„Vannak jó civilek és rosszak” - Móra Veronika, az Ökotárs Alapítvány igazgatója

Belpol

Pár hete zárult le a Fővárosi Főügyészség vizsgálata: a Norvég Civil Támogatási Alap (NCTA) szervezeteinél nem találtak jogsértést. Ezzel azonban korántsem ért véget a civilek piszkálása.

Magyar Narancs: Mit vizsgált az ügyészség, és mennyiben volt érintett az Ökotárs?

Móra Veronika: Tavaly, amikor megjelent a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) úgynevezett jelentése, abban azt írták, hogy egyes szervezeteknél úgy találták, hogy azok nem jogszerűek, vagy működésük nem felel meg a jogszabályoknak. Ezeket továbbította az ügyészségnek, hogy az folytasson le törvényességi ellenőrzéseket. Ez nem büntetőügyi eljárás, itt az ügyészség nem közvádlóként lépett fel – a törvényességi ellenőrzés adminisztratív eljárás. Az érintett szervezetek a Norvég Civil Támogatási Alap támogatott szervezetei, tehát nem a lebonyolító alapítványokkal (az Ökotárssal, az Autonómia Alapítvánnyal, a DemNettel vagy a Kárpátok Alapítvánnyal – C. D.), hanem a támogatásban részesülőkkel szemben folyt ez az eljárás. Az elmúlt napokban az ügyészség közzétett egy nyilatkozatot, amelyben öt szervezetről beszélt: eszerint ennél az öt szervezetnél nem találtak érdemi jogsértést, és lezárták a vizsgálatot. Erre a Kehi kiadott egy másik nyilatkozatot, amelyben arról beszélt, hogy hét szervezetnél volt ügyészségi vizsgálat. Hogy mi az igazság, azt pontosan nem tudhatjuk, mert mi is csak a sajtóból értesülünk ezekről a dolgokról, de annyi biztos, hogy támogatott szervezetekről van szó, nem pedig az Ökotársról és konzorciumi partnereiről. Egyébként a Miniszterelnökség pontosságát az is nagyon jól mutatja, hogy folyamatosan háromtagú lebonyolító konzorciumról beszélnek, holott az négytagú.

MN: Az érintett szervezeteket – az ötöt vagy hetet – tájékoztatták?

false

 

Fotó: Németh Dániel

MV: Mi öt szervezetről tudunk, és ők kaptak értesítést arról, hogy az ügyészség anno megkezdte ezt a vizsgálatot. Volt olyan, amelynél például adminisztrációs hibát találtak, egészen pontosan azt, hogy a 2013-as beszámolóját elfelejtette kirakni a honlapjára. Ezért kaptak is egy jelzést, hogy ezt legyenek szívesek pótolni. Ilyenekről tudunk. A Kehi még arról beszél, hogy a hét szervezet közül három megszűnt vagy a megszűnését kezdeményezték. Ezek olyan szervezetek voltak, amelyek még az előző norvég támogatási ciklusban, 2008-ban kaptak támogatást egy vagy két évre. Akkor azokat a projekteket végre is hajtották, el is számoltak, de hogy aztán az az­óta eltelt négy-öt évben mi történt velük… Igen, sajnos szűnnek meg szervezetek, nem olyan könnyű manapság a civilek élete. Nyilván, ha megszűnő, a gyakorlatban nem működő szervezeteket értesített az ügyészség a vizsgálatról, nem biztos, hogy az információ hozzánk visszajutott, hiszen egy nem működő szervezetnek nem az lesz az első dolga, hogy hozzánk szaladgáljon.

MN: Mi a helyzet most az Ökotárssal?

MV: Az Ökotárs ellen semmilyen eljárás nem folyik, pontosabban egy, de azt mi kezdeményeztük az adószám felfüggesztése miatt. Még tavalyra nyúlik vissza ez az ügy, amelyben a Kehi felszólítására a NAV felfüggesztette mind a négy lebonyolító alapítvány adószámát, amely kezdeményezés egyébként a Kehivel való együtt nem működés miatti szankció volt. Ezt a döntést megtámadtuk, éppen ezért az adószám felfüggesztése soha nem lépett hatályba, az alapítványoknak érvényes adószámuk van, teljesen üzemszerűen működnek. Idén év elején vittük bíróságra az ügyet, mind a négyen. Ez most ott tart, hogy a bíró az Alkotmánybírósághoz fordult, mivel osztotta azon álláspontunkat, miszerint alkotmányellenes vagy legalábbis alkotmányosan aggályos, hogy a Kehi eljárása, határozata ellen nincs semmilyen jogorvoslati lehetőség. Most arra várunk, hogy döntsön az Alkotmánybíróság – a bíró konkrétan a Kehire vonatkozó kormányrendelet megsemmisítését kérte.

MN: Azt is kimondta januárban a bíróság, hogy az őszi, az Ökotársnál folytatott házkutatás törvénytelen volt.

MV: Igen, de ez megint egy másik vonal. Tavaly indított a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) nyomozást ismeretlen tettes ellen, ennek keretében zajlott le a tavaly szeptember 8-ai házkutatás, ami ellen panasszal éltünk; erről mondta ki a bíróság, hogy az törvénysértő volt. Azóta megint csak sajtóértesülésekből tudjuk, hogy az ismeretlen tettes ellen zajló nyomozást – amelyben nekünk nem volt semmilyen pozíciónk, nem voltunk senkik abban a folyamatban – valamikor decemberben az NNI átadta a NAV Bűnügyi Igazgatóságának. Azóta időnként olvashatjuk, hogy meg-meghosszabbítják a nyomozás határidejét, a leg­újabb most éppen július közepe. De azt tudjuk, hogy velünk kapcsolatban semmilyen nyomozati cselekmény nem történt tavaly szeptember 8-a óta, vagyis senkit nem hívtak be tanúnak, senkit nem gyanúsítottak meg, gyakorlatilag nem történt semmi.

MN: Van még olyan ügy, ami ezekhez hasonló módon érinti a szervezetet?

MV: Közvetetten az érint bennünket, hogy a Kehi nemcsak az ügyészségnél tett feljelentéseket a támogatott szervezetek ügyében, hanem az adóhatóságnál is. Hét támogatott szervezet ellen január–február óta adóvizsgálat folyik, ezekben 2012-ig visszamenőleg e szervezetek beszállítóit is vizsgálják. Eddig egyetlen szervezet esetében sem született határozat, nem találtak semmit, ami miatt elmarasztalhatók lennének.

MN: Az Ökotárs ellen nem folyik már eljárás. Abbamaradt a vegzálás?

MV: Zajlanak a támogatott szervezetek elleni ügyek, illetve a kormányzati kommunikáció is időről időre bedobja, hogy ilyen-olyan külföldi érdekeket szolgálnak ezek a szervezetek. Ezzel együtt az Ökotárs és a Norvég Civil Támogatási Alap teljesen üzemszerűen működik: februárban meghoztuk az utolsó pályázati kiírás támogatási döntését, mintegy 130 újabb szervezet projektjét részesítettük támogatásban, ezekkel megkötöttük a szerződéseket, folyósítottuk az előlegeket, és a korábban támogatott projektekkel együtt több mint 400 civil projekt zajlik vagy zárult le, míg a projektek jelentős része 2016 áprilisáig tart, az a végső, záró határidő. Jelenleg – mint lebonyolító alapítványok – e projektek végrehajtását, beszámolását ellenőrizzük és követjük nyomon, illetve igyekszünk népszerűsíteni e szervezetek munkáját. Ezt szolgálta például a június végi Norvégminta fesztivál, amelyen körülbelül 80 támogatott szervezet képviseltette magát.

MN: Mennyire egyszerű ma a civil szervezetek népszerűsítése?

MV: Egyrészt úgy látom, hogy a vegzálásnak voltak pozitív hozadékai is, amennyiben ezek előhozták a civil szervezetekből az önvédelmi reflexeket, és ráébredtek az összefogás szükségességére – amire egyébként már korábban is szükség lett volna. Ez elvezetett ahhoz a felismeréshez, hogy egységben az erő, és összehangoltan, közösen kell fellépni. Ahhoz, hogy ez rutinszerű legyen vagy általánossá váljon, még hosszú út vár az érintettekre. Ebben is, mint minden másban, a társadalom megosztott: vannak, akik szurkolnak nekünk, míg vannak ellen­drukkerek is. Amit még látni lehet, hogy a kormányzati kommunikációban nagyon erősen jelen van a megosztásra törekvés: vannak a jó civilek, akik a kormány barátai, vagy azok, amelyek megmaradnak a teljesen apolitikus, hagyományos jótékonysági területeken; és vannak a rosszak, akik fölszólalnak, hallatják a hangjukat. Nagyon erősen oda kell figyelni arra, hogy a civilek ne dőljenek be ennek, ne hagyják, hogy éket verjen közéjük ez a fajta kommunikáció, főleg azért, mert elindult egyfajta koalíció kialakítása. A másik, amit látunk, elsősorban vidéken, hogy ahol a személyi összefonódások, az önkormányzati függés nagyon erős, ott bizony stigmaként jelenhet meg a norvégos támogatás. Például az önkormányzat nem akar tovább együttműködni egy szervezettel. Olyanról is hallottunk, hogy közös rendezvényt szerveznek, de kérik, hogy a meghívóra ne kerüljön rá a norvégos logó, mert az kellemetlen. Megint az a probléma, hogy a sokkal gyengébb vidéki szervezeteket sújthatja leginkább ez az egész.

MN: Milyen perspektívát lát mindezek után?

MV: Ez a mostani ügy a civil szektor sok gyengeségére rávilágított. Nyilván a szervezeteken és a bennük dolgozó embereken (is) múlik, hogy mindezekre hogyan tudnak reagálni. Ezt persze nem mi fogjuk irányítani, nem mi fogjuk összehangolni. Mi is a hosszabb távú elképzeléseinken, a stratégiánkon dolgozunk jelen pillanatban, azért, hogy lássuk, hogyan tudjuk ezt a civil szektort fejlesztő, támogató funkciót ellátni a norvég program lezárulta után is.

MN: Miben gondolkodnak?

MV: Erről azért nem tudok még beszélni, mert jelen pillanatban ködösek az elképzeléseink. Van másfél évünk arra, hogy ezt kitaláljuk, de azt gondoljuk – és ebbe az irányba tettük meg az első lépéseket –, hogy ha az Európai Unió valóban aggódik a demokratikus értékek érvényesülése miatt, és elismeri a civilek erőfeszítéseit, akkor fokozottabban kellene támogató funkcióban megjelennie. És nemcsak olyan módon, hogy bizonyos feladatokat, funk­ciókat „kiszerződtetnek” – mert az uniós támogatások többsége ilyen –, hanem magukat a civileket kellene erősebb támogatásban részesíteni, hogy a társadalmi kontroll, a watchdog funkció jobban érvényesülhessen. De azt is gondoljuk, hogy maga a Norvég Civil Támogatási Alap nagyon jó gyakorlat vagy példa lehet arra, hogyan érdemes ezt csinálni. Ez hosszú folyamat, de el kell kezdeni. Éppen ezért a Norvégminta fesztivált összekötöttük egy nemzetközi konferenciával, amelyen 12 országból vettek részt a hasonló EGT- (Európai Gazdasági Térség) és norvégalap-lebonyolítók, akikkel közösen nyilatkozattervezetet készítettünk; ez éppen arról szól, hogy miért gondoljuk, hogy az Európai Uniónak nagyobb részt kell vállalnia a civilek támogatásában, és ezt hogyan, milyen úton lehetne hatékonyan, civil- és felhasználóbarát módon megvalósítani. Ez az első lépés.

MN: Most, hogy bizonyos eljárások végére pont került, miképpen lehet a civileket – köztük akár az Ökotársat –, mondjuk úgy, kárpótolni? Szükséges valamiféle bocsánatkérés, ha lezárulnak a szóban forgó ügyek? Igényt tartanak ilyesmire? Számítana mindezek után?

MV: Szerintem nem számít. Az számítana, ha a magyar kormány is felismerné, hogy azok a civil szervezetek, amelyek bírálják a kormány egy-egy intézkedését vagy valamilyen szakpolitikában véleményt nyilvánítanak, nem a kormány vagy Magyarország ellen dolgoznak. Ők is Magyarországért dolgoznak, mint mi valamennyien. Azért fogalmaznak meg véleményt, és azért bírálnak esetenként, hogy a közös dolgaink jobban működjenek. Az lenne az elégtétel, ha ezt elismerné a kormány – egyrészt szavakban, másrészt a támogatásosztási gyakorlata során, hiszen azért vannak magyar források is civil szervezetek számára, például a Nemzeti Együttműködési Alap. Ha ennek az alapnak a pénzeit elosztva valóban érvényesülnének azok az elvek, amelyek szerint a civil szektor fejlesztése és a szervezetek megerősítése a cél, akkor máris jobb lenne.

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Önkénytörvény

Jön a Szuverenitásvédelmi Hivatal, és rábök bárkire vagy bármire, újságra, szervezetre, vállalkozásra, aki vagy ami 1.) „külföldről finanszírozott”, és olyan tevékenységet végez, amely 2. a) alkalmas a „közélet befolyásolására” és 2. b) az alaptörvény öt, a tervezetben megjelölt bekezdésében megfogalmazott értékét „sérti, negatív színben tünteti fel, vagy az azok elleni fellépést támogatja”.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

„Erdélyi magyarként ideje elszakadni attól a hagy­mázas úttól, amelyen Magyarország masírozik”

A román elnökválasztás második fordulójában sikerült fordítania a függetlenként indult Nicuşor Dannak az első fordulóban az élen végzett szélsőjobboldali George Simionnal szemben. Az elképesztő fordításról, a kiugró részvételi arányról és Orbán Viktor zavarórepüléséről is beszélgettünk Eckstein-Kovács Péter egykori kisebbségügyi miniszterrel.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.