"Kór- és körkép Magyarországról" - Forman Balázs az EU-források felhasználásáról

Belpol

Magyarország két éve, 2004. május 1-jén csatlakozott az Európai Unióhoz. Hogyan használtuk fel eddig a rendelkezésre álló forrásokat, mely térségek pályáztak jól, és mindezek nyomán nőnek vagy csökkennek az országon belüli területi különbségek? Egyebek között erről kérdeztük Forman Balázs szakértőt, a Corvinus Egyetem oktatóját.
Magyarország két éve, 2004. május 1-jén csatlakozott az Európai Unióhoz. Hogyan használtuk fel eddig a rendelkezésre álló forrásokat, mely térségek pályáztak jól, és mindezek nyomán nőnek vagy csökkennek az országon belüli területi különbségek? Egyebek között erről kérdeztük Forman Balázs szakértőt, a Corvinus Egyetem oktatóját.

Magyar Narancs: Az uniós források lehívásának "betanulására" kiválóan alkalmas volt az előcsatlakozási alapok felhasználása. Hogyan élt e lehetőséggel Magyarország?

Forman Balázs: Három előcsatlakozási alap volt. A legelső a Magyarország és Lengyelország rendszerváltás utáni megsegítésére létrehozott PHARE. A PHARE-pénzek lehívása - bár csak évi kb. 100 millió ecu/euró állt rendelkezésre - óriási nehézségekkel, időbeli csúszásokkal járt. Az ISPA, amely a Kohéziós Alapra szolgálta a felkészülést, és a SAPARD, amely a vidékfejlesztést és részben a mezőgazdaság fejlesztését segítette, 2000-ben indult. Az ISPA Magyarország számára évente 88 millió eurónyi forrás felhasználását tette lehetővé 2000 és 2004 között, felerészben a közlekedésben, felerészben a környezetvédelemben. Ezekből alapvetően kiderültek a projektek tervezésének, kivitelezésének a problémái. A SAPARD a központi közigazgatás szintjén lett a közösségi programok állatorvosi lova. 1999-ben az agrártárca akkori vezetése (Torgyán Józsefék - a szerk.) az egész programot a minisztérium szervezetébe, költségvetésébe akarta beletenni. Az uniónak ez nem volt elfogadható, mert így nem lett volna átlátható a működése. Különálló hivatalt meg a minisztérium vezetése nem akart, mert a saját konkurenciáját látta benne.

MN: 2004. május 1-jén csatlakoztunk az EU-hoz. Az unió futó hétéves pénzügyi ciklusának túlvoltunk már a derekán, hiszen 1999-ben elfogadták a 2000-2006-ra érvényes büdzsét. Mennyi forrás állt rendelkezésre, mennyire volt elfogadható kompromisszum a csatlakozásunk?

FB: A közös költségvetés keretei - amelyek 1999 óta ismertek voltak - függetlenek voltak a csatlakozási dátumtól és az új tagállamok számától. Az legfeljebb csak az új tagállamok saját befizetéseivel nőhetett.

MN: Magyarország számára - a hazai társfinanszírozással együtt - 2004. május 1. és 2006 vége között összesen 1350 milliárd forint fejlesztési és támogatási forrás áll rendelkezésre az öt operatív programra épülő I. Nemzeti Fejlesztési Tervben (NFT). Ez sok vagy kevés?

FB: Az I. Nemzeti Fejlesztési Terv öt operatív programja (op) az Agrár- és Vidékfejlesztési OP (AVOP), a Gazdasági és Versenyképességi OP, a Humánerőforrás-fejlesztési OP, a Környezetvédelmi és Infrastruktúrafejlesztési OP és a Regionális OP. De az első NFT-nek nem részei a Kohéziós Alap által támogatott környezetvédelmi és közlekedési nagyberuházások, amelyek az unióból érkező strukturális támogatások egyharmadát teszik ki. Három év alatt ez öszszesen 3 milliárd euró dotációt jelent. Ha csak a rendszerváltás óta Magyarországra érkezett uniós támogatások évenkénti összegét nézzük, akkor a következő emelkedő tendencia figyelhető meg: 1990 és 1999 között évi mintegy 100 millió, 2000 és 2003 között évi 238 millió, 2004 és 2006 között évi 1 milliárd és végül 2007 és 2013 között várhatóan évi 3,2 milliárd euró érkezik.

MN: A csatlakozás óta eltelt két év elegendő távlat-e, hogy gyorsmérleget készítsünk a rendelkezésre álló fejlesztési és támogatási források felhasználásáról? A kormány azt mondja, a források lekötésével és kifizetésével jól, sőt nagyon jól állunk, az ellenzék pedig azt hangsúlyozza, hogy hazánk 2004-ben "szégyenszemre" nettó befizetője volt a gazdag EU-nak.

FB: A 2004. évi nettó befizetői státus megítélése alapvetően technikai kérdés. Csak a közös költségvetés és a magyar költségvetés közötti transzfereket veszem-e figyelembe, vagy a közös büdzsé és Magyarország egésze közötti kapcsolatokat. Ez utóbbinál ugyanis be kell számítani például azokat a tételeket is, amelyeket magyar kutatóintézetek kapnak európai kutatási programokban való részvételükért. Ha csak az első megközelítésre koncentrálunk, akkor viszont három vitatott nagy tétel van. Az első, hogy Magyarország 2004-ben nem az egész évben volt a közösség tagja, és ebből követ-kezően időarányosan nyolc hónapra fizetett tagdíjat, tehát a befizetéseink ily módon egyharmadával alacsonyabbak voltak, mint 2005-ben vagy 2006-ban. Második jelentős tétel a csak az új tagoknak járó visszatérítés, ami egyre csökkenő mértékben is csak 2006 végéig jár. Ez a két tétel durván 90 milliárd forinttal javítja a közös költségvetéssel szembeni egyenleget. A harmadik tétel a Strukturális Alapok támogatásai. Itt az a kérdés, hogy a közösségi pénzek mikor érkeznek Magyarország területére, nemcsak fizikai, hanem könyvelési értelemben is. A kormányzat képviselői szerint a minden egyes projekt után járó közösségi dotáció a támogatási szerződés aláírása után az államkincstár zárolt számlájára érkezik. Tehát a szerződéssel lekötött pénzek (57 milliárd) Magyarországon vannak. Az ellenzék képviselői szerint viszont csak a pályázóknak kifizetett pénz számít, ami alig több mint 5 milliárd forint. Az igazság kedvéért: ez a pénz a Magyar Államkincstárban van! De ebben az esetben a Magyar Államkincstár nem a magyar államháztartás egyik alrendszereként, hanem az unió kifizető ügynökségeként működik, és amíg az ügynökségen van a pénz, addig jogilag az EU-ban van. Akkor érkezik be Magyarországra, ha a magyar kedvezményezetteknek kifizetik. Ha nem lett volna az új tagoknak járó visszatérítés, vagy nem lett volna 4 hónapnyi tagdíjkedvezmény, akkor egyértelműen nettó befizetők lettünk volna. A visszatérítést éppen azért fogadta el az unió, hogy ne legyünk azok.

MN: Alaptalan volt az a félelem, hogy az ország nem lesz képes elegendő számú pályázatot és projektet produkálni. A felzárkózási kényszerben lévő térségek mennyire tudtak élni a lehetőséggel? Ezeken a helyeken nem csupán az ehhez szükséges tudásipar, hanem a saját erő is kevesebb.

FB: A 2005 végéig az Irányító Hatóságok (IH) által támogatandónak ítélt 12 181 projekt nagyon sok mindent elárul a pályázók színvonaláról, jövőképéről, anyagi helyzetéről, tudásáról, a települések és a kistérségek perspektíváiról, lehetőségeiről, a helyi gazdaság és társadalom szereplőiről. Kiderülnek a Nemzeti Fejlesztési Terv készítésének erősségei és gyengéi. Ez egyben kór- és körkép napjaink Magyarországáról. A következőkben említendő adatok a 2005. december 31-i állapotnak felelnek meg, amikor 90 százalékos volt a források lekötöttsége. A benyújtott 30 330 pályázat 40 százalékát támogatták az irányító hatóságok. Ez az arány Vas megyében volt a legmagasabb - 47 százalék - és Nógrádban a legalacsonyabb, mindössze 30 százalék. Az IH támogatta projektek, illetve a szerződéskötések számában és a lekötött összegekben 2005-ben sikerült behozni a felhalmozott késéseket. 2004 végéig még csak a rendelkezésre álló források 8,77 százaléka volt támogatási szerződéssel lekötve, míg a megítélt segélyek az összes keret 31 százalékát tették ki. 2005 végére a szerződéssel lekötött források aránya már 73 százalékra nőtt, míg az IH-döntések által lefedett összegeké 84-re emelkedett. De itt egy pillanatra álljunk meg! A nyertes pályázatok 54,2 százaléka pályázatonként 10 millió forint alatti támogatást kapott, és az NFT már odaítélt forrásainak mindössze 2,75 (!) százalékát kapták. A legkisebb összegű beadvány 15 ezer forintos volt! Ezek és a gyorsabb ügyintézés miatt az 5 vagy 10 millió forint alatti pályázatokat le kellene választani a Nemzeti Fejlesztési Tervről.

Az összes kifizetés nagysága a 2004-es 0,75 százalékról 2005 végére 18,9-re nőtt. A könnyített előlegfizetések ellenére a már megkötött támogatói szerződésekkel rendelkezők 50,6 százaléka kapott már pénzt közösségi támogatás alapján. De például Békésben ez az arány a 40 százalékot sem érte el. A megítélt összes támogatásnak csak 22,6 százalékát fizették ki, míg Pest megyében ez az arány csak 12,7 százalékos. Itt részben már a nyertes pályázók térfelén van a labda, hiszen csak a projektek előrehaladásával nyújthatják be a számláikat, de az Irányító Hatóságok és a kifizető ügynökségek is lassíthatják a kifizetéseket. A csúszás, akármilyen ok miatt is van, azokat hozza nehéz vagy lehetetlen helyzetbe, akik egyébként haladnának a projektjeikkel.

MN: Az I. Nemzeti Fejlesztési Terv öt operatív programja alapján milyen következtetések vonhatók le a térségekre, a régiókra?

FB: Hazánk 3140 településéből 1738 olyan, amely egy-egy projekt konkrét helyszíne. Ezekben él a lakosság 92 százaléka. Ha kistérségi szinten nézzük ezt a lefedettséget, akkor az egyik végletet Hajdúböszörmény, Hajdúszoboszló, Püspökladány, Szarvas, Szeghalom, Jánoshalma, Kiskunmajsa kistérségei képviselik 100 százalékos lefedettséggel, míg a másikat a szobi kistérség 11,7 százalékos aránnyal és a második legalacsonyabb, három év alatt mindössze 9500 forintos fejenkénti támogatással.

A 12 181 nyertes pályázatot körülbelül 7000 pályázó nyújtotta be. A legnagyobb számban különböző egyetemek, az egyes operatív programok irányító hatóságai, a VÁTI és maga a Nemzeti Fejlesztési Hivatal (NFH). Az NFH 36 pályázatával 5,2 milliárd forintot kapott az NFT-ből. Többet, mint az egy főre jutó legalacsonyabb támogatásban részesülő 10 kistérség (438 ezer lakos) együttvéve! Arányaiban a legtöbbet egy egyéni vállalkozó kaszálta: 5 nyertes projektjével több mint 300 millió forint támogatást kapott.

Konkrét operatív programot említve: az AVOP a területileg legkevésbé koncentrálódó program, 1353 települést érint. A jellemző projektek a következők: egyéni és családi vállalkozások gépvásárlásai 4-5 millió forint értékben; komplex családi farmgazdaságok teljes felszerelése, akár több családtag nevén futó pályázatok révén, 50-100 millió forint értékben; termelőszövetkezetek beruházásai 100-300 millió forint értékben; tárolói kapacitások építése intervenciós készletek és közraktározás céljára; illetve a vidék természeti és kulturális örökségének megőrzése jegyében számos templom felújítása kistelepüléseken. Az AVOP igazi nyertesei jellemzően az alföldi mezővárosok: Hajdúnánás, Hajdúböszörmény, Kiskőrös, Hódmezővásárhely.

MN: Az EU-források felhasználásában egyik térség sokkal jobban szerepel a másiknál. Mit tapasztal a kutató?

FB: Nagy különbségek vannak már a régiók között is, különösen akkor, ha Közép-Magyarországot hasonlítjuk össze a másik 6 régióval, de ez még nagyobb a megyék között. Az igazán megdöbbentő különbségek kistérségi és települési szinten találhatók. Minden megyében találhatunk gazdasági szempontból üres térségeket. Ilyen a Győr melletti téti, a Pest megyei szobi és a Siófoktól délre fekvő tabi kistérség. Ez nemcsak azt mutatja, hogy Magyarország bizonyos területein leépült szinte minden gazdasági tevékenység, hanem azt is, hogy még a legdinamikusabban fejlődő városok sem ké-pesek tágabb környezetüket dinamizálni. Ha kistérségenként az összes pályázat, illetve a 10 000 főre jutó projektek számát nézem, akkor Budapest dinamikája is legfeljebb Budaörs, Dunakeszi, Gödöllő vonaláig terjed.

MN: Érdekes táblázatot mutatott, amely azt a húsz várost rangsorolja, amely eddig a legtöbb brüsszeli pénzt nyerte el és hívta le. A nagyságokat figyelembe véve nem meglepő, hogy Budapest vezet. De mit mutat ezenkívül ez az összevetés?

FB: A sikeresen pályázó városok második sorában a 18 megyeszékhelyből 13-14 van. A megyei jogú városok - Sopron, Nagykanizsa - alapvetően hozzák a tőlük elvárható teljesítményt. A sikeresen pályázó városok közé tartoznak még a budapesti agglomeráció már említett, illetve a Balaton partjának nagyobb városai és Mosonmagyaróvár. Ha megyei szinten nézem, akkor figyelemre méltó Bács-Kiskun, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg pályázati aktivitása. A másik véglet Nógrád, Heves és Jász-Nagykun-Szolnok.

MN: Az Európai Unió új, 2007 és 2013 között érvényes költségvetési ciklusában a Magyarországnak jutó pályázati és támogatási források az eddigekhez képest három és félszer nagyobbak lesznek. A gyorsabb modernizáció növeli vagy csökkenti a különböző térségek közötti olykor megdöbbentően nagy különbségeket?

FB: Magyarországon 2003-ban az egy főre jutó beruházások értéke 273 ezer forint volt. Az átlag mögött óriási volt a megyei értékek szóródása: ez az adat Budapesten 604 ezer, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 84 ezer forint volt. Ehhez képest az első NFT három éve alatt - és akkor nem beszélünk arról, hogy a projektek végső soron nem három, hanem öt év alatt fejeződnek majd be - az egy főre jutó támogatás értéke 57 ezer forint. Ez az adat azt mutatja, hogy az NFT jelenleg a beruházások érté-kének 7 százalékát adja, a Kohéziós Alappal együtt 11 százalékát. 2007-től ez az arány 20 és 30 százalékra változik. Jelenleg az első NFT keretében a kistérségek kétharmadában (5,8 millió lakos) ennél kisebb az egy főre jutó támogatás nagysága. A második NFT sokkal tudatosabb területi koordinációja és forrásallokációja nélkül esély sincsen a regionális különbségek növekedési ütemének megállítására. Még ez sem mentesít minket az alól, hogy a jelenleg elmaradott és leszakadóban lévő térségekbe minél jelentősebb nagyságú külső, akár külföldi magántőkét próbáljunk meg bevonni. De ehhez a befektetői bizalom helyreállítása szükséges, ahhoz pedig egy az euró 2010-es bevezetését célul tűző, radikális, de megvalósítható és meg is valósuló konvergenciaprogram. Most ez a legfontosabb, a II. Nemzeti Fejlesztési Terv csak utána jöhet.

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.