Rejtett kamerával ellenőrizték a sofőröket a BKV-nál

  • Zsidai Péter
  • 2020.02.25 13:02

Belpol

Jogalap és a megfigyeltek megfelelő tájékoztatása nélkül készítettek rejtett kép- és hangfelvételeket a BKK ellenőrei a BKV dolgozóiról – állapította meg az adatvédelmi hatóság.

A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnál (NAIH) két évvel ezelőtt tett bejelentést a BKV egyik érdekvédelmi szervezete, a Városi Tömegközlekedési Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége. A VTDSZSZ elnöke, Gulyás Attila szerint a BKK – a BKV szolgáltatásainak megrendelője –, megfelelő tájékoztatás nélkül készített kép és- hangfelvételeket a BKV munkavállalóiról.

Több BKV-dolgozót ezek alapján büntettek meg. A NAIH nem siette el ugyan a 2018-as beadványról szóló határozat közzétételét, ám a VTDSZSZ-nek megérte várni, mert az „ítélet” alapjaiban cincálta szét és utasította el a BKK, illetve a BKV érveit.

Rajtakapni a sofőröket

A hatóság legerősebb megállapítása szerint a BKK jogalap nélkül végezte a kamerás adatgyűjtést a BKV dolgozói körében. A BKK azzal védte magát, hogy a videófelvételekre a kötbérigényes esetek bizonyítása miatt volt szüksége. Így tudják igazolni, ha valamelyik sofőr elmulasztotta az utasokat a hangosbemondón keresztül tájékoztatni, vagy fülhallgatóval zenét hallgatott vezetés közben, netán túllépte a megengedett sebességhatárt.

Képünk illusztráció

Képünk illusztráció

 

A NAIH határozatában nem vitatta el a BKK-tól a jogot, hogy ellenőrzéseket végezzen a BKV-nál azzal kapcsolatban, hogy betartják-e az alkalmazottak a belső szabályokat vagy a törvényeket, de a hatóság szerint ezt az ellenőröknek személyesen és nem rejtett kamerás felvételekkel kell végezni. Egyébként azt, hogy készültek ilyen felvételek, azt az BKV az eljárás során maga is beismerte.

Jogalap nélkül

A NAIH azokban az esetben tekintett volna el az úgynevezett adatminimalizálási kényszer alkalmazásától, amelyek során a BKK igazolta volna, hogy a bizonyítást csak a kézikamerák használatával tudta megtenni. Ám ilyesmivel a BKK nem rukkolt elő.

A NAIH megvizsgálta a személyszállításról szólót törvényt és a fővárosi önkormányzat rendeletét, amely a BKK-t kötelezi a BKV szolgáltatásainak ellenőrzésére, s amely felhatalmazza a közlekedési központot nyílt, nagyon indokolt esetben akár rejtett eszközök bevetésére. De Péterfalvi Attila, a hatóság elnöke szerint a BKK megfigyelési gyakorlata se az alkotmányossági sem a törvényi feltételeknek nem feleltek meg.

A NAIH a dolgozók tájékoztatását sem találta megfelelőnek. Bár nem vitatta, hogy a BKV tájékoztatta szabályzatáról munkavállalóit, beleértve azt is, hogy a BKK ellenőrei kézikamerával is megfigyelik majd őket, ám a hatóság szerint nem egyértelmű, hogy tényleg minden részletről tudtak-e a dolgozók. Mert állítólag szóban tájékoztatták őket, hogy lesz ilyen megfigyelés, ám ez nem elégséges, ráadásul nem is biztos, hogy a BKV dolgozói ebből a tájékoztatásból rögtön meg is értették, mi készül.

"50-es évek"

A NAIH a BKV-t és a BKK-t is elmarasztalta e tekintetben. A BKV kapta az enyhébb negatív minősítést ("nem nyújtott megfelelő tájékoztatást”), a BKK az erősebbet ("a nyilatkozatok alapján a Hatóság megállapítja, hogy a BKK semmilyen módon nem tájékoztatta az érintetteket az adatkezelésről és annak körülményeiről, megsértve ezzel az Infotörvény 20 § 2. bekezdését").

A NAIH felszólította a BKK-t és a BKV-t, szüntesse meg a munkavállalók jogait sértő gyakorlatot. Amennyiben a BKV és a BKK harminc napon belül nem vitatja a NAIH megállapításait, az elmarasztaló határozat március második felében hatályba lép, és azonnali intézkedésre kötelezi a két céget. Ha ezt követően a BKK és a BKV nem hajtja végre NAIH utasításait, a hatóság további intézkedéseket fog tenni.

A VTDSZSZ elnöke megkeresésünkre közölte, nem vitatja az ellenőrzés szükségességét, de annak módszereit igen: azt mondta, a BKK által követett gyakorlat az 1950-es évekre emlékezteti. „Szükségesnek tartom a két cég között megkötött szerződés módosítását az ellenőrzések módszerének megváltoztatása érdekében” – fogalmazott Gulyás Attila a Narancs.hu-nak.

Neked ajánljuk

Szécsi Noémi: Nem és nem

  • Szécsi Noémi

Erős szíve legyen annak, aki kicsavarja az olvasó tömegek kezéből a Jókaijukat. Ez egy szent kötelék, elszakíthatatlan.

Gépre kötve

Magyar közéleti influenszer nem robbantott nagyobbat az elmúlt időszakban, mint Gulyás Márton a Partizán elindításával. De itt rögtön tisztáznunk kellene, hogy mi is pontosan az a felület, ahol a Partizán működik.

Határkeresők

Leszbikus anyák, bocsánatot kérő gyilkosok, a mennyországba beszívva-bemargaritázva igyekvő floridai nyugdíjasok. Megnéztünk pár filmet az idei BIDF programjából.

A sötétség oldalvizein

  • Bacsadi Zsófia

Sokáig úgy tűnhetett, hogy a holokauszt marad a zsidókról zsidók által mesélt történetek sarokköve, a meghatározó trauma, amely évtizedek múltán is formálja az elbeszélést és a népirtás után született generációk identitását.

Lawrence Ferlinghetti (1919–2021)

  • Kálmán C. György

Nyilván vannak néhányan, szerencsések, akik személyesen is ismerték, magyarok is. Biztosan csupa jó emlékük van róla, azt hiszem, hogy szívélyes, kedves, kedélyes vendéglátó lehetett.

„Dúdolok neki Prokofjevet”

  • Soós Tamás

Játszik az agyafúrtan rockos Óriásban és az írókat könnyűzenészekkel összehozó Rájátszásban, de az elmúlt években szólóban találkozhattunk vele. Apaságról, Háy-versekről és a február végén megjelent második szerzői lemezéről beszélgettünk.

„Nem volt terv”

Huszonkét éves korában hagyta el az országot, jelenleg Thai­földön van a műterme. Minden munkája – bár a formák, a színek és olykor a médium is változnak – az ember, az emberség helyét keresi a szűk és a tágabb környezetben. Művészetről és hazáról beszélgettünk Messengeren, egy kalandos életút történeteinek a keretében.

Iskolajáték

A nálunk még kevéssé ismert amerikai író-költő regénye számos elismerést kapott, mérték­adó irodalmi fórumok szavazták be az év legjobb könyvei közé, Pulitzer-díjra is jelölték.

„Mint egy Molotov-koktél”

Nemrég magyarul is megjelent harmadik regénye, Az iskola Topekában lelkes fogadtatásra talált Amerikában. A New Yorkban élő íróval a város jövőjéről, a Trump-korszak gyökereiről és a költőket érő kínos kérdésekről is beszélgettünk.