Orbán Viktor elmesélte az ovisoknak, hogy nem szégyen a lopás, ha hasznos

  • narancs.hu
  • 2015. november 7.

Belpol

Felcsúton a miniszterelnök megidézte Rákosi szellemét, és elbüszkélkedett vele, hogy a faluja jobban teljesít, miközben mások nyomorognak.

„Felcsútra ötször annyi focipénz ment, mint egész Vas megyébe” – csodálkozott rá tavaly a magyar valóságra egy Vas megyei regionális lap. Ha pontosak akarunk lenni: 2010 óta összesen már 9,047 milliárdot zsebelt be a felcsúti focialapítvány a tao-pénzekből, ötször annyit, mint a második legeredményesebb Újpest.

Látjátok, gyerekek, így kell megfújni dolgokat

Látjátok, gyerekek, így kell megfújni dolgokat!

Fotók: MTI

Ezek a milliárdok ugyanúgy az adófizetők pénzei, mint az a 11 milliárd, amit – számításaink szerint – Mészáros Lőrinc egyik cége elnyert ebben az évben különböző közbeszerzési pályázatokon. Figyelem: ez csak 2015 első 8 hónapját jelenti, és egyetlen céget. A miniszterelnök gázszerelő barátjának azonban átláthatatlan mennyiségű cége van, amelyek a legkülönbözőbb területeken teljesítenek kiválóan. Csak egy példa: Mészáros cége olyan jó munkaerő, hogy kertészeti tapasztalatok nélkül is ők nyerték el az Alcsúti Arborétum fejlesztésére kiírt tendert. Mind a kettőt. Az arborétum amúgy végső soron annak az alapítványnak a tulajdona, amelynek elnöke Mészáros Lőrinc.

A képlet tehát egyszerű: jön a közpénz, Felcsút szépül, Mészáros Lőrinc gyarapszik.

Ha azt hiszik, Orbán Viktor szégyelli, hogy az ő kedves kis faluja és jó barátja az intézményesült korrupció haszonélvezői, ha azt gondolják, hogy a miniszterelnök nem tudja, hogy mindeközben más falvakban alig lehet élni... De nem is folytatjuk, nyilván mindenki tudja, hogy Orbán Viktor nem szégyelli, ezt sem. Orbán is pontosan tudja, hogy Magyarországon „veszélyeztetett életformának kell tekinteni a falusi életformát”. Kivéve Felcsúton. Nézzék csak, ilyen egyszerű ez:

Az arcpirító beszéd amúgy a felcsúti óvoda fennállásának 60. évfordulóján hangzott el, ahol Orbán Viktor megtekintette az óvodások előadását, és Rákosi Mátyást idéző atyai derűvel élvezte a népszerűséget. Eltelt 60 év, de van, ami nem változott.

false

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.