„Hogyan őrizheti meg Lengyelország a helyét Európa szívében?” címmel jelent meg május utolsó hetében a brit The Economist című hetilap vezető cikke, amely egyúttal címlapsztorija is volt a magazinnak. A standokon még Európa-szerte kapható a lap, amikor Varsó az elnökválasztás második fordulójának lázában ég. Amellett, hogy az írás Lengyelország figyelemre méltó gazdasági és katonai felemelkedését tárgyalja, és felhívja a figyelmet azokra a politikai kockázatokra, amelyek veszélyeztethetik ezt a pozíciót, tulajdonképpen afféle biztatással felérő kiállás az ország mellett: veletek vagyunk, szurkolunk nektek, hogy jól döntsetek, mert nagy a tét.
Lengyelország befelé fordulása és a nacionalista politika térnyerése ugyanis alááshatja az ország európai integrációját és befolyását.
A lengyel elnökválasztás vasárnapi második fordulójában két jelölt méri össze erejét: Rafał Trzaskowski, Varsó polgármestere, egyben a kormányzó Polgári Koalíció (KO) jelöltje, valamint Karol Nawrocki, a korábban nyolc évig kományzó Jog és Igazságosság (PiS) párt által támogatott történész. A május 18-i első fordulóban Trzaskowski 31,4 százalékkal végzett az élen, míg Nawrocki 29,5 százalékot szerzett. A verseny rendkívül szoros, a közvélemény-kutatások szerint egyik jelölt sem rendelkezik egyértelmű előnnyel, és a döntés az 5 százalék körüli bizonytalan szavazókon múlhat.
Kevés óriásplakát, sok fa és virág
Ha nem tudnám, milyen fontos eseménye zajlik épp az országnak – és talán túlzás nélkül egész Európának –, akkor ennek nyomait az autóutakon, az utcákon, köztereken alig venném észre. A Podhale régiót keresztülszelve, Krakkót is érintve a Varsóig tartó 4 órás út alatt összesen 7-8 választási plakátot látni. Már a főváros utcáit járva, a következő napokban tudtam meg, törvényi szabályozás áll a mögött, hogy jobbára csak magánlakások erkélyein látni molinókat. A lengyelek kereskedelmi célú hirdetésekkel sem szórják tele az utcát, egyes városok kifejezetten helyi rendeletekkel szabályozzák ezek elhelyezését, a vizuális környezetszennyezést – értve ezalatt a politikai üzeneteket is – minimalizálva ezzel.
Elsőre nem tűnik jelentős kérdésnek mindez, mégis az: mivel az utcákon és tereken nincsen választása a polgároknak, legyen idős vagy fiatal, netán gyerek, hogy mit kénytelen befogadni, ezért ha a közterek semlegesek maradnak ebből a szempontból és a hétköznapi életet szolgálják, akkor élhető marad az ország, és nem mérgezik felesleges indulatok. Persze a kampány nagyon is zajlik Lengyelországban, csak éppen az online térben és a különböző médiumok felületein – csak ezek éppenséggel kikapcsolhatók, ez szabad választás kérdése.
A plakátok hiánya mellett van, ami májusban különösen szembetűnő Varsóban: telis-tele van zölddel, a legzordonabb lakótelepet is óriás hárs- és juharfák szegélyezik, a villamossínek közt virágzó pozsgások, az autóutat repce szegélyezi. Varsó 42 százaléka zöldterület, összesen 82 parkkal rendelkezik. Azért az utcák és parkok sem mentesek a választás zajától, politikai gyűlések zajlanak városszerte. Ahogyan az egyik kávézóban egy férfi mondja: „Ebben az országban szüntelenül demonstrál valaki valamiért.”
Hétköznap, kedd délután tele vannak a kávézók, sörözők, apák törölgetik a fagyit a gyerekeik maszatos szájáról, mások pedig egy fiatal nővel fotózkodnak a Marszalkowskán, Varsó meghatározó sugárútján. Mint kiderül, Klaudia Jachira az, aki épp a Civil Koalíció és a Lengyel Zöldek Pártja képviseletében kampányol a Polgári Koalíció jelöltje, Rafał Trzaskowski mellett. A színésznőből, humoristából lett politikus – aki hat éve a lengyel parlament tagja – azt mondja, hogy a jelen választás tétje, hogy merre tart Lengyelország: Európa felé, vagy keletre, Moszkva, Oroszország irányába.
„Nyolc hosszú és sötét év áll mögöttünk. Sokáig aktivistaként tevékenykedtem, nem voltam párttag. De többet akartam tenni, fűtött a harag, nem tudtam egyetérteni a PiS-féle, katolikus-nacionalista politikával, ezért lettem képviselő. A mi kampányunk középpontjában a biztonság áll, legyen szó a nagyvárosok, a közepes méretű városok vagy akár a kis falvak lakóiról. Biztonság alatt nem csupán az ország biztonságát értjük, hanem az egészséges, jó minőségű élelmiszereket vagy a munkavállalói jogokat is. Sok szó esik a lengyel márkákról, amelyekre büszkék vagyunk, és határozott cél, hogy támogassuk és fejlesszük ezeket a kis, hazai üzemeket” – mondja a képviselő, aki kitért a magyar helyzetre is:
„Mi, lengyelek, sokáig vártunk arra, hogy jobb idők jöjjenek. Hiszem, hogy van remény, és ez lehetséges Magyarországon is.”
A fiatalok szava
Szerda reggel zuhogó esőre, hűvös levegőre ébredt a város, és a nap kérdése, hogy az elnökválasztás első fordulójában a szavazatok 14,8 százalékát megszerző, ezzel a harmadik helyen végzett Slawomir Mentzen kit támogat az állva maradt két jelölt közül – esti nyilatkozatán múlhat a választás végeredménye.
Az Új Remény (Nowa Nadzieja) párt elnöke, valamint a szélsőjobboldali Konföderáció (Konfederacja) szövetség egyik vezetőjének politikai nézetei euroszkeptikusak, ellenzi az abortuszt, támogatja a fegyvertartás liberalizálását és elutasítja az EU zöld megállapodását. A második forduló előtt Trzaskowski és Nawrocki is igyekezett elnyerni támogatását, Mentzen viszont nyolcpontos nyilatkozatot terjesztett elő, amely többek között az euró bevezetésének elutasítását, az EU hatáskörbővítésének megakadályozását és Ukrajna NATO-tagságának ellenzését tartalmazta. Nawrocki aláírta a nyilatkozatot, Trzaskowski csak néhány pontjával értett egyet.
A közösségi médiában, különösen a TikTokon rendkívül népszerű, videóival több milliós nézettséget elérő Mentzen új irányt szabott a lengyel politikai kommunikációnak. Hogy ez mit is jelent, azt a legbefolyásosabb lengyel napilap, a konzervatív Rzeczpospolita a napokban megjelent egyik cikkében fejtette ki. A választási adatok szerint ha a harminc év alatti lengyeleken – 72 százalékuk járult az urnákhoz két hete – múlt volna a választás, akkor nem Nawrocki és Trzaskowski, hanem a két másik jelölt jutott volna be a második fordulóba, azaz Mentzen is. A fiataloknak így az első fordulóban általuk elutasított jelöltek közül kellene választania, és bárki lesz is az új elnök, a feladata egy olyan Lengyelország megteremtése lesz, melyben a fiatalok otthon érzik magukat – szól a kommentár.
Estére aztán elállt az eső és kiderült, Mentzen nem támogatja nyíltan egyik jelöltet sem, ezzel tovább fokozva az izgalmakat.
Hogy nagyok a várakozások és mindenkit erősen foglalkoztat, mi lesz vasárnap, az egyértelműen kiderül a beszélgetésekből. Gregorz az egyik legnagyobb lengyel pénzintézetnek, a Pekao Banknak dolgozik gazdasági elemzőként, egy kocsmában, egy sör mellett beszélgetünk vele. A belarusz határ vidékéről származik, és biztos benne, hogy a szülei Nawrockira fognak szavazni. Nem azért, mert különösebben egyetértenének azzal, hogy a megkérdőjelezhető múltú jelölt alkalmas volna az elnöki tisztségre – sokkal inkább azért, mert a liberálisnak tartott jelölt ellen akarnak voksolni.
A Visztula túlpartján, a Praga negyedben ebédelve, fiatal pincérfiú szolgál ki. Elsőéves egyetemista, tanulás mellett dolgozik. Arra a kérdésre, hogy mit vár a választásoktól, röviden válaszol: ő arra szavaz, aki szerinte a kisebb kockázatot jelenti az ország biztonsága szempontjából, ezt ő Trzaskowskitól reméli.
Az élet fontos és őszinte színtere a piac. A budapesti Bosnyák térihez hasonló Bazar Szembekán a hétvégi forgatagban minden epertől piroslik, a virágosok bazsarózsát árulnak. Az 1945 óta működő pékség előtt a kislányával sorban álló anyát kérdezem arról, mit gondol, drága-e az eper az idén, és mit vár az elnökválasztástól. Hallva a beszélgetést önként csatlakozik és mondja el véleményét az információbiztonsági szakemberként dolgozó Tomasz is. Nem nevezi meg, kire szavaz majd és melyik oldalhoz húz a szíve, másképp válaszol a kérdésre: „Büszke vagyok arra, ahova Lengyelország mostanra jutott. Nem a kormányra, hanem magunkra, lengyelekre vagyok büszke, arra, ahol tartunk, arra, amilyen gazdagságot építettünk.” A végszóra sorra kerül a pékségben, búcsút intek neki, de nem hagy nyugodni az eper ára.
Nemcsak a piacokon, de az utcákon is mindenhol eperárusokba botlom. Osztok és szorzok, kilója 13-16 zloty, az forintban pont százzal szorzandó, vagyis 1300-1600 forint. Az anyuka a kislánnyal meg azt mondta, most elég sokba kerül az eper, hideg tavaszunk volt. Pár óra és indulok haza, Magyarországra, ahol 4000 forint az eper kilója, úgyhogy inkább innen, Lemgyelországból viszek egy kosárkával. Este majd megeszem, és addigra kiderül, mire jutottak a lengyelek.
