Volt állami csúcsvezetők elítélése a Sukoró-perben

Tudhatták volna

Belpol

Első fokon letöltendő börtönbüntetésre ítélte a bíróság a Vagyonkezelő két vezető tisztségviselőjét Sukoró-ügyben. A hat éve húzódó eljárást végigkísérik a politikai nyilatkozatok, a friss döntés sem csitította az indulatokat.

Múlt szerdán hirdetett első fokú ítéletet a Szolnoki Törvényszék a Sukoró-ügyként ismertté vált büntetőperben. Sólyomváriné Csendes Mária bíró Tátrai Miklósra, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. volt vezérigazgatójára 4 év, Császy Zsoltra, az MNV korábbi értékesítési igazgatójára 3 év 6 hónap letöltendő börtönbüntetést szabott ki. Tát­rait különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettének kísérletében találta bűnösnek a bíróság, Császy e cselekményben bűnsegédként vett részt, emellett magánokirat-hamisításért is elmarasztalták. Az ítélet szerint a vádlottak 2008-ban áron alul cseréltek el egy állami tulajdonban lévő sukorói területet Joav Blum izraeli-magyar üzletemberrel. Ha a szerződés realizálódik, a magyar államot 1,294 milliárd forintos kár érte volna. A bíróság felmentette a szintén hűtlen kezeléssel vádolt Markó Andreát, a Pénzügyminisztérium volt vagyongazdálkodásért és ágazati fejlesztésekért felelős szakállamtitkárát, valamint F. Zsolt értékbecslőt. Joav Blum ügyvédjét, V. Bálintot pénzbüntetésre ítélték; ő nem a telekcserekor, hanem a sukorói ingatlanokért felajánlott területek megvásárlása során követett el közokirat-hamisítást.

A vádlottak az ítélethirdetés után a per politikai, koncepciós jellegét hangsúlyozták, Tátrai Miklós az ATV Egyenes beszéd című műsorában érzékeltette, hogy az ügyészek megpróbáltak egy Gyurcsány Ferencre nézve terhelő vallomást kicsikarni tőle. Az ügyben egy ideig gyanúsítottként szereplő Gyurcsány szerint az ítélet megmutatja, hogy „az igazságszolgáltatás egy része törvénytelenül, politikai elvárásoknak eleget téve működik”. A Fidesz válaszközleményében felháborítónak nevezte, hogy Gyurcsány „ahogy 2006 őszén a rendőrséget, most a független magyar bíróságot akarja politikailag kézivezérelni”. Az eljárásban Gyurcsány mellett tanúként hallgatták meg Bajnai Gordon, Veres János és Oszkó Péter volt minisztereket, és az egész Sukoró-ügy a Fidesz „elszámoltatási kampányának” vezérhajója volt, de feljelentőként beszállt Schiffer András, az akkor még parlamenten kívüli LMP alapítója is. A tisztánlátást viszont maga az ítélet sem segíti.

Királyok szerencséje

„Luxusszállóival, gyógyfürdőivel, konferencia- és koncertközpontjával, golfpályájával, szórakoztató parkjával és amerikai stílusú megakaszinójával Európa elsődleges rekreációs úti célja lesz” – hirdeti a King’s City projektről a YouTube-on ma is megtalálható prezentációs videó. Az 1,4 mil­liárd eurós tervezett összköltségű projektet egy Ronald S. Lauder és Fred H. Langhammer vezette amerikai befektetőcsoport álmodta meg, a szóba jöhető ingatlanok feltérképezését, megvásárlását és a kormányzati kapcsolatok ápolását a jó helyismerettel rendelkező Joav Blum kettős állampolgárra bízták. Mint az jóval később nyilvánosságra került, a beruházók már 2007 második felében tárgyalásokat kezdeményeztek a kormánnyal, elsőként az akkor önkormányzati és területfejlesztési miniszter Bajnai Gordon fogadta őket. Bajnai elvi támogatásáról biztosította a tőkeerős üzletembereket, majd, mivel a kaszinókoncessziós pályázatok kiírása a Pénzügyminisztérium (PM) feladata volt, oda irányította Blumékat.

A befektetők 2008 februárjában a PM illetékes államtitkáránál, Markó Andreánál érdeklődtek arról, hogy a 2007 folyamán Joav Blum tulajdonába került két al­bert­irsai telken milyen feltételek mellett építhetnének kaszinót. Markó javasolta, hogy induljanak el a közép-magyarországi régióra több mint két hónappal azelőtt ­kiírt koncessziós pályázaton, de a King’s City projektet ez a lehe­tőség valamiért nem érdekelte. Blum a vallomásában tanácsadók és jogászok ellenjavallatát említette, de meglehet, hogy a Hajógyári-szigetre tervezett (szintén meghiúsult) konkurens kaszinóberuházással nem akarták összeszűrni a levet. Mindenesetre a telekcsere mögött machinációt sejtők gyakori érvévé vált, hogy Blum eleve nem Albertirsára tervezte a beruházást, az ottani ingatlanokat csak azért vette meg, hogy később a versenyeztetés elkerülésével, csere útján juthasson a sukorói földekhez. (2007-ben már lehetett tudni, hogy az M4-es autópálya építése miatt az államnak szüksége lesz az albertirsai területekre.) Markó Andrea máshogy emlékszik: mint mondja, a befektetők tőle kifejezetten azt kérték, módosítsanak jogszabályt annak érdekében, hogy a közép-magyarországi régióra még egy koncessziós pályázatot ki lehessen írni. „A PM-ben úgy ítéltük meg, hogy két első kategóriás kaszinót nem bír el a régió, ezért azt mondtam Blum jogi tanácsadójának, ha nem akarnak az első pályázaton indulni, keressenek ingatlant a Balaton vagy a Velencei-tó mellett” – magyarázza lapunknak a volt államtitkár.

A 70 hektáros sukorói állami területet egy helyi földtulajdonos ajánlotta Blum figyelmébe, így a projektvezetők a májusi miniszterelnöki találkozóra már kifejezetten a csere szándékával érkeztek. A 2008. május 21-én, a parlament nándorfehérvári termében lezajlott megbeszélésen Gyurcsány Ferenc Tátrait a csereügylet, Markót az új koncessziós pályázat előkészítésére hívta fel (Sukoró a közép-dunántúli régió része, ott még nem volt kiosztott koncesszió). A következő hónapokban az MNV megvizsgálta a csere jogi lehetőségét, felmérte a kérdéses ingatlanokat, július 30-án pedig aláírták a szerződést Blummal. Az üzletember a két albertirsai telket időközben megtoldotta egy pilisi gyümölcsössel, így összesen 182 hektárnyi területet adott a 70 hektáros sukorói földdarabért. Az MNV által megrendelt értékbecslés a Pest megyei ingatlanokat 787 millió forintra, az állami területet 1 milliárd 84 millió forintra értékelte, a 297 milliós különbözetet Blum befizette a Vagyonkezelőnek. A korabeli sajtóinterpretá­ciókban az előre eltervezett bűnös szándékot volt hivatva bizonyítani, hogy az ügyletbe az utolsó pillanatban bevont pilisi ingatlan tulajdonjogát Blum július 16-án, mindössze két héttel a szerződés alá­írása előtt szerezte meg. Utóbb azonban kiderült, hogy erre a területre korábban, még az első PM-es találkozót megelőzően előszerződést kötött. Ekkor még bízhatott benne, hogy a beruházás Pest megyében valósul meg.

Gyurcsány árnyékában

A Sukoró-bombát a Magyar Nemzet 2008. novemberi és de­cemberi cikkei dobták le, ettől kezdve a King’s City projektet nem csak környezetvédelmi vagy tájképi szempontból ellenezték hangosan, egyre többen vetették fel a büntetőjogi felelősség kérdését is. Kezdetben a csere jogszerűségét vitatták. A sukorói 70 hektár körülbelül 30 százaléka a Nemzeti Földalapba (NFA) tartozott, és az akkor hatályos NFA-törvény főszabályként kétségkívül azt írta elő, hogy az ilyen földeket nyilvános pályázat vagy árverés útján kell eladni. A törvény következő bekezdése azonban kivételeket is megállapított, „vonalas infrastrukturális létesítmények, továbbá közérdekű cél megvalósítása érdekében történő eladás, csere, illetőleg haszonbérbe adás” esetén a Vagyonkezelő eltérhetett a nyilvános pályázattól. Mivel Blum albertirsai és pilisi területeit érintette a tervezett M4-es építkezés (mint vonalas infrastrukturális létesítmény) nyomvonala, az MNV jogi értelmezése szerint teljesültek a pályáztatás mellőzésének feltételei. Az ellentábor azzal válaszolt, hogy az MNV-nek egyrészt nem kellett volna engednie Blum tulajdonszerzését a Pest megyei ingatlanokon (elővásárlási jogával élve állami tulajdonba kellett volna vennie azokat), másrészt ha már ezt elmulasztotta, akkor sem volt jogszerű a csere, mert a tervezett autópálya nyomvonalát – ez az albertirsai és pilisi telkeknek csak töredéke – kisajátítással is megszerezhette volna. Lényegében ez utóbbi érvet ismétli meg az Állami Számvevőszék 2009 augusztusi jelentése is.

A Magyar Nemzet állításaira alapozva a Fejér Megyei Főügyészség még 2008 végén törvényességi vizsgálat alá vonta a telekcserét, és bár büntetőjogi törvénysértést nem állapított meg, a Központi Nyomozó Főügyészség 2009 áprilisában hűtlen kezelés gyanújával elrendelte a nyomozást. A 2009 őszén majd 2010 tavaszán az ügyészség megrendelésére készült kontroll értékbecslések azt találták, hogy az MNV a sukorói szerződésben a saját telkeit több mint 700 millió forinttal alul-, Joav Blum telkeit majd 600 millióval felülbecsülte. Ebből következtetett a vádhatóság arra, hogy amennyiben a „szerződés teljesedésbe megy”, az államot 1,3 milliárdos kár éri. Persze, nem ment teljesedésbe, mivel a nyomozás és a politikai adok-kapok hatására a Bajnai-kormány először vizsgálatot indított, majd utasította az MNV-t, hogy polgári peres eljárásban támadja meg a csereszerződést (ettől függetlenül Oszkó Péter, az új pénzügyminiszter a koncessziós szerződést megkötötte Blumék cégével, azt már a második Orbán-kormány mondta fel). 2009 nyarán a sajtóban megjelent egy hír a több mint egy évvel azelőtti miniszterelnöki találkozóról is, ennek hatására Schiffer András először ismeretlen tettessel, majd konkrétan Gyurcsány Ferenccel szemben feljelentést tett hivatali visszaélés gyanújával.

A főügyészség összevonta a két nyomozást. 2010 augusztusától három és fél hónapig előzetes letartóztatásban tartotta Tátrai Miklóst és Császy Zsoltot, 2011 áprilisában kezdeményezte Gyurcsány Ferenc mentelmi jogának felfüggesztését, amit az Országgyűlés szeptemberben meg is szavazott. A volt miniszterelnökkel szembeni eljárás azonban csak a gyanúsításig jutott: eszerint Gyurcsány a hatáskörével visszaélve arra utasította az MNV-t, hogy a sukorói ingatlant kifejezetten csere útján adja Joav Blum tulajdonába, ezzel juttatva jogosulatlan előnyhöz a vállalkozót. A jogosulatlan előny számszerűsítésére nem került sor, bár azt senki nem tagadta, hogy Blumék szerették volna elkerülni a versenyeztetést, attól féltek ugyanis, hogy rosszhiszemű konkurenseik (akik két másik magyarországi telephelyen készültek kaszinóberuházásra) ellehetetlenítenék projektjüket. Gyurcsány bűnösségét két dokumentum látszott alátámasztani. Egyrészt a miniszterelnöki találkozóról készült emlékeztető, amelyből úgy tűnhetett, hogy formailag utasította Tátrait a cserére, másrészt egy Tátrai által küldött e-mail, melyben a vezérigazgató úgy fogalmaz, hogy „a miniszterelnök rendeli el a csereügyletet”. Az ügyészség mindebből nem látta kétséget kizáróan bizonyítottnak, hogy Gyurcsány befolyásolta az MNV eljárását, sőt az nyert bizonyítást, hogy a Vagyonkezelőnél a befektetők megkeresése nyomán már a miniszterelnöki találkozót megelőzően is vizsgálták a csere lehetőségét. Így a Gyurcsánnyal szembeni nyomozást 2012 júniusában megszüntették. Vádat 2012. július 23-án csak Tátrai, Császy, Markó, F. Zsolt és V. Bálint ellen emeltek.

Első felvonás

„Gyakorlatilag biztosak voltunk benne, hogy mindannyiunkat fel fognak menteni, mert az eljárás során érdemben egyetlen vádpontot sem tudott bizonyítani az ügyészség. Számomra olyan volt az ítélethirdetés, mint amikor lecsap a villám, mellettem agyonüt két embert, és engem csak véletlenül nem talál el” – mondja lapunknak az első fokon felmentett Markó Andrea. Tátrai Miklóst is sikerült elérnünk, bár írásbeli indoklás hiányában csak hozzávetőlegesen tudta megmondani, milyen logika alapján találta bűnösnek a bíróság. „A szóbeli indoklásban néhány olyan elem is elhangzott, amely még az ügyészség vádiratában sem volt megtalálható” – érzékelteti a per furcsaságait Tátrai.

Az biztosnak tűnik, hogy bár a nyomozás és a tárgyalások során vizsgálták a versenyeztetés elmaradását és a csere jogszerűségét is, az ítélet alapját az áron aluli ­értékesítés képezi. A károkozási szándékot az MNV közbeszerzésen kiválasztott értékbecslő cége, a Perfekting Kft., és az ügyészség által kirendelt Treviso Kft. becsléseinek különbségéből 1,294 millió forintban állapította meg a vádhatóság, és ezt az érvelést vette át a bíróság is. „Nem számított, hogy az értékbecslés téves jogszabályi hivatkozást és számszaki hibát tartalmazott, nem számított, hogy ugyanezen cég egy ellenem folyó másik eljárásban, a moszkvai kereskedelmi kirendeltség ügyében visszavonta a szakvéleményét. ­Hiába kértük, a bíróság nem rendelt ki új, független igazságügyi ingatlanszakértőt” – magyarázza Tátrai. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a sukorói telekszerződés ügyében lezajlott polgári perben a bíróság kért új igazságügyi szak­véleményt, amely ugyan némileg eltér a Treviso Kft. számaitól, az ügyészség értékeihez mégis sokkal közelebb áll, mint a Perfekting szerződéskori becsléseihez.

Az ügy általunk megismert irataiból nem derül ki, hogy az ügyészség és a bíróság szerint a Perfekting Kft.-nél pontosan ki és kinek a megbízásából hamisította meg az értékbecslést. F. Zsoltot magánokirat-hamisítás bűnsegédletével vádolták, arra alapozva, hogy mind a Pest megyei, mind a sukorói ingatlanokra talált az ügyészség egy perfektinges munkaanyagot, és az ezeken feltüntetett összeg lényegesen eltért az MNV-hez végül beadott változatokban foglaltaktól. A sukorói állami terület értékét F. Zsolt első verziója 2,14 milliárd forintban állapította meg, míg a hivatalosan leadott értékbecslésben 1,08 milliárd szerepelt (mellesleg a Pest megyei ingatlanok értékét a le­adott értékbecslés a munkaver­zióhoz képest alacsonyabb összegben határozta meg, holott ha az állam megkárosítása lett volna a cél, itt felfelé kellett volna eltérni). F. Zsolt a bíróság előtt bizonyította, hogy a hivatalos értékbecslést nem ő készítette (mivel abban az időpontban szabadságon volt); arról, hogy számításait megváltoztatták, csak a Sukoró-ügy kipattanása után szerzett tudomást. Tátrai és Császy vallomása szerint egyébiránt ésszerű oka is lehetett annak, hogy a sukorói terület értéke pár nap alatta felére csökkent a Perfektingnél: menet közben derült ki ugyanis, hogy a tíz méteres parti sávot le kell választani az ingatlanról, és újabb közművesítési szerződések is felmerültek.

Ha mégis feltételezzük, hogy a Perfekting második értékbecslése hibás, akkor sem világos, Tátrai Miklósnak és Császy Zsoltnak ­miért kellett volna erről tudnia. Az ügyészség érvelése szerint hivatali pozíciójuknál fogva ismer­niük kellett az értékbecslések első verzióját; tudniuk kellett arról, hogy Joav Blum a Pest megyei területeket olcsóbban vette, mint amennyiért a cserébe beszámította; továbbá arról, hogy a sukorói állami terület melletti magánterületek a beszámítási árnál magasabb áron keltek el; és arról is, hogy az MNV Pest megyei igazgatósága az albertirsai és a pilisi földekre a szerződéses értéknél alacsonyabb átlagárat adott meg. Tátraiék szerint ezek az adatok vagy nem álltak rendelkezésükre, vagy nem voltak relevánsak. Például a Pest megyei igazgatóság feljegyzésében az is szerepel, hogy a konkrét ingatlanok értékét független értékbecslőnek kell megállapítania. A szerződésben szereplő telkekről a vádlottak egyetlen másik értékbecslést ismertek a döntés időpontjában, ezt Joav Blum megbízásából az állami tulajdonú Reorg Kft. készítette, és több mint félmilliárddal kedvezőtlenebb volt az MNV számára, mint a perfektinges becslés – ha ez alapján cserélnek földeket, még az állam fizethetett volna Blumnak. Az ítélet logikája szerint az MNV vezetői valószínűleg azzal követték el a hűtlen kezelés kísérletét, hogy az ismeretlen személy által ismeretlen motivációval készített hibás értékbecslés ­hibás voltát felismerték, de belenyugodtak a károkozásba, és a becslésben foglaltaknak megfelelő előterjesztést tettek az MNV döntéshozó szerve, a Vagyontanács elé. „Arra sem hangzott el semmilyen konkrétum a szóbeli indoklásban, hogy milyen törvényt vagy belső szabályzatot szegtünk meg, holott ez a hűtlen kezelés tényállásának elengedhetetlen feltétele. Csupán annyit mondott a bírónő, hogy a befektetők érdekeit a magyar állam érdekei elé helyeztük” – mondja Tátrai.

Az ítélet ellen az ügyészség és a védelem is fellebbezett, Tátraiék mindenképpen új első fokú eljárást szeretnének. A másodfokú bíróság mellett ezt elméletileg az Alkotmánybíróság is elrendelheti, mivel a vádlottak az ügy Szolnokra helyezését támadva a testülethez fordultak. Az AB korábban megsemmisítette a jogszabályt, amely alapján Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal elnöke a Sukoró-ügy tárgyalására a Szolnoki Törvényszéket jelölte ki. Ezért Tátrai és Császy szerint az lenne a törvényes, ha a per a vádemelés helyén, a fővárosban folytatódna. Azaz kezdődne elölről.

Neked ajánljuk