Hatályon kívül helyezte a Kúria a Szegedi Törvényszék egyik jogerős ítéletét, amely a Szegeden épülő kínai elektromosautó-gyár számára kisajátított földek ügyében született. Az a határozat két földtulajdonos számára némileg kedvező eredményt hozott, a legfőbb bírói szerv azonban új eljárásra utasította a bíróságot. A végzés abban a perben született, amelyről korábban lapunk is beszámolt:
Tavaly november 6-án a Szegedi Törvényszék Szabó László vezette tanácsa délelőtt félóránként tárgyalt kisajátítási ügyeket. Az elsőrendű alperes minden esetben a lebonyolító hatóság, a Csongrád-Csanád Vármegyei Kormányhivatal volt, a másodrendű alperes a szegedi önkormányzat. Több esetben is a bíró rögzítette az adatokat, és bejelentette, a tárgyalást elhalasztja. A földtulajdonosok – akik hallgatóságként egymás tárgyalásaira is beültek –, és ügyvédeik két tárgyalás között akkor arról is beszélgettek, hogy a törvényszék, amely több mint hetven ilyen pert tárgyalt akkortájt a BYD építési területével kapcsolatban, talán arra vár, egy ilyen ügyben hozzon határozatot a Kúria, és akkor azt majd figyelembe lehet venni precedensként.
Közben a gyár építői teljesen biztosak voltak már a dolgukban, ezt az is mutatja, hogy bár az egyik terület – erről szól nagyrészt említett cikkünk – még vita tárgya volt, valakik már elkezdték kivágni rajta a fákat.
A november 6-án fél egyre kiírt ügyben a bíró nem halasztott, hanem érdemi tárgyalást tartott. Két földbirtok szerepelt a perben, tulajdonosaik vitatták a kisajátítási eljárásban a területüket beárazó Conzus Agro cég szakvéleményének állítását. A bíróság új szakértőt bízott meg, aki magasabb áron értékelte a földeket. A felperesek – bár korábban ennél többet szerettek volna kapni – ezt az árat elfogadták. A bíróság pedig megváltoztatta a kormányhivatal határozatát, kimondva, hogy az elsőrendű felperest összesen 743 ezer forint kártalanítás illeti meg, így még kapnia kell 319 ezret. A másodrendű felperes kisajátított ingatlana pedig 3 millió 386 ezer forintot ér, így jár még neki 1 millió 481 ezer forint. A tárgyaláson elhangzott, a felperesek a keresetükben kért összeg 25 százalékát nyerték meg. A bíró azt is megállapította, hogy a kormányhivatal értékbecslője által korábban megállapított összeget a tulajdonosok „alappal tekintették aggályosnak”, mert nem megfelelő összehasonlítási adatokon nyugodott, ezért is rendelt ki a bíróság új ingatlanforgalmi szakértőt.
A két alperes, a kormányhivatal és a szegedi önkormányzat fordult felülvizsgálati kérelemmel a Kúriához, többek közt azzal az érvvel, hogy a bíróságnak nem lett volna lehetősége a tényállást vizsgálnia. A Kúria pedig, mint kiderült, ugyanígy gondolja. Az ítéletet hatályon kívül helyező végzésében kimondja, a Szegedi Törvényszéknek új eljárást kell lefolytatnia.
A Kúria hivatkozik az Alaptörvény 28. cikkére, és arra, hogy „a figyelembe veendő jogalkotói indokolás szerint a közigazgatási perben a bizonyítás szabályozása különösen jelentős annak érdekében, hogy a bírósági eljárás ne váljon másod-, illetve harmadfokú közigazgatási eljárássá, és a tényállás tisztázásának helyszíne a megelőző eljárás legyen. A közigazgatási per nem újabb hatósági ügyintézési szint, ezért a közigazgatási szerv által a megelőző eljárásban elfogadott tényállás tekintetében csak korlátozottan van helye új bizonyítékokra hivatkozásnak. A megtámadási perek esetében a feleknek a közigazgatási eljárás során kell mindent megtenniük annak érdekében, hogy a tényállást teljes mértékben tisztázzásra kerüljön, különben a bírósági eljárás parttalan és igen hosszadalmas jogvitává válik.”
A Kúria nyomatékosítja, hogy „a megelőző eljárásban kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleménye a bíróság által kirendelt szakértő szakvéleményének minősül. A perben ugyanazon szakkérdés tárgyában szakértőként elsősorban a megelőző eljárásban kirendelt igazságügyi szakértő alkalmazandó”.
Az is kiderül az indoklásból, hogy az iratok szerint az adott kisajátítási eljárásban alkalmazott szakértő szakvéleményével nem az volt a gond, hogy „a helyességéhez fűződött nyomatékos kétség”, hanem az, hogy készítője „csak jogszabály által kizárt adatok alapján adott szakvéleményt,
másképp fogalmazva egyetlen jogszerűen felhasználható adatot sem értékelt”.
Ebből a Kúria szerint az következik, hogy a kisajátítási eljárásban tisztázatlan maradt a tényállás egy lényeges eleme. Ezt pedig a bíróságnak nem új szakértő kirendelésével kellett volna orvosolnia, hanem úgy, hogy megsemmisíti a kormányhivatal határozatát.
A megismételt eljárásban tehát a Szegedi Törvényszéknek a Kúria szerint „le kell vonnia annak jogkövetkezményét, hogy az I. rendű alperes az eljárásában érdemi értékelésre alkalmatlan szekértői véleményt szerzett be”.
A Balogh Zsolt kúriai tanácselnök és Kiss Árpád Lajos, Hajas Barnabás, Bögös Fruzsina és Kalas Tibor alkotta tanács a döntés elvi tartalmának ismertetésénél még egyszer nyomatékosítja, hogy „a hatósági határozat alapjául szolgáló tényállás megállapításának terepe a közigazgatási hatósági eljárás. A bíróság nem állapíthatja meg a tényállást a hatóság helyett, a szükséges bizonyítási eljárást nem helyettesítheti a saját eljárásában lefolytatott bizonyítással, nem folytathatja le a teljes szakértői bizonyítást a hatóság helyett. A közigazgatási perben nincs lehetőség a csak jogszabály által kizárt adatokon alapuló szakvélemény lecserélésére.”
Az ítélet első pillantásra nem egyértelműen rossz a földtulajdonosok számára. Ám lehet tudni, hogy a törvényszék más ügyben is hajlott arra, hogy új szakértőt kérjen fel a helyzet tisztázása érdekében. Most viszont – meglehet, a kúriai határozat hatására – megkérdezte a felpereseket, még mindig fenntartják-e, hogy új szakértőre van szükség.
„Arról van szó, hogy
az állam elveszi a magánemberek tulajdonát, és szintén az állam megállapítja, hogy az ilyen eljárásokat nem szabad hosszan elhúzni, ami elég rossz emlékű hozzáállás,
és kiveszi a bíróság kezéből a lehetőséget, hogy érdemben, új szempontok alapján vizsgálja a vitás ügyet” – mondja egy jogász forrásunk. – „Amikor mi tárgyaltunk a kisajátítási eljárás során a kormányhivatallal, két frissen végzett fiatal jogász képviselte a hivatalt, érdemben nem szóltak hozzá a tárgyaláshoz. Ott ült a szakértő, neki elmondtuk az érveinket, és ő is csak annyit mondott, fenntartja a szakvéleményének állításait. Ezek az eljárások futószalagon zajlottak, a tulajdonosnak eleve alig volt mozgástere az érdekeinek érvényesítésére. Ez a mozgástér szűkül most tovább. Az összes ügyben ugyanaz a szakértő jár el, nem valószínű, hogy érdemben változtatna a véleményén, ha a bíróság esetleg megsemmisíti a kormányhivatali határozatot és új eljárást kezdeményez egy ügyben.”
