- Ő az, akit az Echo Tv-ben igyekezett megalázni a műsorvezető, és ő az elmúlt két diáktüntetés egyik szervezője.
- „Ha azt tapasztalnánk, hogy valóban meghallgattak minket, az nagy előrelépés lenne” – mondja a 18 éves gimnazista.
- A Független Diákparlament (FDP) szóvivőjével a viták fontosságáról, a demonstrációk erejéről és az oktatás legégetőbb kérdéseiről is beszélgettünk.
- Az interjút Gera Márton készítette, a tüntetésről szóló beszámolót Reizinger Zsófia írta.
magyarnarancs.hu: Amikor a középiskolás húgomnak említettem, hogy veled fogok beszélgetni, rögtön tudta, hogy te vagy az a diáktüntető, akivel az Echo Tv-ben emberkedett a riporter. Elég híres lett az az interjú.
Kálló Dániel: Vitázni mentem oda, de a műsorvezető nem volt partner, nem próbált érvelni, hanem újabb és újabb módokon igyekezett megalázni.
magyarnarancs.hu: Az nem merült fel benned, hogy egy kormányzati szócsőként működő csatornához nem kellene elmenni?
KD: Nem azt mondom, hogy oda mentem a legszívesebben, de úgy gondolom, a Független Diákparlament tagjaként kötelességem minden médiumhoz elmenni, ahová hívnak.
| ||
magyarnarancs.hu: Milyen érzésekkel jöttél ki a stúdióból?
KD: Borzasztóan csalódott voltam, és sajnáltam, hogy nem tudtunk értelmesen vitatkozni, mert szerintem abból mindenki profitált volna. A nézők láthatták volna, hogy mi szeretnénk változásokat elérni, és nem puccsot vagy anarchiát akarunk kirobbantani, hanem a jobb oktatásért szeretnénk dolgozni. Lehetett volna az is, hogy a műsorvezető elmondja, hogy ő ezzel nem ért egyet, én meg elmondom a saját véleményem, és akkor jó napot kívánok. De itt nem erről volt szó.
magyarnarancs.hu: A csatorna igyekszik mindenhonnan eltávolítani a felvételt. Ez meglep?
KD: Nem tudom, hogy emögött milyen stratégia van, mert az interjú nagyon felkapott lett, csomó helyre felkerült, és lassan már mindenki hallott róla. És a szomorú az egészben az, hogy nem az történt, hogy miután lement a beszélgetés, valaki észbe kapott a csatornánál, hogy ez nem volt fair, majd leszedték az interjút, hanem amikor széles körbe ismertté vált, akkor távolították el. De ezzel csak szították a közhangulatot.
magyarnarancs.hu: Az osztálytársaid vagy a tanáraid látták az interjút? Mit szóltak hozzá?
KD: Legtöbben felháborodtak, és sokan biztosítottak a támogatásukról. Egyébként sokféleképpen értelmezték az interjút: volt, aki azt mondta, hogy a műsorvezető csúnyán megalázott, más meg azt mondta, hogy nem tudott rajtam fogást találni, de volt olyan is, aki szerint ez egy normális interjú volt.
magyarnarancs.hu: A szüleid mit mondtak?
KD: Hát, nem örültek neki, hogy ilyen interjúhelyzetbe kerültem, de azt mondták, hogy büszkék rám, és szerintük jól kezeltem, a legközelebbi hasonló helyzetet pedig még jobban fogom, mert ilyenekre is készülni kell.
magyarnarancs.hu: És a közéleti szerepvállalásodhoz a szüleid hogyan viszonyulnak?
KD: Egyrészt büszkék rám, másrészt meg aggódnak, hogy fogja-e ez a jövőmet valamilyen szempontból befolyásolni, nehezíteni. Nagyon sok olyan történet van, hogy valakit nem vesznek fel a felsőoktatásba, vagy megnehezítik az egyetemi életét, mert ilyen szerepeket vállal. De ez a hozzáállás sajnos gyakori, több ismerősöm és diáktársaim is beszámol ilyen szülői féltésről. És az a baj, hogy ezek nem alaptalan félelmek. De ha senki nem így állna hozzá, akkor nem kellene ilyentől félni. Kicsit magunknak is kreáljuk a problémát.
„Volt képviselő, akit elhallgattattak”
magyarnarancs.hu: A Független Diákparlamentnek mióta vagy a tagja?
KD: Négy éve, amikor indult a szervezet, akkor léptem be, azóta vagyok képviselő. Minden évben vannak választások, tehát negyedik éve választanak újra. 14 éves voltam, amikor láttam a Facebookon a felhívást, és azt éreztem, hogy itt talán tudok érdemben tenni valamit az oktatásért. Képviselő lettem, és már az elején tapasztaltam, hogy itt valóban vitatkoztunk, nemcsak azt mondtuk, hogy rossz az oktatás, hanem elkezdtünk kidolgozni javaslatokat.
magyarnarancs.hu: Hány aktív tagja van a szervezetnek?
KD: Évente 120 képviselőt választanak meg, akiknek a nagy része diák, de vannak tanárok, szülők és hallgatók is. A képviselőkre nagyjából 6000-en szavaznak évente, ami nem túl magas szám, de ennek több oka is van. Korlátozottak a lehetőségeink, minket nem finanszíroz az állam, adományokból, közösségi finanszírozásokból, és néha pályázatokból tartjuk fenn magunkat. Valószínűleg ebből is fakad, hogy mindig mínuszban van a szervezet.
| ||
magyarnarancs.hu: Kaptatok valaha bármiféle reakciót a javaslataitokra a kormány részéről?
KD: Az első évben tárgyaltunk az Emberi Erőforrások Minisztériumával (Emmi), mert akkor reagáltak a felkérésünkre. Végigmentünk a harminchárom pontos javaslatcsomagunkon, és azt ígérték, hogy egy hónapon belül válaszolnak. A határidőn túl válaszoltak, és nagyjából arról szólt a válasz, hogy az összes felvetésre leírták, miért nem értenek vele egyet. Pedig olyan pontok is voltak, amelyekkel a tárgyaláson már egyetértettek. Viszont a következő években már tárgyalás sem volt, hanem azt mondták, hogy létezik az Országos Diákparlament (ODP), és az ő munkájukat kövessük.
magyarnarancs.hu: Oda miért nem mentetek el?
KD: Mert úgy látjuk, hogy nem tud érdemben foglalkozni az oktatás kérdéseivel. Az Országos Diákparlamentet háromévente hívják össze, rengeteg diákot összezsúfolnak egy terembe, és valamilyen módon ők megpróbálnak felszólalni, de ez nem minden esetben lehetséges, mert például volt képviselő, akit elhallgattattak (Bradánovics Bendegúz 2016 őszén a megyei diákparlament kaposvári ülésén fogalmazta meg véleményét az oktatási rendszerrel kapcsolatban, de beszédét nem tudta elmondani, mert a levezető elnök félbeszakította – G. M.).
magyarnarancs.hu: De mi értelme van úgy javaslatokat kidolgozni, hogy előre tudjátok, úgysem fogják azokat figyelembe venni?
KD: Tényleg demotiváló így dolgozni, pláne úgy, hogy mostanában még ellenségnek is vagyunk titulálva. Egy közleményben konkrétan „Soros György bábszínházaként” emlegettek bennünket, ami teljesen abszurd. Sajnáljuk, hogy nincs igény a kormány részéről a párbeszédre, és sokan emiatt abba is hagyják a munkát, sokan viszont úgy gondoljuk, hogy a cél van annyira fontos, hogy ez ne szegje kedvünket, és túl kell élni, ha nem nyílik ki minden kapu elsőre. Másrészt pedig azt is látjuk, hogy egyre többen foglalkoznak az oktatás kérdésével, a diákparlamentet is egyre többen támogatják, ezért sem szabad abbahagyni.
„Az érintettekkel nem beszélnek a problémákról”
magyarnarancs.hu: Az elmúlt hetekben két tüntetést is szerveztetek: egyet január közepén, egyet pedig a múlt hét pénteken. Szívesen csináljátok ezt?
KD: Egyrészt azt látni, hogy ott van több ezer ember a téren, akik lelkesek, támogatnak, ugyanazért harcolnak, mint te, az nagyon lelkesítő élmény. Másrészt viszont sokkal jobban örülnék, ha nem demonstrációk szervezésével kellene töltenünk az amúgy is kevés szabadidőnket, hanem a tárgyalásokkal. Sokkal jobb lenne, ha a 12+1 pontra kaptunk volna visszajelzést a kormánytól, és kaptunk volna egy lehetőséget, hogy leülhessünk a minisztérium képviselőivel.
| Nem csak Skype-on akarják látni a szüleiket A múlt pénteki tüntetésen többek között felszólt Bradánovics Bendegúz, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy itthon lenne a legjobb tanulni, és nem csak Skype-on látni a szüleinket, mint ahogy ő fogja ezt tenni. Szerinte rendkívül fontos lenne a felelősségvállalás, és mindenkit buzdított arra, hogy éljen szavazati jogával, húzza be az x-et, de azt nem mondhatja meg, hogy hova. A demonstráció több ezer résztvevő előtt jelentettek be három lényeges dolgot a Független Diákparlament tagjai. Egyrészt Diákvagyok néven mozgalmat hirdettek, valamint elárulták, hogy március 12-én nyilvános vitát tartanak, amelyre három miniszterelnök-jelöltet várnak: Szél Bernadettet, Vona Gábort és Karácsony Gergelyt. Ők szigorúan az oktatási rendszerrel kapcsolatosan kapnak majd kérdéseket a Független Diákparlamenttől. A fiatalok március 15-re az Operaházhoz hívják azokat, akik rendszerváltást szeretnének az oktatásban. Ezt az eseményt már a Diákvagyok mozgalom fogja szervezni, a Független Diákparlament támogatóként lesz jelen a megmozduláson. A tüntetésen Kormos Krisztiánnal, a Független Diákparlament szóvívőjével is beszéltünk, aki elmondta, hogy a szervezet tárgyalásokat kezd az Országos Diáktanáccsal, mely szervezet nem egyenlő az Emberi Erőforrások Minisztériumával, csupán a keretét biztosítják a diákok érdekképviseletének. Kormos szerint ha nem lesz változás az oktatásban, akkor az eddigieknél többen is dönthetnek úgy, hogy külföldön folytatják tanulmányaikat, mert itthon megosztottság van a diákok között mind anyagi, származási és lakhatási alapon. Reizinger Zsófia |
magyarnarancs.hu: Palkovics László oktatási államtitkár azt mondta, hogy létezik a Köznevelési Kerekasztal, ott lehet tárgyalni. Oda nem mentek el?
KD: Volt arról vita a Független Diákparlamentben, hogy részt vegyünk-e a Kerekasztal munkájában, de azt láttuk, hogy annak semmilyen felhatalmazása nincs, a döntései nem rónak kötelezettséget a kormányra. Erre nehéz nem úgy tekinteni, mint egy bábszervezetre, ami kapcsán rendre el lehet mondani, hogy „ott zajlanak a tárgyalások”.
„Mi vagyunk a jövő!" – Diákok ezrei üzenték meg ma este Orbánéknak: borzasztóan elegük van
Semmibe vették a kéréseiket, de ők nem hagyták magukat. Ma ismét utcára vonultak a diákok, miután a kormány semmibe vette a 12+1 pontos követeléslistájukat. A Független Diákparlament (FDP) által szervezett esemény délután fél hatkor kezdődött, és a fiatalok a Deák Ferenc tértől vonultak a Parlament épülete elé.
magyarnarancs.hu: A 12+1 pont egyik eleméről, az óraszámok csökkentéséről zajlik egyeztetés az új Nemzeti Alaptantervet (NAT) kidolgozó szakmai csoportban, amit Csépe Valéria miniszteri biztos vezet.
KD: Nagyon jó, hogy zajlanak az átalakítások, de ebből nem látunk semmit. Azt leszámítva, hogy nem tárgyalnak a diákokkal. Megint azt látjuk, amit eddig mindig: azt mondják, hogy zajlik a munka, a szakértők majd megmondják, mi a jó, de az érintettekkel nem beszélnek a problémákról.
magyarnarancs.hu: De amiket Csépe Valéria mond (lásd: „Darázsfészekbe nyúltam”, Magyar Narancs, 2017. szeptember 28.), például az óraszámok csökkentéséről, vagy a használható tudás fontosságáról, azokkal egyet tudtok érteni?
KD: Csépe Valéria sok szimpatikus dolgot tud mondani, és ezeket a kicsit buzzwordszerű mondatokat jó elismételni és mondogatni. De az nem elég, ha valaki elmondja, hogy hát igen, a túlterheltség kimeríti a diákokat, és ez nagyon rossz. Azért be kell vallani, hogy ez nem egy radiális megállapítás, és egyelőre semmit nem látunk abból, hogyan is tervezik például átalakítani a NAT-ot. Ha viszont lesz olyan módosítás, amivel egyet tudunk érteni, akkor azt örömmel fogjuk támogatni, ahogy tettük például az első nyelvvizsga ingyenessé tételénél is, ami a mi korábbi javaslataink között is szerepelt.
„Itt áll majd egy csomó ember, akinek nincs munkája”
magyarnarancs.hu: Van egyébként most olyan kormányzati elképzelés, amit tudtok támogatni? Rövidebb nyári szünet, több kisebb szünet a tanév közben?
KD: Június elején alig lehet kibírni a meleg tantermekben, és vannak olyan iskolák, ahol az ablakokat sem lehet kinyitni. Egy ilyen tanteremben érdemi munkát nem lehet végezni, és ezt nyújtanák még tovább, akár június végéig? Teljesen rossz ötlet!
magyarnarancs.hu: Kötelező gimnáziumi felvételi?
KD: Ezzel még több ember zárnánk ki az oktatásból, nem is értem, hogy tudunk ilyeneken gondolkodni.
magyarnarancs.hu: A szakképzés átalakítása?
KD: Jelenleg borzalmas állapotban van a szakképzés, teljesen átgondolatlanul vezették be a szakmai érettségit is, amit nem lenne szabad kötelezővé tenni. De egyébként is erősen el kell gondolkodni a szakképzés felépítésén, mert jön a gépesítés, a robotosítás. Vannak olyan munkák, amiket most még szakemberekkel csináltatunk, azonban pár éve múlva biztosan gépek fogják végezni. Ha nem változtatunk, nem alkalmazkodunk, itt áll majd egy csomó ember, akinek nincs munkája, mert a robotok elvégzik helyette.
magyarnarancs.hu: Lőterek a suliban?
KD: Ezt az elképzelést nehéz kommentálni, fogalmam sincs, hogyan születhetett meg ez a gondolat, és ki gondolja úgy, hogy erre pénzt kell áldozni. Amikor egyébként az iskolai lőtereket a kormány belengette, a Független Diákparlamentnél elindítottuk a Szívügyed polgári akciót, ami arról szólt, hogy lőterek telepítése helyett inkább elsősegélynyújtást tanítsunk az iskolákban, mert az sokkal fontosabb.
| ||
magyarnarancs.hu: A tüntetéseken többször elhangzott, hogy olyan dolgokat tanítanak nektek, amelyeknek semmi hasznát nem veszitek majd az életben. Ez azt jelenti, hogy a lexikális ismeretek tanítását radikálisan csökkentenétek?
KD: A lexikális tudást nem kell teljesen kitörölni, vannak olyan dolgok, amiket meg kell tanulni. Arra is szükség van az életben, hogy az ember meg tudjon jegyezni egy szöveget, de a mostani rendszer nem erre épül, hanem arra, hogy minél több felesleges ismertet tömjön a diákok fejébe, koncepció nélkül.
magyarnarancs.hu: Mennyivel csökkentenétek a jelenlegi heti óraszámot? Mi lenne az ideális?
KD: Nehéz ezt megmondani, mert attól is függ, hogyan épül fel egy tanóra. A mostani óráknak változniuk kell, mert a jelenlegi 45 perc hosszabb, mint az ideális koncentrációs idő. Az óráknak alapvetően máshogyan kellene kinézniük, sokkal szabadabbak kellene lenniük. Mi egyébként azt mondjuk, a jelenlegi rendszerben az általános iskolában heti 25, míg a középiskolában heti 30 óra az, ami még elviselhető egy fiatal számára.
„És erre valaki elmondja, hogy mi lusták vagyunk?”
magyarnarancs.hu: A tüntetéseket meddig tervezitek folytatni? Ha a kormány mondjuk holnap bejelenti, hogy tárgyal veletek, lemondjátok a következő demonstrációt?
KD: Egy valós tárgyalási lehetőség lenne az, amit eredménynek tekintenénk. Ha annak a tárgyalásnak lenne konstruktív eredménye, és azt tapasztalnánk, hogy valóban meghallgattak minket, akkor szerintem az nagy előrelépés lenne. Ennek egyelőre nincs jele, a miniszterelnök úr sem reagált a vitafelkérésünkre.
magyarnarancs.hu: Azt komolyan gondoltátok?
KD: Abszolút. Nem láttunk rá nagy esélyt, de nem gondoltuk azt, hogy lehetetlen, mert ez egyébként a miniszterelnöknek is lehetőség lett volna, hogy megmutassa, ő szóba áll a diákokkal, és tárgyal velünk.
magyarnarancs.hu: A múlt pénteki tüntetésen Diákvagyok névre keresztelt mozgalom indulását jelentettétek be. Ez mi célt fog szolgálni?
KD: Ez nem politikai párt lesz, hanem egy gyűjtőplatformja az oktatással elégedetlen diákoknak.
magyarnarancs.hu: A Független Diákparlament nem ugyanerről szól?
KD: A Független Diákparlamentbe bárki jöhet, de az alapvetően mégiscsak a 120 képviselő munkájáról szól. A Diákvagyok egy ennél is nyitottabb mozgalom, ami próbálja majd az oktatás ügyét a közbeszédben tartani.
magyarnarancs.hu: Az újabb és újabb tüntetésekkel el lehet valamit érni?
KD: Nyilván nem elég, ha folyamatosan kiállunk, és elmondjuk, hogy ezek a problémák léteznek. Ezt továbbra is tenni fogjuk, nem fogunk elcsüggedni, de azt szeretnénk, ha a március 15-ére bejelentett tüntetés valami plusszal is szolgálna. Ezen egyelőre még dolgozunk.
„Ezt már nem tudják a döntéshozók figyelmen kívül hagyni" – mondják a fiatalok, akik diákok ezreit hívják tüntetni az Országház elé
Úgy látják, eddig senki nem hallgatta meg őket. Most kiállnak az érdekeikért. Még tavaly hívtak életre azt a Facebook-eseményt, amely arra buzdította a diákokat, hogy január 19-én ne menjenek iskolába, így tiltakozva az oktatás problémái ellen. Az esemény híre rohamos sebességgel terjedt a fiatalok között, most ott tartunk, hogy több mint kilencezren jelezték a részvételüket.
magyarnarancs.hu: A két tüntetés után elég sokféle jelzőt aggattak rátok a kormánymédiában: Soros György-közeli fiókcsapat, ellenzéki politikai aktivisták, fiatalok, akik nem akarnak tanulni, inkább számítógépeznének és videojátékoznának. Ezek közül melyik bosszant leginkább?
KD: Amikor azt mondják, hogy lusták vagyunk, és nem akarunk tanulni. Ebben a rendszerben amúgy is borzasztó sok ideje megy el annak a diáknak, aki jó jegyeket akar szerezni, ha ezen felül még demonstrációkat is szervez, szinte minden energiája elmegy. És erre valaki elmondja, hogy mi lusták vagyunk? Akarunk tanulni, és éppen azért dolgozunk, hogy olyat tanulhassunk, amit használni tudunk. Nem értjük, miért nem ismeri fel a kormány, hogy azok az országok fejlődtek igazán a 20. és 21. század során, amelyek befektettek az oktatásba. Finnország és Észtország sem egy hatalmas ország, nincsenek óriási természeti erőforrásaik, mégis a legfejlettebb államok közé tartoznak, mert befektettek az oktatásba.
„Kiközösítik azokat, akik részt vesznek egy-egy demonstráción”
magyarnarancs.hu: A januári tüntetés után az egyik demonstrálónak, a 17 éves Rékasi Zsigmondnak négy rendőr foglalta le a laptopját, miután házkutatást tartottak nála. Bár a házkutatás egy konkrét üggyel kapcsolatos, ő azt mondta, szerinte köze van ahhoz, hogy részt vett a tüntetésen. Hallottatok retorziókról, amelyek diáktüntetőket értek?
KD: Sajnos vannak ilyenek. Volt olyan, akit megkértek, hogy távozzon a diák önkormányzatból, miután részt vett a tüntetésen. Ilyenkor általában arra hivatkoznak, hogy ő nem képviseli a társait. Kecskeméten pedig az fordult elő, hogy az egyik gimnáziumban „felsőbb utasításra” nem tarthatott fórumot a Független Diákparlament. Olyanokat is hallunk, hogy valakit a tüntetés előtt behívatnak az igazgatói irodába, és elmondják neki, hogy nem kellene elmenni, és le kellene szedni a demonstrációt hirdető plakátokat az iskola faláról. Az is előfordul, hogy egyszerűen kiközösítik azokat, akik részt vesznek egy-egy demonstráción, és jelzik nekik, hogy maradjanak inkább csendben, mert ezzel úgysem fognak semmit elérni, viszont maguknak ártanak. Azt érzem, hogy az országba belenevelték ezt a passzivitást, egyre több helyen érzékelni a „ne szólj szám, nem fáj fejem” típusú hozzáállást. Szerencsére még nem tartunk ott, hogy mindenhol a fentiekhez hasonló események történnek, de már az is gond, ha egyetlen iskolában előfordulhat ilyen. És sokszor ezek az ügyek azért nem kerülnek ki a nyilvánosságba, mert az érintett inkább lehajtja a fejét, nem beszél, mivel úgy érzi, hogy csak rosszabbul járna.
magyarnarancs.hu: Azt tapasztalod a környezetedben, hogy a mostani diáktüntetések hatására több fiatal kezd el foglalkozni az oktatás ügyével?
KD: Igen, bár ez nem új élmény, már régebb óta ezt veszem észre. Két éve volt egy olyan élményem, hogy sétáltam a folyosón az iskolában, és nálam fiatalabb diákok maguktól arról kezdtek beszélgetni, hogy miért tart itt a magyar oktatás, mi benne a jó, mi benne a rossz. Egyre több ilyet látunk, egyre többen csatlakoznak hozzánk is. Ez nagyon pozitív fejlemény, mert szerintünk egy jól működő demokratikus államban mindenkinek feladata, hogy az őt érintő kérdésekről tudjon és legyen véleménye. Nem dőlhetünk hátra, és mondhatjuk azt, hogy lesz, ami lesz, minket nem érdekel, mert diákok vagyunk.
magyarnarancs.hu: Mikor fogsz érettségizni?
KD: Jövőre.
magyarnarancs.hu: Tudod már, hol szeretnél továbbtanulni?
KD: Konkrét terveim még nincsenek, vagyis hát alakulnak. Azt tudom, hogy az alapképzést szeretném itthon csinálni, és utána lehet, hogy a mestert valahol külföldön. De nem gondolom, hogy én hosszú távra el akarnék menni Magyarországról, és nagyon örülnék, ha nem lennék erre kényszerítve. Sajnos vannak olyan élmények, amelyek arra ösztönöznek, hogy mégis menjek, de próbálok optimista maradni.
