Magyarok az olimpián: egy furcsa csere

„Gyanútlanul mentem”

Belpol

Senki nem tudja pontosan, miért vették ki az olimpiai gyaloglás vegyes váltójából az eredetileg nevezett Oláh Barbarát. Edzéseredményei ezt nem indokolták, igaz, azokat a szövetség vezetői nem ismerték.

A gyaloglás vegyes váltójának augusztus 7-i közvetítésekor a maratoni távot teljesítő magyar csapat női tagjaként jó másfél óráig az előzetesen nevezett és korábban mindenütt beharangozott Oláh Barbarát tüntették fel versenyzőként az M4-en és az Eurosporton éppúgy, mint az HBO Max streaming vagy a Nemzeti Sport Online közvetítésében. Nagyjából fél távnál derült ki a sportújságíróknak, hogy akit addig Oláh Barbarának hittek, az valójában Récsei Rita. A Magyar Atlétikai Szövetség illetékes vezetője sem a Magyar Olimpiai Bizottságnak, sem a párizsi játékszervezőknek nem jelentette be a magyar csapat tagjának cseréjét.

„Izgatottan, de gyanútlanul mentem az olimpiai faluból a verseny előtti este, augusztus 6-án, a megadott helyszínre, hogy felvegyem a rajtszámomat. Hosszú és sikeres felkészülés volt mögöttem annak ellenére, hogy márciusban megműtöttek. Utána gyorsan felépültem, s nagyon jó verseny- és edzéseredményeket értem el, ezek között egyéni csúcs is szerepelt 10 ezer méteren. Venyercsán Bencével én voltam a gyaloglás vegyes váltójának a női tagja a magyar csapatban, így utaztam ki a francia fővárosba. A rajtszám felvétele előtt minden előzetes értesítés nélkül azt közölte velem Scheidler Géza, a Magyar Atlétikai Szövetség (MASZ) sportszakmai igazgatója, hogy a másnapi versenyen nem én fogok rajthoz állni” – kezdte a történetet Oláh Barbara, a Kopp Békéscsabai Atlétikai Klub versenyzője.

„De hát miért?”

A klub az elmúlt évtizedekben atléták, különösen gyaloglók sorát adta világversenyeken, így az olimpiákon is a magyar válogatottnak. Az egyesület jelenlegi két edzője, Urbanikné Rosza Mária és Urbanik Sándor összesen hét olimpián versenyeztek magyar színekben (Oláh trénerei nem ők).

Az utolsó pillanatos csere révén a békéscsabai versenyző helyett induló Récsei Rita a Budapesti Honvéd atlétája. Oláh Barbarának ez lett volna a harmadik olimpiája: a 2016-os Rio de Janeiró-i és a három évvel ezelőtti tokiói játékon is részt vett, vagyis rutinos sportoló. Párizsban annak ellenére nem versenyzett, hogy eredetileg őt nevezték, a felkészülés során Ausztriában is edzőtáborozott, a magyar csapat többi tagjával együtt letette az olimpiai esküt, megkapta a formaruhát és a magyar válogatott összes sportruháját, és két nappal a számára mindennél fontosabb idei verseny előtt, augusztus 5-én Párizsba repült.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Sivatag

Kísérteties a dolog. Egy közösségben vagyunk, mindenki fiatal, tele tervekkel, életörömmel, szabadságvággyal. A csoportdinamika ugyan itt is működik, vannak nyertesei és vesztesei a baráti és párkapcsolatoknak, de mégis az együvé tartozás élménye a meghatározó.

Kínzó mindennapok

Lee Daniels valószínűleg jót akart. A Szabadíts meg a gonosztól azért is irritáló élmény, mert a jó szándék és a koherensnek szánt szerkezet fokozatosan és szemmel láthatóan hullik darabokra. A rendező megtörtént eset alapján dolgozott: egy egyedülálló anyát és három gyermekét állítólag démonok kezdték gyötörni, amikor a 2010-es években egy indianai városkába költöztek.

A kenyér hangja

Augusztus 20-án mindig történik valami, szokhattunk hozzá az utóbbi években. A hivatalosan elvileg „az államalapítás és az államalapító Szent István király emlékünnepe” névre hallgató napon elég kevés szó esik a közösségi terekben az államalapításról vagy Szent István emlékezetéről, annál több a várható esti széllökések erejéről.

Kiteljesedhetsz kedvemre

Vajon beszélgetnek-e az óráink, cipőink, amíg nem vagyunk otthon? Érdekel-e bárkit, hogy mit is mondanak, s nem elég kizárólag a használatuk közben foglalkoznunk velük? Könnyen lehet, hogy csak magukban kattognak vagy elmennének valahová, de egy lépést sem tehetnek, amíg mi nem akarjuk.

Dörnhauban nyugtalan a tőke

Naplóregényként határozza meg fülszövege, de az 1944 áprilisában Bácskából deportált és tizennégy hónapig fogva tartott újságíró, költő, Debreczeni József nem írhatott naplót. Auschwitzba érkezése után hosszú ideig rendes ruhája sem volt, nemhogy papírja, írószerszáma.

Mickey, Disneyland királya

Döbbenetes látvány tárul a Sikló felső állomására érkező utasok és mindazok elé, akik a Budavári Palota környékét veszik célba, bár ezzel nem mondunk újat. A Várnegyed évek óta abszurd felvonulási terület, tételesen is felsorolhatnánk mindazon „régi” építményeket, amelyeket mostanában húztak, húznak fel abból a célból, hogy újra úgy nézzen ki a környék, mint 1900 és 1944 között.

Színtiszta politika

Magyar Péter kórházjárása politikai esemény volt. Lendületes ellenzéki politizálás, egy olyan kampány, amely nemcsak a főszereplővé emelt közvetítő politikai tőkéjét volt hivatott növelni, de okkal lehetett bízni abban is, hogy az akció ráirányítja a társadalom figyelmét egy hosszú ideje velünk létező borzalomra: az állami gyógyellátás katasztrofális állapotára.

Örök Quaestor

Nyolc év után született meg az elsőfokú ítélet az ún. Quaestor-ügyben. A cég 2015-ös bedőlése máig példátlan méretű anyagi kárt okozott (többnyire kis)befektetők tömegeinek. Az 1990-es évek közepén indult, és az ezredforduló tájékától lényegében a piramisjátékok elve alapján működtetett brókercég évekig tartó sikertörténete nemcsak a „fent lévők” gátlástalan pénzszerzéséről, de a hazai pénzügyi kultúra gyengeségéről, a kisbefektetők mindent (józanságot, körültekintést, stb.) felülíró mohóságából fakadó ostobaságáról és hiszékenységéről is pontos látleletet adott.

Érintettek

Kiégett fűcsomókon lépkedünk a semmi közepén. Elegáns embe­rek bizarr menete a harmincöt fokos hőségben. Diplomaták, különböző szervezetek képviselői, új­ság­írók, szervezők – és cigányok, főként fiatalok, akik sem ezek, sem azok közé nem tartoznak.

 

Amihez csak hozzányúlnak

Gyakorlatilag nem lehet megélni azokból a fizetésekből, amelyeket az ELTE egyes karain az oktatóknak fizetnek, és hiába őrzi pozícióját az egyetem a nemzetközi rangsorokban, a kormány inkább az NKE-n építene ki a semmiből tanárképző kart ahelyett, hogy az ELTE-t fejlesztené. Mi lesz a jövőben az állami egyetemek sorsa?

„Hol áll a kamera?”

  • Bárdos Deák Ágnes

A Semmitől az Egyig címmel nyílt egész életművét prezentáló kiállítás a Mai Manó Házban (benne a Katja Pratschkéval közös alkotásokkal). A Németországban élő és dolgozó művésszel Berlinről, a Sztálin-szoborról és a Szabadság térről beszélgettünk.

Visszatérő démonok

Míg más idősödő rendezők a relevancia elvesztésével küszködnek, Agnieszka Holland talán még le is adna a rá irányuló figyelemből. A nálunk nyáron bemutatott 2023-as Zöldhatár című filmje kapcsán érdemes számba venni magát az életművet is.