a Miskolci Operafesztivál Kht. ügyvezetőjeként bízott meg egy jeles külföldi énekest azzal, hogy lépjen fel az operafesztivál nyitókoncertjén, és ugyancsak vele, ugyanarra az alkalomra vonatkozóan aláírt egy másik szerződést is, immár mint a Hárfe B 200 Bt. vezető tisztségviselője. Ez a megállapodás arról szól, hogy a „províziót” (közvetítési díjat, jutalékot), amely a honoráriuma 12 százalékát teszi ki, a fellépő művész köteles az előadás után azonnal, készpénzben továbbítani Bátor cégének. Ennek elősegítésére a Miskolci Operafesztivál Kht. nevében, ügyvezetőként szerződő Bátor Tamás vállalta, hogy az előadás után azonnal, készpénzben kifizeti a felkért énekest. Vagyis Bátor ügyvezetőként szerződtette az illetőt, majd „visszakérte” cége bankszámlaszámára az ő megbízása nyomán kifizetett gázsi korántsem elhanyagolható részét.

Megkeresésünkre Bátor sajnálkozásának adott hangot, hogy „egy tízéves fesztiváltörténetet kíván besározni egy kisebb csoport által átadott dokumentum, amely csoport kilétét természetesen ismerem”. Úgy látta továbbá, hogy minden legálisan történt, mégpedig azért, mert a munkaszerződése kifejezetten megengedte, hogy ügyvezetői feladatainak ellátása mellett más gazdasági tevékenységet végezhessen, hogy más gazdasági társaságnak is tagja legyen. Kérdésünkre, hogy ez rendszeres gyakorlat volt-e ügyvezetése idején, arról tájékoztatta lapunkat, hogy „előfordulhatott ilyen eset, de legálisan, tehát nem eltitkolva” (amennyiben ez az eljárás rendszeresen ismétlődött, az tekintélyes mennyiségű pluszjövedelmet jelenthetett Bátor Tamásnak ügyvezetői tevékenységének nyolc éve alatt).

Bátor Tamás – amióta távozott a Miskolci Operafesztivál vezetői székéből – a Müpa koprodukciós igazgatójaként is foglalkozik művészközvetítéssel, és az Ókovács Szilveszter vezette operaház megbízásából is végzett hasonló feladatokat idén június 30-ig. (Erről lásd cikkünket itt.)

Érdeklődtünk, hogy e munkái során is előfordult-e, hogy visszautalták neki a honoráriumok egy részét a szerződtetett fellépők, ezt azonban határozottan visszautasította, mondván, hogy egyik helyen sem egyedül dönt a művészek szerződtetéséről. „A legtöbb esetben ügynökségekkel szerződünk, és a művészek nagy részét nem ismerem személyesen, csak színpadról. A művészek kiválasztásában nem egyedül döntök, hanem a művészeti vezetőséggel egyeztetve történik a fellépők meghívása.”

További furcsaság ugyanakkor, hogy a birtokunkban lévő szerződést Bátor Tamás a Hárfe B 200 Bt. nevében írta alá, ilyen vállalkozást azonban a cégnyilvántartás nem ismer. Annak a betéti társaságnak a neve, amelyben Bátor vezető tisztségviselő és beltag: Hárfe B 2000 Bt. (kültagja Bátor egyik családtagja). A létező és a nem létező cég megadott számlaszáma viszont azonos. A kérdésre, hogy mi magyarázza az eltérést, Bátor azt válaszolta, hogy „a céges papíron valóban egy nulla nyomdai tévedésből lemaradt, ezt én is csak most konstatáltam, és köszönöm, hogy felhívta rá a figyelmemet. A céges papírt évek óta nem használom”.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.

Hova haza?

A térkép sok mindent megmutat. Támpontot ad és útba igazít, ábrázol és leegyszerűsít, a megismerés lehetőségével kecsegtet. Hasznos szerszám, mégis mindig hazudik.