Ultrafutóverseny a felforrt Magyarországon

Az utolsó tánc

Sport

Négyszázharmincnégy ember kánikulában futva fél napon át elolvaszt magán ezerháromszáz kiló jeget, elfogyaszt ötszáz kiló görögdinnyét és az összes enni-innivalót, amit menet közben kap. A fő szervező az utóbbi fél évben külföldről járt haza. Ebből az ultrafutóversenyből nem lesz több.

 

A berendezett műteremsarokban oda kellett állni a fal elé, fogva a papírt a névvel, rajtszámmal. Voltak, akik tudtak mosolyogni, mások megilletődött arccal álltak, pont, mint a rendőrségi nyilvántartási képeken.

Mindenki ezt a fotózást nézte augusztus 16-án, pénteken a szekszárdi Placc Közösségi Tér termében, amíg a technikai értekezletre vártunk. Középkorú pár ült előttem, a nő is, a férfi is győzködött. Menjek csak oda, vetessem le magam, ők már túl vannak rajta, „mert ez örök emlék”. Másnap a srác 40 kilométernél, miután a párja váltotta, rosszul lett. Mentőt hívtak hozzá, aztán még két mentőautó jött, negyven fok fölé ugrott a testhőmérséklete. Két nappal később a Facebookon megköszönte mindenkinek az érdeklődést és azt, hogy aggódtak érte, hogy segítséget kapott, és sikerült lehűteni a szervezetét. Párja szintén a közösségi oldalon az örök emléknek készült fotót tette közzé, azzal, hogy ez a Korinthosz most az ő szempontjukból nem volt siker­sztori, de Szabi már jól van. Csak most pihennie kell, sokat.

Futópad a szaunában

El lehet borzadni, de ez nem felelőtlenség. Az ultrafutók mértékletesen élnek, beosztják az idejüket, azért is, hogy jusson edzésre. Tudják, mennyi és milyen ételre van szükségük, bírják a kemény fizikai munkát és a pszichikai terhelést. Ha kirúgják őket, nem omlanak össze. Ritkábban náthásodnak, komolyabb betegség, fájdalom esetén azonnal mennek orvoshoz, mert minél rövidebb ideig akarnak punnyadni. Ha mezítláb üvegszilánkra lépnek, a sebet vizsgálva nem fognak álmélkodni, hogy milyen ráncos már ott is a bőrük, mert tisztában vannak az öregedéssel, és többet tudnak a szervezetük működéséről, mint az emberek 80 százaléka. A sport ismerkedés a saját testükkel, hobbi, nyaralás hétvégékbe sűrítve, amire rászánják a pénzt. Harmincezer forint nevezési díjra, huszonötezer szállásra, a többi utazásra, utána a vacsorára. Tudják, hol a határ abban is, milyen tempó való nekik az adott távon, legalábbis rendes körülmények között.

Meglehet, erre a hétvégére úgy kellett volna edzenie mindenkinek, ahogy a verseny egyik ismert indulója, Lubics Szilvia készült 2017-ben a kaliforniai Death Valley-ben rendezett Badwater 135-re: bevinni a futópadot egy szaunába.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Sivatag

Kísérteties a dolog. Egy közösségben vagyunk, mindenki fiatal, tele tervekkel, életörömmel, szabadságvággyal. A csoportdinamika ugyan itt is működik, vannak nyertesei és vesztesei a baráti és párkapcsolatoknak, de mégis az együvé tartozás élménye a meghatározó.

Kínzó mindennapok

Lee Daniels valószínűleg jót akart. A Szabadíts meg a gonosztól azért is irritáló élmény, mert a jó szándék és a koherensnek szánt szerkezet fokozatosan és szemmel láthatóan hullik darabokra. A rendező megtörtént eset alapján dolgozott: egy egyedülálló anyát és három gyermekét állítólag démonok kezdték gyötörni, amikor a 2010-es években egy indianai városkába költöztek.

A kenyér hangja

Augusztus 20-án mindig történik valami, szokhattunk hozzá az utóbbi években. A hivatalosan elvileg „az államalapítás és az államalapító Szent István király emlékünnepe” névre hallgató napon elég kevés szó esik a közösségi terekben az államalapításról vagy Szent István emlékezetéről, annál több a várható esti széllökések erejéről.

Kiteljesedhetsz kedvemre

Vajon beszélgetnek-e az óráink, cipőink, amíg nem vagyunk otthon? Érdekel-e bárkit, hogy mit is mondanak, s nem elég kizárólag a használatuk közben foglalkoznunk velük? Könnyen lehet, hogy csak magukban kattognak vagy elmennének valahová, de egy lépést sem tehetnek, amíg mi nem akarjuk.

Dörnhauban nyugtalan a tőke

Naplóregényként határozza meg fülszövege, de az 1944 áprilisában Bácskából deportált és tizennégy hónapig fogva tartott újságíró, költő, Debreczeni József nem írhatott naplót. Auschwitzba érkezése után hosszú ideig rendes ruhája sem volt, nemhogy papírja, írószerszáma.

Mickey, Disneyland királya

Döbbenetes látvány tárul a Sikló felső állomására érkező utasok és mindazok elé, akik a Budavári Palota környékét veszik célba, bár ezzel nem mondunk újat. A Várnegyed évek óta abszurd felvonulási terület, tételesen is felsorolhatnánk mindazon „régi” építményeket, amelyeket mostanában húztak, húznak fel abból a célból, hogy újra úgy nézzen ki a környék, mint 1900 és 1944 között.

Színtiszta politika

Magyar Péter kórházjárása politikai esemény volt. Lendületes ellenzéki politizálás, egy olyan kampány, amely nemcsak a főszereplővé emelt közvetítő politikai tőkéjét volt hivatott növelni, de okkal lehetett bízni abban is, hogy az akció ráirányítja a társadalom figyelmét egy hosszú ideje velünk létező borzalomra: az állami gyógyellátás katasztrofális állapotára.

Örök Quaestor

Nyolc év után született meg az elsőfokú ítélet az ún. Quaestor-ügyben. A cég 2015-ös bedőlése máig példátlan méretű anyagi kárt okozott (többnyire kis)befektetők tömegeinek. Az 1990-es évek közepén indult, és az ezredforduló tájékától lényegében a piramisjátékok elve alapján működtetett brókercég évekig tartó sikertörténete nemcsak a „fent lévők” gátlástalan pénzszerzéséről, de a hazai pénzügyi kultúra gyengeségéről, a kisbefektetők mindent (józanságot, körültekintést, stb.) felülíró mohóságából fakadó ostobaságáról és hiszékenységéről is pontos látleletet adott.

Érintettek

Kiégett fűcsomókon lépkedünk a semmi közepén. Elegáns embe­rek bizarr menete a harmincöt fokos hőségben. Diplomaták, különböző szervezetek képviselői, új­ság­írók, szervezők – és cigányok, főként fiatalok, akik sem ezek, sem azok közé nem tartoznak.

 

„Gyanútlanul mentem”

Senki nem tudja pontosan, miért vették ki az olimpiai gyaloglás vegyes váltójából az eredetileg nevezett Oláh Barbarát. Edzéseredményei ezt nem indokolták, igaz, azokat a szövetség vezetői nem ismerték.

Amihez csak hozzányúlnak

Gyakorlatilag nem lehet megélni azokból a fizetésekből, amelyeket az ELTE egyes karain az oktatóknak fizetnek, és hiába őrzi pozícióját az egyetem a nemzetközi rangsorokban, a kormány inkább az NKE-n építene ki a semmiből tanárképző kart ahelyett, hogy az ELTE-t fejlesztené. Mi lesz a jövőben az állami egyetemek sorsa?