Magyar Narancs: Mit vizsgált az ügyészség, és mennyiben volt érintett az Ökotárs?
Móra Veronika: Tavaly, amikor megjelent a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) úgynevezett jelentése, abban azt írták, hogy egyes szervezeteknél úgy találták, hogy azok nem jogszerűek, vagy működésük nem felel meg a jogszabályoknak. Ezeket továbbította az ügyészségnek, hogy az folytasson le törvényességi ellenőrzéseket. Ez nem büntetőügyi eljárás, itt az ügyészség nem közvádlóként lépett fel – a törvényességi ellenőrzés adminisztratív eljárás. Az érintett szervezetek a Norvég Civil Támogatási Alap támogatott szervezetei, tehát nem a lebonyolító alapítványokkal (az Ökotárssal, az Autonómia Alapítvánnyal, a DemNettel vagy a Kárpátok Alapítvánnyal – C. D.), hanem a támogatásban részesülőkkel szemben folyt ez az eljárás. Az elmúlt napokban az ügyészség közzétett egy nyilatkozatot, amelyben öt szervezetről beszélt: eszerint ennél az öt szervezetnél nem találtak érdemi jogsértést, és lezárták a vizsgálatot. Erre a Kehi kiadott egy másik nyilatkozatot, amelyben arról beszélt, hogy hét szervezetnél volt ügyészségi vizsgálat. Hogy mi az igazság, azt pontosan nem tudhatjuk, mert mi is csak a sajtóból értesülünk ezekről a dolgokról, de annyi biztos, hogy támogatott szervezetekről van szó, nem pedig az Ökotársról és konzorciumi partnereiről. Egyébként a Miniszterelnökség pontosságát az is nagyon jól mutatja, hogy folyamatosan háromtagú lebonyolító konzorciumról beszélnek, holott az négytagú.
MN: Az érintett szervezeteket – az ötöt vagy hetet – tájékoztatták?
| ||
MV: Mi öt szervezetről tudunk, és ők kaptak értesítést arról, hogy az ügyészség anno megkezdte ezt a vizsgálatot. Volt olyan, amelynél például adminisztrációs hibát találtak, egészen pontosan azt, hogy a 2013-as beszámolóját elfelejtette kirakni a honlapjára. Ezért kaptak is egy jelzést, hogy ezt legyenek szívesek pótolni. Ilyenekről tudunk. A Kehi még arról beszél, hogy a hét szervezet közül három megszűnt vagy a megszűnését kezdeményezték. Ezek olyan szervezetek voltak, amelyek még az előző norvég támogatási ciklusban, 2008-ban kaptak támogatást egy vagy két évre. Akkor azokat a projekteket végre is hajtották, el is számoltak, de hogy aztán az azóta eltelt négy-öt évben mi történt velük… Igen, sajnos szűnnek meg szervezetek, nem olyan könnyű manapság a civilek élete. Nyilván, ha megszűnő, a gyakorlatban nem működő szervezeteket értesített az ügyészség a vizsgálatról, nem biztos, hogy az információ hozzánk visszajutott, hiszen egy nem működő szervezetnek nem az lesz az első dolga, hogy hozzánk szaladgáljon.
MN: Mi a helyzet most az Ökotárssal?
MV: Az Ökotárs ellen semmilyen eljárás nem folyik, pontosabban egy, de azt mi kezdeményeztük az adószám felfüggesztése miatt. Még tavalyra nyúlik vissza ez az ügy, amelyben a Kehi felszólítására a NAV felfüggesztette mind a négy lebonyolító alapítvány adószámát, amely kezdeményezés egyébként a Kehivel való együtt nem működés miatti szankció volt. Ezt a döntést megtámadtuk, éppen ezért az adószám felfüggesztése soha nem lépett hatályba, az alapítványoknak érvényes adószámuk van, teljesen üzemszerűen működnek. Idén év elején vittük bíróságra az ügyet, mind a négyen. Ez most ott tart, hogy a bíró az Alkotmánybírósághoz fordult, mivel osztotta azon álláspontunkat, miszerint alkotmányellenes vagy legalábbis alkotmányosan aggályos, hogy a Kehi eljárása, határozata ellen nincs semmilyen jogorvoslati lehetőség. Most arra várunk, hogy döntsön az Alkotmánybíróság – a bíró konkrétan a Kehire vonatkozó kormányrendelet megsemmisítését kérte.
MN: Azt is kimondta januárban a bíróság, hogy az őszi, az Ökotársnál folytatott házkutatás törvénytelen volt.
MV: Igen, de ez megint egy másik vonal. Tavaly indított a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) nyomozást ismeretlen tettes ellen, ennek keretében zajlott le a tavaly szeptember 8-ai házkutatás, ami ellen panasszal éltünk; erről mondta ki a bíróság, hogy az törvénysértő volt. Azóta megint csak sajtóértesülésekből tudjuk, hogy az ismeretlen tettes ellen zajló nyomozást – amelyben nekünk nem volt semmilyen pozíciónk, nem voltunk senkik abban a folyamatban – valamikor decemberben az NNI átadta a NAV Bűnügyi Igazgatóságának. Azóta időnként olvashatjuk, hogy meg-meghosszabbítják a nyomozás határidejét, a legújabb most éppen július közepe. De azt tudjuk, hogy velünk kapcsolatban semmilyen nyomozati cselekmény nem történt tavaly szeptember 8-a óta, vagyis senkit nem hívtak be tanúnak, senkit nem gyanúsítottak meg, gyakorlatilag nem történt semmi.
MN: Van még olyan ügy, ami ezekhez hasonló módon érinti a szervezetet?
MV: Közvetetten az érint bennünket, hogy a Kehi nemcsak az ügyészségnél tett feljelentéseket a támogatott szervezetek ügyében, hanem az adóhatóságnál is. Hét támogatott szervezet ellen január–február óta adóvizsgálat folyik, ezekben 2012-ig visszamenőleg e szervezetek beszállítóit is vizsgálják. Eddig egyetlen szervezet esetében sem született határozat, nem találtak semmit, ami miatt elmarasztalhatók lennének.
MN: Az Ökotárs ellen nem folyik már eljárás. Abbamaradt a vegzálás?
MV: Zajlanak a támogatott szervezetek elleni ügyek, illetve a kormányzati kommunikáció is időről időre bedobja, hogy ilyen-olyan külföldi érdekeket szolgálnak ezek a szervezetek. Ezzel együtt az Ökotárs és a Norvég Civil Támogatási Alap teljesen üzemszerűen működik: februárban meghoztuk az utolsó pályázati kiírás támogatási döntését, mintegy 130 újabb szervezet projektjét részesítettük támogatásban, ezekkel megkötöttük a szerződéseket, folyósítottuk az előlegeket, és a korábban támogatott projektekkel együtt több mint 400 civil projekt zajlik vagy zárult le, míg a projektek jelentős része 2016 áprilisáig tart, az a végső, záró határidő. Jelenleg – mint lebonyolító alapítványok – e projektek végrehajtását, beszámolását ellenőrizzük és követjük nyomon, illetve igyekszünk népszerűsíteni e szervezetek munkáját. Ezt szolgálta például a június végi Norvégminta fesztivál, amelyen körülbelül 80 támogatott szervezet képviseltette magát.
MN: Mennyire egyszerű ma a civil szervezetek népszerűsítése?
MV: Egyrészt úgy látom, hogy a vegzálásnak voltak pozitív hozadékai is, amennyiben ezek előhozták a civil szervezetekből az önvédelmi reflexeket, és ráébredtek az összefogás szükségességére – amire egyébként már korábban is szükség lett volna. Ez elvezetett ahhoz a felismeréshez, hogy egységben az erő, és összehangoltan, közösen kell fellépni. Ahhoz, hogy ez rutinszerű legyen vagy általánossá váljon, még hosszú út vár az érintettekre. Ebben is, mint minden másban, a társadalom megosztott: vannak, akik szurkolnak nekünk, míg vannak ellendrukkerek is. Amit még látni lehet, hogy a kormányzati kommunikációban nagyon erősen jelen van a megosztásra törekvés: vannak a jó civilek, akik a kormány barátai, vagy azok, amelyek megmaradnak a teljesen apolitikus, hagyományos jótékonysági területeken; és vannak a rosszak, akik fölszólalnak, hallatják a hangjukat. Nagyon erősen oda kell figyelni arra, hogy a civilek ne dőljenek be ennek, ne hagyják, hogy éket verjen közéjük ez a fajta kommunikáció, főleg azért, mert elindult egyfajta koalíció kialakítása. A másik, amit látunk, elsősorban vidéken, hogy ahol a személyi összefonódások, az önkormányzati függés nagyon erős, ott bizony stigmaként jelenhet meg a norvégos támogatás. Például az önkormányzat nem akar tovább együttműködni egy szervezettel. Olyanról is hallottunk, hogy közös rendezvényt szerveznek, de kérik, hogy a meghívóra ne kerüljön rá a norvégos logó, mert az kellemetlen. Megint az a probléma, hogy a sokkal gyengébb vidéki szervezeteket sújthatja leginkább ez az egész.
MN: Milyen perspektívát lát mindezek után?
MV: Ez a mostani ügy a civil szektor sok gyengeségére rávilágított. Nyilván a szervezeteken és a bennük dolgozó embereken (is) múlik, hogy mindezekre hogyan tudnak reagálni. Ezt persze nem mi fogjuk irányítani, nem mi fogjuk összehangolni. Mi is a hosszabb távú elképzeléseinken, a stratégiánkon dolgozunk jelen pillanatban, azért, hogy lássuk, hogyan tudjuk ezt a civil szektort fejlesztő, támogató funkciót ellátni a norvég program lezárulta után is.
MN: Miben gondolkodnak?
MV: Erről azért nem tudok még beszélni, mert jelen pillanatban ködösek az elképzeléseink. Van másfél évünk arra, hogy ezt kitaláljuk, de azt gondoljuk – és ebbe az irányba tettük meg az első lépéseket –, hogy ha az Európai Unió valóban aggódik a demokratikus értékek érvényesülése miatt, és elismeri a civilek erőfeszítéseit, akkor fokozottabban kellene támogató funkcióban megjelennie. És nemcsak olyan módon, hogy bizonyos feladatokat, funkciókat „kiszerződtetnek” – mert az uniós támogatások többsége ilyen –, hanem magukat a civileket kellene erősebb támogatásban részesíteni, hogy a társadalmi kontroll, a watchdog funkció jobban érvényesülhessen. De azt is gondoljuk, hogy maga a Norvég Civil Támogatási Alap nagyon jó gyakorlat vagy példa lehet arra, hogyan érdemes ezt csinálni. Ez hosszú folyamat, de el kell kezdeni. Éppen ezért a Norvégminta fesztivált összekötöttük egy nemzetközi konferenciával, amelyen 12 országból vettek részt a hasonló EGT- (Európai Gazdasági Térség) és norvégalap-lebonyolítók, akikkel közösen nyilatkozattervezetet készítettünk; ez éppen arról szól, hogy miért gondoljuk, hogy az Európai Uniónak nagyobb részt kell vállalnia a civilek támogatásában, és ezt hogyan, milyen úton lehetne hatékonyan, civil- és felhasználóbarát módon megvalósítani. Ez az első lépés.
MN: Most, hogy bizonyos eljárások végére pont került, miképpen lehet a civileket – köztük akár az Ökotársat –, mondjuk úgy, kárpótolni? Szükséges valamiféle bocsánatkérés, ha lezárulnak a szóban forgó ügyek? Igényt tartanak ilyesmire? Számítana mindezek után?
MV: Szerintem nem számít. Az számítana, ha a magyar kormány is felismerné, hogy azok a civil szervezetek, amelyek bírálják a kormány egy-egy intézkedését vagy valamilyen szakpolitikában véleményt nyilvánítanak, nem a kormány vagy Magyarország ellen dolgoznak. Ők is Magyarországért dolgoznak, mint mi valamennyien. Azért fogalmaznak meg véleményt, és azért bírálnak esetenként, hogy a közös dolgaink jobban működjenek. Az lenne az elégtétel, ha ezt elismerné a kormány – egyrészt szavakban, másrészt a támogatásosztási gyakorlata során, hiszen azért vannak magyar források is civil szervezetek számára, például a Nemzeti Együttműködési Alap. Ha ennek az alapnak a pénzeit elosztva valóban érvényesülnének azok az elvek, amelyek szerint a civil szektor fejlesztése és a szervezetek megerősítése a cél, akkor máris jobb lenne.
