Jaksity György: A Quaestor-botrány nem a szakma felelőssége

  • narancs.hu
  • 2015. március 25.

Belpol

Hogy lehetett évtizedeken át nyugodtan elcsalni százmilliárdokat? És kinek kellene kiszűrnie a csalókat? A friss Narancsban a Concorde Zrt. igazgatóságának elnökével keressük a válaszokat. Részlet.

Keller-Alánt Ákos Jaksity Györggyel készített, teljes terjedelmében a Magyar Narancs március 26-i lapszámában olvasható, alapos nagyinterjújában szóba kerül a Quaestor piaci megítélése, a befektetők kockázatai és az a "szinte felfoghatatlan mennyiségű pénz" is, amelyet a cég begyűjtött, valamint, hogy mi várható attól, hogy az állam egyre nagyobb szerepet vállal a pénzpiacokon. Az alábbi részletben arról esik szó, hogy a rosszul működő vállalatok ellenőrzésében ki viseli a felelősséget. 

Magyar Narancs: Van-e a szakmának bármiféle felelőssége abban, hogy kivesse magából a rosszul működő, így kockázatot jelentő vállalatokat?

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Jaksity György: A szakmának akkor lenne bármilyen felelőssége, ha önszabályozó volna, és mégis beengedne kontárokat. A pénzügyi terület felülről szabályozott, az állam által többszörösen ellenőrzött piac, így a szereplőknek nincs lehetőségük arra, hogy kivessék maguk közül a rosszul működő vállalatokat. Az is nehéz kérdés, melyik vállalatot tekintjük túlzottan kockázatosnak. Attól, hogy egy cégcsoport kötvényeket bocsát ki, amelyeket vagy vissza tud fizetni, vagy nem, még nem biztos, hogy kontár. De ezt nem nekünk kell eldönteni, hanem a felügyelő és szabályozó szervezeteknek.

MN: Legalább tizenöt éve folyamatosak voltak a csalások a Buda-Cashnél és a Quaestornál. A szabályozás nem volt elég szigorú, vagy a végrehajtással lehettek problémák?

JGY: Teljesen más volt a szabályozás 1997–98-ban – amikor a visszaélések feltételezhe­tően elkezdődtek –, más a kétezres években, de még öt évvel ezelőtt is. Ezért nagyon nehéz megítélni a szabályozás minőségét. A szigorú nem is jó kifejezés, inkább azt mondanám, hogy az uniós csatlakozás óta a szabályozásunk van annyira korszerű, mint bármely másik a világon. De legyen bármilyen jó a jogi környezet, mindig lesznek olyanok, akik nem tartják be a szabályokat. Az amerikai Bernard Madoff a szakma által elismert befektetési bankárként a világ legfejlettebb és legalaposabban ellenőrzött piacán több mint húsz évig építette a piramisjátékát, és tízmilliárdokat tüntetett el – dollárban.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.